A helyszín is sokáig kérdéses volt, az idők során több fővárosi terület is szóba került, így a Vérmező, az óbudai Aranyhegy oldala, a Városliget, a Margit- vagy Népsziget, a Lágymányos vagy a Pasarét. Végül sikerült megtalálni az ideális helyet, amelyről azóta bebizonyosodott, hogy kiváló döntés volt. Ebben jelentős szerepe volt Hajós Alfrédnak, aki nemcsak kiváló sportember volt, de építész is – ő lobbizott újult erővel 1946-ban az egykori lóversenytér helyére, a Keleti pályaudvartól keletre eső területre. (A választást az idő igazolta, az építmény jól és szervesen illeszkedik ma is a város szövetébe.) A Fővárosi Közmunkák Tanácsa (FKT) 1947 nyarán döntött úgy, hogy az Istvánmezőn, a régi pesti lóversenypálya helyén egy hatvanezres Népi Stadion fog felépülni.
A történelem kulisszái között
1947. augusztus 31.: a „kékcédulás” választásokon győz a Kommunista Párt; 1948. június 12-én megalakul a Magyar Dolgozók Pártja (MDP); 1948. július 31-én lemondatják köztársasági elnöki posztjáról Tildy Zoltánt.
A ’48 júniusában megalakult MDP hamarosan kiemeltté tette az akkor még Centenáris stadionként emlegetett létesítmény ügyét. A részletes tervek kidolgozására az Építéstudományi Intézet (ÉTI) fiatal tervezőit kérték fel. Ifj. Dávid Károly, Juhász Jenő és Kiss Ferenc elkészítették az első vázlatterveket, és egy 70 ezer fő befogadóképességű stadiont képzeltek el a Kerepesi út–Dózsa György út–Thököly út közti területre. Dávid Károly (1903–1973) a kor egyik legjobb hazai építésze volt, akinek nem jelentett újdonságot ez a fajta tervezési munka. Gilyén Jenő a Népstadion statikai tervezéséért 1954-ben Kossuth-díjat kapott, mint ahogy Dávid Károly is.
„Abban a nagy tér-plasztikában, amelyet a Stadion épülete jelent, a plasztikus formák nyugodt, de dinamikus alakításához a vasbeton- szerkezet nagyvonalúsága hozzásegített. Kicsinyes részletek képzése helyett a kompozíció grandiozitása került előtérbe. A csipkeszerű műkőrács elemek, a közlekedőterek mégis emberi léptékűvé, befogadhatóvá teszik a hatalmas építményt” – írta Dávid Károly a Magyar Építőművészetben.
A Gazdasági Főtanács 1948. május 20-án hozott határozatot az építésről, az építkezés pedig 1948. július 13-án kezdődött, ekkor tette meg ugyanis az első ünnepélyes kapavágást a – mint utóbb kiderült – már csak néhány napig hivatalban lévő Tildy Zoltán köztársasági elnök.
Az építkezéskor főleg előregyártott elemekből dolgoztak, amelyeket a helyszínen állítottak elő. A munkálatok már elkezdődtek, végleges tervek azonban még nem voltak, és a későbbiekben is jellemző volt a folyamatos változás; az építkezés során rendszeres volt a konfliktus a beruházó, a tervezők és a kivitelezők között. A határidőket újra és újra kitolták, lelkes és kevésbé lelkes önkéntesek tömegei vették ki részüket a munkából, a híradókban pedig gyakran feltűntek az építkezésen a korszak sztárjai, élsportolói, akik a kamerák előtt csákányoztak, talicskáztak és betonoztak.
Noha az 1953. április 4-iki határidőt nem tudták tartani, még az év augusztus 20-án – 1950-től kezdve a Magyar Népköztársaság Alkotmányának ünnepén – átadták a kor minden igényét kielégítő Népstadiont.
Sport és politika
„Ebben az időszakban kezdődtek el a stadionépítések is hazánkban, ennek egyik fő állomásaként 1953-ban felavatásra került a Népstadion, amely 100.000-es befogadóképességgel bírt. Emellett számos első osztályú klub labdarúgópályája szintén felújításra került. Ezekkel összefüggésben egyre több és több ember tekintette úgy, hogy a sport sikere és támogatása egyaránt a >>nép érdeke<<, ebben a sportszervezetek és a sportolók feladataként a sportsikerek elérése jelent meg, azonban a gazdasági háttérműködés egyértelműen az állam kezében volt. Ennek talán a legékesebb példája maga az Aranycsapatként elhíresült nemzeti labdarúgó tizenegyünk volt, amely az ötvenes években világraszóló sikereket aratott a nemzetközi színtereken, ismertséget és elismertséget is szerezvén ezzel Magyarországnak. A nép szinte egy emberként állt be a csapat, illetve a sportág mögé, ők pedig sorra szállították a nagyobbnál nagyobb dicsőséges diadalokat a nemzetnek. Az Aranycsapat ezáltal a politikai belső vezetés egyik kedvencévé és büszkeségévé nőtte ki magát, egyúttal hivatkozási alappá válva ezzel. A sportba ettől kezdve rendkívül komoly állami pénzt invesztáltak, az élsportolók pedig egyfajta kiváltságos szerepkörrel bírtak. Mivel azonban a honi labdarúgás első jelentősebb sikerei klub- és válogatott szinten is a tervgazdálkodási időszakra estek, így a sportág könnyen a regnáló gazdasági-társadalmi rendszer ideológiai csapdájába tudott kerülni. A sport, ezen belül pedig a labdarúgás a politikai rendszer adujává vált, éppen ezért mindent megtettek annak érdekében, hogy továbbra is fenntartsák a sportolóik ezt a sikerességet. Ennek érdekében a politikai vezetés minden támogatást megadott, viszont a döntések jogát saját maguknak tartották fent. Ennek a korszaknak a sportvezetői így a politika által kiválasztott és megnevezett személyek voltak, akik teljes mértékben azonosultak a rendszerrel és megfeleltek az előírt elvárásoknak.”
