magazin
Ne csak a fejét, hanem a kezét, szívét, érzékeit is használja
Nyolc fergeteges év egy Waldorf-iskolában.
„Az emberek egyre kevésbé ismerik a saját kultúrájukat” – Beszélgetés Maróth Miklós orientalistával
„Európa megszokta, hogy a határain túlra lát. A keleti kultúrák elegek saját maguknak, nekik nincs ilyen hajlamuk. Az iszlám minden mást eretnekségnek tartott. A világ többi kultúrája nem tekintett határon túlra, nem kereste Európában saját tudományának kiegészítéséhez a forrásokat.”
Áron és a csodatévő hangszerek, avagy búfelejtő nap a Leskowsky Hangszergyűjteményben
Itt mindennek különleges rezgése van. A szó, a lépés, a gondolat, de még a simogatás is muzsikává szelídül a hangszereken. Hallgasd csak, mondja, és valóban érzem, ahogy a szájából kiáradó hang megrezgeti a falon lógó citera húrjait. Zenél a talpunk alatt a padló is – most már elhiszem, hogy ez nem egy szokványos hangszergyűjtemény, hanem a muzsika birodalma, ő pedig a zene szelleme, aki ma titkokat mesél erről a különleges helyről.
„Minden lövéssel közelebb kerülhetünk önmagunkhoz” – Beszélgetés Kassai Lajos lovasíjásszal
„Amíg a ló a külső világgal való kapcsolatot szimbolizálja, addig az íj egy befelé vezető út jelképe. A kettő elegye adja azt a kulturális közeget, amely lehetővé teszi, hogy a tanítványaim önismeretre tegyenek szert, majd ezt követően fejleszthessék személyiségüket. ”
Az idegenségtapasztalat segít megérteni, kik vagyunk – Beszélgetés Both Miklóssal
Amíg a többiek fociztak, én gitároztam – mondja Both Miklós, amikor a gyerekkoráról kérdezem. Ez a „szürke robot” van a különféle formációk, projektek, fellépések, lemezek mögött, melyeket csak szuperlatívuszokban emleget a szakma.
Hogy az egész élet ajándék legyen – Beszélgetés Sári László íróval, Kelet-kutatóval
Sári László a tibeti irodalom, költészet ismerője, évtizedeket töltött a nyugati és a régi keleti gondolkodás jellemzőinek vizsgálatával. Tavasszal megjelent könyvében, a Lin-csi apát pesti rokonában kivételesen bepillantást enged a személyes történetébe, gondolataiba. Lehetetlen, hogy az ember ne nyissa ki egyszer a szívét – feleli az önfeltárást firtató kérdésemre. Színes gyermekkori álmokról, a világ titkainak megismeréséről, a középről és a tétlen boldogságról is beszélgettünk.
„A festményeimen keresztül igyekszem a pillanatnyi lét- és időtapasztalatot kiszélesíteni” – beszélgetés Kaliczka Patríciával
Kaliczka Patrícia festményei – ahogyan ő mondja – epikus hosszúságú kompozícióérlelés eredményei. Az üres vászon előtt még nem tudja, hogy merre halad majd a kompozíció, de aztán megnyitja az intuíció csapját, amelyből kifolynak a dolgok. Ezt a kaotikus, kontrollálatlan festési módot meditatív, tudatos állapotok váltják, míg végül kirajzolódik a kép magja, a káoszból katarzis lesz.
„Nekünk az irodalom volt maga a haza” – Beszélgetés Kiss Gy. Csaba művelődéstörténésszel
Mindmáig úgy tetszik, nem lett szerves része a kontinens kultúrájának az, ami itt született, a Balti-tenger, az Adria és a Fekete-tenger között – véli Kiss Gy. Csaba. A Széchenyi-díjas művelődéstörténészt közép-európai szellemiségről, az irodalom nemzetteremtő szerepéről és a nemzeti irodalmak „tejtestvériségéről” is kérdeztük.
