magazin
Ne csak a fejét, hanem a kezét, szívét, érzékeit is használja
Nyolc fergeteges év egy Waldorf-iskolában.
„Az emberek egyre kevésbé ismerik a saját kultúrájukat” – Beszélgetés Maróth Miklós orientalistával
„Európa megszokta, hogy a határain túlra lát. A keleti kultúrák elegek saját maguknak, nekik nincs ilyen hajlamuk. Az iszlám minden mást eretnekségnek tartott. A világ többi kultúrája nem tekintett határon túlra, nem kereste Európában saját tudományának kiegészítéséhez a forrásokat.”
Áron és a csodatévő hangszerek, avagy búfelejtő nap a Leskowsky Hangszergyűjteményben
Itt mindennek különleges rezgése van. A szó, a lépés, a gondolat, de még a simogatás is muzsikává szelídül a hangszereken. Hallgasd csak, mondja, és valóban érzem, ahogy a szájából kiáradó hang megrezgeti a falon lógó citera húrjait. Zenél a talpunk alatt a padló is – most már elhiszem, hogy ez nem egy szokványos hangszergyűjtemény, hanem a muzsika birodalma, ő pedig a zene szelleme, aki ma titkokat mesél erről a különleges helyről.
„Minden lövéssel közelebb kerülhetünk önmagunkhoz” – Beszélgetés Kassai Lajos lovasíjásszal
„Amíg a ló a külső világgal való kapcsolatot szimbolizálja, addig az íj egy befelé vezető út jelképe. A kettő elegye adja azt a kulturális közeget, amely lehetővé teszi, hogy a tanítványaim önismeretre tegyenek szert, majd ezt követően fejleszthessék személyiségüket. ”
Az idegenségtapasztalat segít megérteni, kik vagyunk – Beszélgetés Both Miklóssal
Amíg a többiek fociztak, én gitároztam – mondja Both Miklós, amikor a gyerekkoráról kérdezem. Ez a „szürke robot” van a különféle formációk, projektek, fellépések, lemezek mögött, melyeket csak szuperlatívuszokban emleget a szakma.
Hogy az egész élet ajándék legyen – Beszélgetés Sári László íróval, Kelet-kutatóval
Sári László a tibeti irodalom, költészet ismerője, évtizedeket töltött a nyugati és a régi keleti gondolkodás jellemzőinek vizsgálatával. Tavasszal megjelent könyvében, a Lin-csi apát pesti rokonában kivételesen bepillantást enged a személyes történetébe, gondolataiba. Lehetetlen, hogy az ember ne nyissa ki egyszer a szívét – feleli az önfeltárást firtató kérdésemre. Színes gyermekkori álmokról, a világ titkainak megismeréséről, a középről és a tétlen boldogságról is beszélgettünk.
„A festményeimen keresztül igyekszem a pillanatnyi lét- és időtapasztalatot kiszélesíteni” – beszélgetés Kaliczka Patríciával
Kaliczka Patrícia festményei – ahogyan ő mondja – epikus hosszúságú kompozícióérlelés eredményei. Az üres vászon előtt még nem tudja, hogy merre halad majd a kompozíció, de aztán megnyitja az intuíció csapját, amelyből kifolynak a dolgok. Ezt a kaotikus, kontrollálatlan festési módot meditatív, tudatos állapotok váltják, míg végül kirajzolódik a kép magja, a káoszból katarzis lesz.
„Nekünk az irodalom volt maga a haza” – Beszélgetés Kiss Gy. Csaba művelődéstörténésszel
Mindmáig úgy tetszik, nem lett szerves része a kontinens kultúrájának az, ami itt született, a Balti-tenger, az Adria és a Fekete-tenger között – véli Kiss Gy. Csaba. A Széchenyi-díjas művelődéstörténészt közép-európai szellemiségről, az irodalom nemzetteremtő szerepéről és a nemzeti irodalmak „tejtestvériségéről” is kérdeztük.