„1948 júniusában megalakult a Magyar Dolgozók Pártja, és haladék nélkül hozzáfogott politikai hatalmának kiteljesítéséhez. Meghirdette a nagyszabású gazdasági és társadalmi átalakulás programját s ennek keretében a Népstadion felépítését. A hatalmas ipari és szociális beruházások – melyek jórészt az újjáépítés nagyszerű lendületét használták ki – egyszerre szolgálták a kitűzött fejlesztési célokat és a párt ideológiai propagandáját. A félelmetes gyorsasággal kiépülő diktatúra azonnal védőszárnyai alá vette a Népstadiont mint a béke, a monumentalitás és a társadalmi egyenlőség szimbólumát, és felépítését kiemelt beruházásként kezelte.”
Az 1953-as év jelentősebb hazai történései
Bár világtörténelmi esemény, hatása a magyar történelemre is jelentős volt: 1953. március 5-én meghal Sztálin.
1953. május 17.: országgyűlési választásokat tartanak.
1953. június 27–28.: az MDP KV ülése határozatot hoz a múltban elkövetett hibákról, Rákosi Mátyás a továbbiakban a főtitkári helyett első titkári poszton áll.
1953. július 4.: Nagy Imre miniszterelnöki kinevezése, az „új szakasz” kezdete.
Az észak-déli tájolású, 70 ezres Népstadion átadásának természetesen megadták a módját.
A hivatalos megnyitót egésznapos sportünnep kísérte. Ennek részeként volt díszfelvonulás, 800 színes zászlóval zászlóparádé, 2000 sportoló tornász felvonulása, 10.000 békegalamb felröptetése a Békeinduló hangjaira, különféle sportágak gyakorlatai a lólengéstől a felemás korláton át a gerendagyakorlatokig, néptánc és óriási élőkép is. A kísérőzenét Pongrácz Géza alezredes, karmester vezetésével a honvédség fúvós- és filharmonikus zenekara, valamint a SZOT népi tánczenekara szolgáltatta. Az ünnepi program fénypontja a Bp. Honvéd–Szpartak Moszkva mérkőzés volt, amelyen a magyar csapat 3–2-re nyert. A magyar zászlót a stadionban Csermák József olimpiai bajnok kalapácsvető vonta fel.
„Felavatták ötéves tervünk új büszkeségét, a Népstadiont”
Augusztus 21-én ezzel a címmel jelent meg a Szabad Nép cikke az ünnepélyes eseményről, amelyen többek között „részt vett Nagy Imre, a minisztertanács elnöke. Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; Gerő Ernő, a minisztertanács első elnökhelyettese, Farkas Mihály...”. Rákosi nem volt közöttük. Jelen volt viszont – több külföldi személyiség mellett – Avery Brundage, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnöke, aki ugyanakkor nem a díszpáholyban kapott helyet.
„A magyar sportolók sokévtizedes álma valósult meg”
„Ma, alkotmányunk évfordulóján a magyar testnevelési és sportmozgalom nagy ünnepére gyűltünk össze. A pártunk és kormányunk elhatározásából tervbe vett Népstadion első ötéves tervünk negyedik esztendejében felépült és kinyitotta kapuit a sportoló ifjúság előtt, ezzel a magyar sportolók sokévtizedes álma valósult meg. A Népstadion felépülése, a magyar sportolók nagyszerű eredményei lehetővé teszik számunkra, hogy testnevelési és sportmozgalmunk nevében jogos igényekkel lépjünk a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elé és a siker reményében kérjük az 1960. évi olimpiai játékok megrendezésének jogát. Tekintsük a mi nagyszerű Népstadionunkat úgy, mint új, nagy sportsikerek kiindulópontját. Sporttársak! Előre új győzelmeink felé, hazánk dicsőségére, a népek közötti barátság megerősítésére, a béke védelmére! Ezzel a Népstadiont megnyitom” – mondta ünnepi beszédében Hegyi Gyula, az Országos Testnevelési és Sportbizottság (OTSB) elnöke.
