A párizsi Pasteur Intézet nemzetközi kutatása során a leprát okozó baktérium különböző változatainak genetikai anyagát elemezték, és ez alapján rekonstruálták a kórokozó elterjedésének útvonalát. A Science legújabb számában közölt eredmények szerint a kór Kelet-Afrikából ered, és innen került Ázsiába és Európába, majd érdekes módon Európából terjedt Nyugat-Afrikába is, végül pedig a Karib-térséget és Dél-Amerikát is elérte.
A genetikai vizsgálat a kór terjedési útvonalának történeti rekonstrukcióján keresztül a védekezést, megelőzését és talán a lepra végleges felszámolását is elősegítheti.
A lepra az egyik legrégibb ismert emberi betegségként a fejlődő világ egyik legjelentősebb problémájának számít. A lepra kórokozóját 1873-ban fedezte fel Armauer Hansen, Bergenben, egy norvég leprás beteg bőrelváltozásából. A leprát a stigmatizáló elnevezés miatt ma hivatalosan Hansen-betegségnek hívják, a betegekkel foglalkozó intézetet pedig Hansen Intézetnek (lásd a National Hansen's Disease Center-t az USA-ban, vagy az Armauer Hansen Research Institute-ot, Afrika legnagyobb leprakutató intézetét).
A lepra a betegek bőrét és idegrendszerét támadja meg, testi torzulásokat és súlyos fogyatékosságot okoz. Ám a betegség nem könnyen fertőz, gyógyítása pedig rendkívül egyszerű. Ennek ellenére a fejlődő világban több százezer beteget tartanak számon, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint 2003-ban félmillió új megbetegedést jelentettek.
A Pasteur Intézet kutatói a leprát okozó Mycobacterium leprae baktérium - öt kontinens 21 országából összegyűjtött - 171 példányán végeztek el genetikai vizsgálatot. Ennek során olyan pontmutációkat kerestek a DNS-mintákban, melyek segíthettek az organizmus fejlődésének visszakövetésében. Az analízis során kiderült, hogy ezek elég ritkák, így a lepra-baktérium viszonylag stabilnak számít, és alig változhatott meg az évszázadok során. Végül négy különböző típusú mutációt azonosítottak, melyek alapján felvázolták a lepra elterjedésének térképét.
A kutatók szerint a "kettes-típusú" baktérium a legritkább és legrégibb variáns, eredet-területei Kelet-Afrika és Középső-Ázsia kis térségében találhatók meg. Az egyes-típusú baktérium Ázsiában és a Csendes-óceáni térségben található meg, és minden jel szerint ez a kelet felé elterjedt variáns. A hármas típus Európában, Észak-Afrikában és Amerikában található meg, és ez a nyugat felé terjedő variánsból származik. Végül pedig a legfiatalabb, és legaktívabb típus a négyes, mely Nyugat-Afrikában található meg.
Mivel a lepra négyes típusa jóval közelebb áll a hármashoz mint az egyes és kettes típusokhoz, így valószínűsíthető, hogy európaiak vagy észak-afrikaiak vihették a kórt Nyugat-Afrikába, mielőtt az a rabszolga-kereskedelemmel átjutott volna az Atlanti-óceánon. A kutatásban résztvevő Dr. Stewart Cole nyiltan kimondja "a kolonializmus a világ egészségi állapotára volt a legrosszabb hatással".
Mostanáig úgy gondolták, hogy a lepra eredetileg Indiából származik, és Nagy Sándor indiai hadjáratáról hazatérő görög katonák hurcolták be Európába.