interjú
„Előbb lettem fanatikus focista, mint hogy írni megtanultam volna” – Interjú Regős Mátyással
Regős Mátyás 2015 óta publikál. Abban az évben alapított keresztény futballklubot és vették fel magyar–hittan tanári képzésre. Azóta két kötete is megjelent. Fociról, hitről, írásról és zenéről kérdeztük.
Belemerülni a nagybetűs játékba – Interjú Radnay Csillával
Pályáját meseszerűen szerencsés fordulatok jellemzik, és Radnay Csilla élete mostanában is sok szempontból átalakulóban van. A vágyai is változnak, mert – mint mondja – olyan korba lép, amikor életében először nála fiatalabbak diszponálnak fölötte, amit rettentően élvez. Számos filmben szerepelt már, de e téren még fogadóképes. A színházi naptára viszont tele van.
„Nem azért állunk színpadra, hogy kiderüljön, elég jók vagyunk-e”− Interjú a Csaknekedkislány tagjaival
Furcsa belegondolni, hogy hat-hét éve még a régi Gólyába mentünk CSNK-ra, ma meg már több mint 12 ezer ember zengi együtt, hogy „senki, senki nem azzal van, akivel szeretne lenni". Hihetetlen, de kedvenc tánczenekarunk, a „krákenek" szövetsége idén 10. születésnapját ünnepli. Többek között a „hobbizenekarság" ambivalenciáiról, a készülő lemez dalairól és a MOME-s lányok elengedéséről mesélt nekünk Csepella Olivér és a zenekar új dobosa, Francuz Ádám.
„A múltat elemezve alkotnak valami jövőbe mutatót”
A felvidéki Rovás alkotócsoport évtizedes értékteremtő tevékenységével számtalan képzőművésznek adott már bemutatkozási lehetőséget határokon innen és túl. Idén sincs ez másként: a héten Debrődön nyílt, Értékes barangolás határokon át című kiállításon felvidéki, magyarországi és erdélyi alkotók munkáit mutatják be. A kiállítás kurátorát, Kovács Ágnest kérdeztük.
Kosztolányi regényalakjai: valóság és fikció
Kosztolányi valóban létező személyeket „írt szét” a regényeiben, különféle fiktív szereplőknek kölcsönözve egy-egy jellemző gesztusukat, szófordulatukat vagy külsejüket.
Lélek és humánum – Beszélgetés Szakács Györgyi jelmeztervezővel
Az édesanyja Váci utcai divatszalonjának miliője ragadta magával gyermekként, ám nem a divatot választotta, hanem a színházi tervezői munkát. Vagy a színház választotta őt. Dolgozott a miskolci és a kaposvári színház legendássá lett időszakának előadásain, harminc éve a Katona József Színház tagja, és mivel filmekben is rendszeresen dolgozik, Ralph Fiennes gardróbjában is lógnak ruhái. A Színházi Kritikusok Céhe idén életműdíjjal ismerte el a munkáját.
Pénteki kultúrrandi Bék Timur költővel
Bár lassúnak tartja magát, első, debütáló verseskötetével, az Aszteriónnal mégis nagyot ment, hiszen három szakmai díjjal is elismerték. Bék Timur mégsem esett bele a mind többet és többet csapdájába, és továbbra is sokkal inkább a minőség, mint a mennyiség érdekli. Inkább kevés dologgal foglalkozik, de azokra jobban és mélyebben odafigyel.
Igazság életre-halálra – Beszélgetés Árkosi Árpád rendezővel
Ma már máglya helyett a pislákoló mécses lángját is nagyra értékeli. Régóta „hátizsákos rendező”: megy, ahova hívják. Nem természetesen választotta a kőszínházi létet, ezért számos vonását őrzi az amatőr lelkületű színházcsinálásnak. Igazságkeresésről, bukásokról és kalandorlétről is beszélgettünk a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválján.
„Jólesik szeretni és szeretve lenni” – Medveczky Ádám nyolcvanéves
A jellegzetes hatalmas bőr aktatáska elmaradt: manapság könnyebb sportszatyor a mindennapi „kísérője” a Kossuth- és Prima Primissima díjas karmesternek, a Magyar Állami Operaház örökös tagjának, Mesterművészének, a Magyar Művészeti Akadémia kiválóságának és számos egyéb rangos elismerés birtokosának.
„Nincs mit elengedni, mert semmi sincs meg” – Interjú Kurta Niké színésznővel
„Ha egyszer butaságot mondasz, attól nem vagy buta, de ez abban a szituációban is érvényes, amikor okos vagy frappáns választ adsz valamire. Egyik sem határoz meg téged, tehát semmilyen sem vagy. Mindig csak a jelen pillanat van” – vallja Kurta Niké színésznő, akivel rongyszőnyegről, dajkaságról és sorsfordító irodalmi találkozásokról is beszélgettünk.
„Rejtő egy irodalmi lakmuszpapír”
Thuróczy Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum muzeológusa már kiskamaszként is rajongott Rejtő Jenő műveiért, de egy 2003-as Rejtő-kiállítás megszervezése kapcsán mélyedt el igazán az író életművében. Interjú.
„Eddig nem ismertem, de most ismerem” – interjú Visky Andrással
Visky András: Az apakérdés valahogy Isten-kérdés is számomra – az eltűnésük is.
„Ha alkotok, csak magamból indulhatok el” – Interjú Martin Henrikkel
Az individuum éppolyan tág és éppen annyira feltárásra méltó, mint maga a világmindenség. Martin Henrik a festményeiben és a szobraiban fizikai és szellemi dimenziókat nyit meg, melyeken keresztül a dolgok mélyére láthatunk és megismerésre törekedhetünk. Dimenzióváltásokról, a matematika és a természet viszonyáról, valamint festészeti megoldások kikísérletezéséről beszélgettünk.
„Vajon milyen lehet az a kép, amely ezeknek a gyerekeknek tetszik?” – Beszélgetés Krizbai Sándorral
Különös békesziget Krizbai Sándor szentendrei műterme: zene és festészet lakja be, és sok-sok morfondírozás. Alex nemcsak a végállomást engedi megismerni, nemcsak a befejezett műveket, hanem az odavezető lépéseket is. A kérdései éppoly értékesek, mint a válaszai. A kérdések igazsága ugyanúgy lényegi felismerés, mint a festett tájelemekből épülő sajátos univerzum gazdagsága.
Ohnody: „A természet és a csend inspirálnak engem”
Ohnody, azaz Hegyi Dóra nemcsak egy különleges hang a hazai zenei palettán, de izgalmas személyiség is. Ahol ilyen parádés az együttállás, ott nem kell sokat várni a csodára.
„A napfénnyel azonosítom magamban ezt a nevet” – beszélgetés Knyihár Amarilla festőművésszel
Víztükröződés című sorozata felkeltette Bärbel Jacks német filmrendezőnő figyelmét, így Knyihár Amarilla festőművész is szerepel abban a kétrészes német dokumentumfilmben, amelyet a Dunáról forgattak, és a forrástól a torkolatig bemutatták a folyó menti városok nevezetességeit, valamint elbeszélgettek olyan érdekes emberekkel, akik kötődnek a Dunához. A Szentendrén alkotó művész festményein ne Duna-idillt keressünk, hiszen az „amarillás képek” mindig a határokat láttatják, külső és belső nézőpontok találkozását, tükröződéseket. Amit a vásznon látunk, ismerős. Nemcsak látványként – érzésként, állapotként, vágyként, borzongásként találkoztunk már mindezzel.