kortárs irodalom

Az ideiglenes győztes

A férfi magabiztosan sármos. Mindenre talál frappáns és elgondolkodtató magyarázatot. A nő kissé unott, és nem kíváncsi a másikra. Az utóbbi túl szeretne jutni a számára a minisztérium által előírt kötelező kommunikációs penzumon, mert nem hisz abban, hogy valójában segítségére lehetnek az elkövetkezendők. Kritika az Orlai Produkció Mikor hazudtam? című előadásáról.

Szőcs Géza Árpádjai és a nemzet jövőképe

Az ember és idő kapcsolatát számtalan irodalmi alkotó igyekezett megragadni a saját eszközeivel. A Helyőrség.ma oldalán Ilyés Krisztinka Szőcs Géza Ki cserélte el a népet? című művében vizsgálta meg a kortárs író időhöz való viszonyát.

Világirodalmi disztópiák nyugaton, keleten, északon és délen

Az 1749.hu számos cikkben foglalkozott az elmúlt években kortárs és nem kortárs világirodalmi disztópiákkal. Ezekből következik most egy válogatás.

Tompa Andrea kapja a Mészöly Miklós-díjat

Tompa Andreát a zsűri az eddigi egyenletesen magas színvonalú irodalmi teljesítményéért és különösen a Sokszor nem halunk meg című, a Jelenkornál 2023-ban megjelent regényéért részesíti az elismerésben.

Átadták az Artisjus előadói és pedagógusi díjait

A szerzői egyesület olyan előadóművészeket díjaz, akik rendszeresen kortárs magyar műveket tűznek műsorukra, valamint olyan pedagógusokat ismer el, akik kiemelkedően fontos munkát végeznek a zene és az irodalom oktatásában. Az elismerésekben idén huszonkét személy részesült.

Szerelmes történet nyerte el a Goncourt-díjat

Jean-Baptiste Andrea regénye, a Veiller sur elle (Őrködni felette) kapta idén a legrangosabb francia irodalmi elismerést, a Goncourt-díjat – jelentették be kedden Párizsban.

Kortárs korképek – tíz kortárs irodalmi mű az őszkezdéshez

Regényes családtörténet, régre nyúló és friss traumák, Los Angeles-i lázálmok, súlyos örökségek és filozófiai elmélkedések – listánkban tíz kortárs kötetet ajánlunk a nyárbúcsúztató-őszkezdő elmélyülés jegyében.

„Pokolba a tudományoskodó irodalommal!” – Még, még, még Gombaszögi Nyári Tábor

Petőfi-kvíz, irodalmi táncház, slam poetry vs. költészet vita, azaz hogyan lesz 2023-ban fesztiválképes a szépirodalom? Zsille Gábort, Bene Zoltánt és Regős Mátyást kérdeztük.

Tudományos kulcsokat adunk át népszerű stílusban Topolyától Párizsig

Az Ifjúsági és Gyerekirodalmi Centrum (IGYIC) célja az igényes kortárs irodalom terjesztése, a szövegkritikai érzék fejlesztése, az olvasóvá nevelés. Egyik legizgalmasabb területük a pedagógusokhoz szóló Vadlazac szakmai műhely.

A Petőfi Kulturális Ügynökség Prágában képviselte a kortárs magyar irodalmat

Sokszínű programkínálattal vett részt a Petőfi Kulturális Ügynökség a 2023. május 11–14. között megrendezett könyvvásáron Prágában.

Évadot hirdetett a Loupe Színházi Társulás

Az alapítók, Horváth János Antal, Lengyel Tamás, Lovas Rozi és Molnár Áron az Árvák című előadásuk sikerén felbuzdulva hozták létre a formációt, hogy olyan társadalmi témákat dolgozzanak fel, amelyek sokunk számára fontosak lehetnek.

Nézzük a jó oldalát! – a Budaörsi Latinovits Színház Az eprésző kislány című előadásáról

Varsányi Anna Az eprésző kislány című kortárs drámájából rendezett előadásában Alföldi Róbert a magyar valóságról nyújt látleletet.

Isten szenvedése – Pintér Béla és Társulata Az imádkozó című előadásáról

Számtalan vágyunk marad beteljesületlen, és ez sokszor nagyon fájdalmas. Ám Pintér Béla még nagyobb fájdalmakról: a beteljesülő vágyakéiról írt darabot. A valóságon erőszakot tevő akarás romlást hozó voltáról.

Budapest nagyregénye – 23 szerző 23 története

Budapest fővárosa nagyszabású irodalmi alkotást hoz létre Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 150. évfordulójára. 23 kortárs magyar író és a fővárosi kerületek közös alkotófolyamata vette kezdetét tavaly novemberben, amelynek eredményeként idén megjelenik a 23 fejezetből álló Budapest Nagyregény.

10 friss magyar könyv márciusra

Családregény, apai gondok, irodalmi gasztronómia, kortársvers-antológia – a közelmúlt magyar könyvterméséből válogattunk.

Életöröm – A Szegedi Nemzeti Színház Élve megégetve című előadásáról

A szociografikus ihletettségű keretek között az utolsó magyar boszorkányper a téma. A „boszorkánytéboly” műfaji megjelölést kapott színjáték nem egyszer használatos „alapanyag”.