interjú
„Az egyetlen lehetőség: kilépni a mátrixból” – Beszélgetés Sipos László Márk színművésszel
Egy fiatal alkotóközösség XX84 címmel mutatta be Orwell regényének újragondolását egy galériában. A kuplékkal tarkított disztópia monodrámának indult, ám idővel többszemélyes produkcióvá bővült. Sipos László Márkkal, az előadást megálmodó végzős színészhallgatóval beszélgettünk slam poetrys indulásról, hot dog séfes kitérőről, drámaírásról és a hibás rendszerről.
Hívjuk léleknek – Interjú Ronn Wieganddal
A Tokajban élő Ronn Wiegand Magyarország egyetlen Master of Wine-ja, és az első a világon, aki a Master Sommelier címet is begyűjtötte. Emellett pedig költő, nem is akármilyen. Kőrizs Imre kérdezte Kaliforniáról, a versíráshoz ideális borról, no meg Champagne és Dover ritkán emlegetett metszéspontjáról az 1749 oldalán.
„Megfulladnék, ha bezárnám magam egy formába” – Bartis Attilával beszélgettünk
Bartis Attila író, fotográfus szerint az alkotói pálya nem a megjelenéssel, hanem a munkával, azon belül is egy fordulattal kezdődik. A József Attila- és Magyarország Babérkoszorúja díjjal kitüntetett szerzőt Jáváról hazatérve újság-nemírásról, műveinek átértékeléséről, felháborodott kritikáról is kérdeztük.
„A Herculanum valahol félúton van Gounod Faustja és Verdi Don Carlosa között” – Vashegyi György Félicien David művéről
Herculaneum kikötővárost, amint Pompejit is, Krisztus után 79 augusztusának végén utolérte a végzet: a Vezúv kitörése nyomán teljesen elborította a pusztító vulkáni törmelék. Igaz, meg is védte a teljes enyészettől, de feledésre ítélte a 16. századig. Az antik városban játszódó, a 19. század közepén keletkezett, Herculanum című operáról is megfeledkezett az utókor. Mígnem egy bő évszázadot átugorva, a huszonegyedikben kezdik ismét életre kelteni Félicien David alkotását.
Aránytévesztő vagy valószerű – A Nyugat magyarságképe az érdekek tükrében
A folyamatos hírversenyben hazánk kis, „köztes” európai országként rendkívül nehezen éri el a nemzetközi sajtó ingerküszöbét. Ha mégis, akkor legtöbbször felületes, sztereotip és leminősítő a rólunk festett kép. Ennek ellenére érdemes tudnunk, miként írnak rólunk Nyugaton, már csak azért is, mert 19–20. századi történelmünk megmutatta, hogy sorsfordító kérdéseinket gyakran Nyugaton válaszolták meg.
„A giccs is alkalmas lehet arra, hogy katarzist érjünk el” – beszélgetés a Nagykarácsony rendezőjével
Egészséges giccsről, balatoni tévéfilmről és a fiókban pihenő musicalről is beszélgettünk Tiszeker Dániellel, a Nagykarácsony című film rendezőjével.
Őrült beszéd – Interjú Farkas Wellmann Endrével
A közelmúltban mutatták be Farkas Wellmann Endre József Attila-díjas költő új verseskötetét. A Hannibal Lecter levelei Clarice Starling ügynökhöz című munka megjelenése kapcsán a korábbi kötetekről, a Néró-versekről is kérdeztük a költőt. Mi köti össze az ókori és a modern pszichopatát? Mit mond az őrült orvos az elszánt FBI-ügynöknek? Farkas Wellmann Endre meglepő válaszokkal szolgált.
„Senki sem köszönt vissza” – Fodor Janka íróval beszélgettünk
„Bennem örök kérdés, hogy amit írok, azt azok is megértik-e, akik külföldön, külföldiként élnek” – mondja Fodor Janka író, aki immáron hat éve Norvégiában él. Az identitása miatt fontosnak érzi, hogy naponta használhassa a magyar nyelvet. Az írás azóta talán még fontosabb része lett az életének, mint előtte volt.