„Az én tudatomban élnek még brutális képek” – Horror Pistával beszélgettünk
„Jelenleg egy kollektív álomban érzem magam, ahol csak szereplőként tekintek végig mindenen. Leginkább egy alvó óriás vagyok, aki reggel aztán boldogan felkel, locsol a kertben, és ez így természetes. Kivárom a kívánságaimat is” – mondja a Derkovits-ösztöndíjas Máriás István, azaz Horror Pista, aki arról is beszél, mi történik vele mostanság, amikor már múlóban van a horrorsága.
Az igazi karatemester nem pár évig az, hanem egész életében az marad
Ősi távol-keleti eredetű küzdőművészet, egyben az egyik legfiatalabb küzdősport – kezdi a választ a Mi a karate? kérdésre Kurdi Gábor a Hayashi-ha Shito-ryu Karate című könyvében, mely a shito-ryu karate alapjait és technikáit mutatja be. Épp ez, az ősi és az új találkozása volt a döntő érv, amikor elhatároztam, hogy a Kelet–Nyugat témában készülő lapszámban a karatéról is legyen szó.
Kalandozás a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumban
Az ázsiai művészet arról a transzcendens kapcsolatról szól, ami a földieket összeköti az égiekkel. Kalandozás a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumban.
Közöd? – Agócs Gergellyel beszélgettünk
Hogyan függ össze kultúra és közösség, szabály és értékvilág? Hogyan veszítjük el kultúránkat? Milyen érdekek tolnak bennünket az elidegenedés felé? Jár-e előnyökkel a kultúra elhagyása? Műveltségünk legégetőbb kérdéseiről Agócs Gergely egyetemi oktatóval, jeles néprajzkutatónkkal, a Hagyományok Háza tudományos munkatársával beszélgettünk.
Zsolnayak: Ambíció, innováció, tradíció
A Zsolnayak, ha ma élnének, minden bizonnyal a startup szcéna aktív szereplői és alakítói lennének. Zsolnay Vilmos az örökké újat kutató szellemével, forradalmi ötleteivel, kereskedelmi képességeivel, rendkívüli munkabírásával a vállalkozók prototípusa. Fia, Miklós kiterjedt hazai és nemzetközi kapcsolati hálójával, fényűző életmódjával, gyakori utazásaival a mai menedzserek előfutárának tekinthető.
„A boldogság nem azt jelenti, hogy nem csinálunk semmit” – Beszélgetés Juhász Annával
Az irodalom világnézet – vallja Juhász Anna. Az ő neve pedig fogalom a magyar irodalmi életben, a kétszeres Kossuth-díjas költő, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Juhász Ferenc lánya ugyanis újraindította az irodalmi szalonok hagyományát a fővárosban, és elképesztően sikeres közösségépítő, irodalom-népszerűsítő tevékenységet végez.
Kertekben őrzött hagyomány
Nem mindegy, hogy éljük a hagyományt vagy őrizzük. Amikor karácsonyfát állítunk, bejglit sütünk, kokárdát tűzünk, húsvéti sonkát kínálunk, barátaink egészségére koccintunk, egyszóval éljük az életünket, azaz hogy éppen úgy éljük az életünket, ahogy a miénk lett, s eszünkbe sem jut, hogy hétköznapi vagy ünnepi dolgaikat mások másképp csinálják, s akár mi is tehetnénk másképpen, hát akkor benne vagyunk, ki sem látunk a hagyományainkból. Ha meg úgy teszünk, ahogy nem szoktunk, ahogy a szomszéd sem szokott, ahogy csak valamikor régen volt szokásban – táncházba járunk, nyeregbe szállunk, kiszebábut égetünk tavasszal, nos, akkor őrizzük. Hogy megmaradjon, hogy lássák, megtapasztalják majd azok is, akik utánunk jönnek. Fontos ez is, fontos az is.