„Az én tudatomban élnek még brutális képek” – Horror Pistával beszélgettünk
„Jelenleg egy kollektív álomban érzem magam, ahol csak szereplőként tekintek végig mindenen. Leginkább egy alvó óriás vagyok, aki reggel aztán boldogan felkel, locsol a kertben, és ez így természetes. Kivárom a kívánságaimat is” – mondja a Derkovits-ösztöndíjas Máriás István, azaz Horror Pista, aki arról is beszél, mi történik vele mostanság, amikor már múlóban van a horrorsága.
Az igazi karatemester nem pár évig az, hanem egész életében az marad
Ősi távol-keleti eredetű küzdőművészet, egyben az egyik legfiatalabb küzdősport – kezdi a választ a Mi a karate? kérdésre Kurdi Gábor a Hayashi-ha Shito-ryu Karate című könyvében, mely a shito-ryu karate alapjait és technikáit mutatja be. Épp ez, az ősi és az új találkozása volt a döntő érv, amikor elhatároztam, hogy a Kelet–Nyugat témában készülő lapszámban a karatéról is legyen szó.
Kalandozás a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumban
Az ázsiai művészet arról a transzcendens kapcsolatról szól, ami a földieket összeköti az égiekkel. Kalandozás a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumban.
Közöd? – Agócs Gergellyel beszélgettünk
Hogyan függ össze kultúra és közösség, szabály és értékvilág? Hogyan veszítjük el kultúránkat? Milyen érdekek tolnak bennünket az elidegenedés felé? Jár-e előnyökkel a kultúra elhagyása? Műveltségünk legégetőbb kérdéseiről Agócs Gergely egyetemi oktatóval, jeles néprajzkutatónkkal, a Hagyományok Háza tudományos munkatársával beszélgettünk.
Zsolnayak: Ambíció, innováció, tradíció
A Zsolnayak, ha ma élnének, minden bizonnyal a startup szcéna aktív szereplői és alakítói lennének. Zsolnay Vilmos az örökké újat kutató szellemével, forradalmi ötleteivel, kereskedelmi képességeivel, rendkívüli munkabírásával a vállalkozók prototípusa. Fia, Miklós kiterjedt hazai és nemzetközi kapcsolati hálójával, fényűző életmódjával, gyakori utazásaival a mai menedzserek előfutárának tekinthető.
„A boldogság nem azt jelenti, hogy nem csinálunk semmit” – Beszélgetés Juhász Annával
Az irodalom világnézet – vallja Juhász Anna. Az ő neve pedig fogalom a magyar irodalmi életben, a kétszeres Kossuth-díjas költő, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Juhász Ferenc lánya ugyanis újraindította az irodalmi szalonok hagyományát a fővárosban, és elképesztően sikeres közösségépítő, irodalom-népszerűsítő tevékenységet végez.
Kertekben őrzött hagyomány
Nem mindegy, hogy éljük a hagyományt vagy őrizzük. Amikor karácsonyfát állítunk, bejglit sütünk, kokárdát tűzünk, húsvéti sonkát kínálunk, barátaink egészségére koccintunk, egyszóval éljük az életünket, azaz hogy éppen úgy éljük az életünket, ahogy a miénk lett, s eszünkbe sem jut, hogy hétköznapi vagy ünnepi dolgaikat mások másképp csinálják, s akár mi is tehetnénk másképpen, hát akkor benne vagyunk, ki sem látunk a hagyományainkból. Ha meg úgy teszünk, ahogy nem szoktunk, ahogy a szomszéd sem szokott, ahogy csak valamikor régen volt szokásban – táncházba járunk, nyeregbe szállunk, kiszebábut égetünk tavasszal, nos, akkor őrizzük. Hogy megmaradjon, hogy lássák, megtapasztalják majd azok is, akik utánunk jönnek. Fontos ez is, fontos az is.
Két kézzel három életet – Beszélgetés Szakadáti Mátyással
Az egyik leggyakoribb és legócskább viccelődés tárgya egy zenekarban mindig a dobos. Persze ezt egy hajnali turnébuszban lehet még tovább is ragozni, „megtámadva” az énekeseket és basszusgitárosokat, mert az igazi zenész csak a gitáros és a billentyűs! És akkor még a billentyűsnél is picit ki kell kacsintani, hogy azért tudjuk, amit tudunk… Persze létezik az a szint, amikor ezek az öltözőszagú tréfák már nem működnek.