„Minden emlék” – Exkluzív interjú Bernardo Atxaga világhírű baszk íróval
A spanyol nyelv gyönyörű, és tele van élménnyel, érzelemmel, egyszóval élettel, állapítottam meg, amikor Mihalyfy Julia spanyol anyanyelvű tolmács révén beemelődtem a baszk író, Bernardo Atxaga világába, gondolkodásába, valóságába és emlékezetébe a Cervantes Intézetben. Át- és újraélve beszélt, gesztikulált, kedvesen és derűsen a kerek asztalnál, amelyet körbe ültünk. Bár alig értettem belőle valamit, éreztem, hogy a más nyelven megformált mondatok mögött jelentőségteljes történetek vannak.
„Az én emigrációm leginkább menekülés volt”
Sipos Sándor festőművész már több mint harminc éve Kanadában él, de erdélyi gyökereit azóta sem felejtette el: rendszeresen hazajár, és kiállítja munkáit. Néhol absztrakt, máskor a primitívekre visszautaló alkotásai sokat foglalkoznak az archaikus és a fogyasztó ember ellentétének témájával, a kibertérrel és a környezeti hatásokkal is.
„A nagy témákat a legnehezebb eljátszani”− Interjú Heim Boglárka táncművésszel
Óriási sikert aratott otthonában a Szegedi Kortárs Balett péntek esti bemutatója. Heim Boglárka kiemelt szerepeket kapott a Concerto című háromrészes esten, amely a Bartók-mű mellett a Vadakat és A szentet foglalja magában. A rossz gyerekből sokoldalú művésszé vált, természetes lángvörös hajú hölgy megjelenése és tehetsége egyaránt rabul ejti a koreográfusokat, a filmeseket és a divattervezőket.
„Nem adhatom fel azt, amiben hiszek” – Beszélgetés László Barna erdélyi filmessel
László Barna székelykeresztúri származású rendező-operatőrt egy középiskolás projekt állította pályára, de a véletlen törvényszerűségéhez ma már nem fér kétség: a fiatal filmes szenvedélyesen szereti a szakmáját. Úgy véli, első egész estés dokumentumfilmje, az Isteni kéz azért lett sikeres, mert nem a pénz, hanem az a meggyőződése motiválta, hogy a Szászcsávási Zenekar brácsásának drámai történetét meg kell mutatnia a nagyvilágnak. A film, melynek forgatókönyvét az élet írta, közel öt év történéseit tárja elénk.
A pokolban vidáman élni – Müller Péterrel beszélgettünk
Falakról, határátlépésekről, hitről, családról, de mindenekelőtt a szeretetről mesélt Müller Péter az új könyve kapcsán. Az anyám titkos könyve az író és édesanyja közös műve, melynek hanganyagára a szerző két gyermeke bukkant rá egy ládában, a régi családi ház padlásán.
Pénteki kultúrrandi Helstáb Martin filmrendezővel
Sablonoktól mentes és a tömegízlést figyelmen kívül hagyó filmes alkotásai egyre nagyobb figyelmet kapnak, tudatos PR-munkájának köszönhetően Chicagótól Uruvattiig számos hazai és nemzetközi filmfesztiválon jegyzik a nevét. Egyszemélyes projektjei gyakran foglalkoznak a természet és az ember viszonyával, de korábbi, gyakran kíméletlenül nyers víziói helyett egyre inkább építő, értékteremtő irányba szeretne elmozdulni.
Portré Bék Timur költőről
A legtermészetesebb módon beszél költő voltáról és az alkotásról, mégis mintha volna benne némi elfogódottság. Mintha szabadkozni akarna, és így mentegetőzne: „Nincs ebben semmi különös, a költészet egyszerűen hozzám tartozik.” Ahogyan ezt a témát taglalja, mégis arról gondolkodtatja el az embert, milyen rejtélyes folyamat a költővé válás, és hogy valami sorsszerűnek mégiscsak lennie kell benne.
„Nem szeretnék csak a fióknak írni”
Még harminc sincs, és műveit már nemcsak itthon, de külföldi hangversenytermekben is játsszák. A NASA marsjárójának ihletésére született Mars Mission című műve hamarosan több hangversenyen is felcsendül majd. Beszélgetés Molnár Viktor Junior Artisjus és Istvánffy Benedek-díjas, kétszeres Kodály-ösztöndíjas zeneszerzővel.