Kiemelkedő sport- és kulturális események, érdekességek az ikonikus stadion történetében
A Népstadionban többek között három Európa-bajnokságot is rendeztek: az 1955-ös kosárlabda, illetve 1966-os és az 1998-as szabadtéri atlétikai Európa-bajnokságot.
1954-ben itt volt a híres 7:1-es angol–magyar labdarúgó meccs.
A legtöbb nézője – 104 ezer – 1955-ben a magyar–osztrák mérkőzésen volt.
A magyar válogatott kilencvenkilenc győzelmet aratott, a magyar világklasszisok mellett olyan külföldi sztárok léptek a gyepére, mint Alfredo Di Stéfano, George Best, Bobby Charlton, Eusébio, Luis Suárez, Gigi Riva, Uwe Seeler, Franz Beckenbauer, Sepp Maier, Gerd Müller, Johan Cruyff, Johan Neeskens, és díszvendégként Pelé, vagy aztán, már Puskás Ferencről való elnevezése után Ronaldinho, Lionel Messi, Zinedine Zidane, David Beckham, Michael Owen, Raúl, Ronaldo és Cristiano Ronaldo.
Koncertek
1965 – Louis Armstrong, 1986 – Queen, 1987 – Genesis, 1988 – Human Rights koncert: Peter Gabriel, Sting, Bruce Springsteen, Tracy Chapman, Youssou N’Dour, Hobo, Bródy János; 1990 – Illés + István, a király előadás; 1991 – AC/DC, Metallica, Mötley Crüe, Queensrÿche (Monsters of Rock Festival); 1992 – Guns N’ Roses, 1992 – Bryan Adams, előzenekar: Extreme (Rockoko Fesztivál); 1993 – U2, 1993 – Jean-Michel Jarre, 1994 – Omega, 1995 – Hungária, 1995 – The Rolling Stones, 1996 – Michael Jackson, 1996 - Tina Turner, 1999 – Omega, előzenekar: P. Mobil, 2000 – Michael Flatley (Lord of the Dance), 2001 – Illés, Metro, Omega (Szuperkoncert), 2004 – Omega, 2005 – Neoton Família, 2006 – Depeche Mode, 2006 – Robbie Williams, 2007 – George Michael, 2007 – The Rolling Stone, 2009 – Depeche Mode, 2010 – Metallica, 2013 – Depeche Mode, 2013 – Roger Waters
A Népstadion 2002-ben Puskás Ferenc nevét vette fel, akit itt is ravataloztak fel 2006-ban.
A stadion hosszú évtizedeken át szolgálta a közönséget, a gyenge minőségű anyagok, a hullámzó építkezés, illetve az időjárás viszontagságaival szemben védtelensége miatt rendkívüli módon leromlott az állapota, és ezzel nehéz helyzet elé állította a döntéshozókat: mi legyen a stadionnal?
Hogyan tovább?
2011-ben még a létesítmény felújítását tervezték: a „stadion a stadionban” elve alapján úgy épült volna fel, hogy bent új lelátó épül, de kívül megmaradnak a régi pilonok. A tervezéssel a Népstadiont tervező Középülettervező Vállalat jogutódját, a Közti Zrt.-t bízták meg 2013-ban, Skardelli György vezető építésszel az élen.
A stadion zárómérkőzésére 2014. június 7-én került sor egy barátságos labdarúgómeccsen Kazahsztán ellen, amelyet 3–0-ra nyert a magyar csapat, a Puskás Stadion utolsó hivatalos eseménye pedig a Viszlát, stadion! elnevezésű rendezvény volt 2015 októberében.
2016 februárjában elkezdődött a régi stadion bontása, aminek a végére az is nyilvánvalóvá vált, hogy az építmény rendkívül rossz állapota miatt a korábbi „stadion a stadionban” elgondolás megvalósíthatatlan, így a toronyépületen kívül semmi nem maradt meg belőle 2017 elejére.
2016 novemberében már egy teljesen új stadion kivitelezésére írtak ki tendert, amelyben már csak annyi szerepelt, hogy a toronyépületet, valamint a pilonok „karakterét”meg kell tartani.
Skardelli György és a Puskás Aréna
Skardelli György vezető építészt erős személyes érzelmek kötik mind a labdarúgáshoz, mind a Népstadionhoz, és ez alapvetően határozta meg viszonyát az új arénához. Erről több alkalommal is vallott. „Hogyha valahol volt egy vízszintes rész, akkor azonnal leraktunk két-két pulóvert, és akkor máris ment a játék kiskapura, ez akkor teljesen természetes volt. Nekem nagyon hozzátartozott a gyerekkoromhoz, és hát ez egy fantasztikus közösségi élmény volt” – mondja az MMA róla készített portréfilmjében.
Az InfoRádióban pedig egyebek mellett arról beszélt, hogy nem akart teljesen új megjelenésű, szupermodern kinézetű stadiont építeni az egykori Népstadion helyére, mert szerette volna továbbörökíteni a korábbi épület egyes ikonikus vagy éppen fontos elemeit, de végül kiderült, hogy csak a toronyépületet lehet megtartani. Ugyanakkor a gyakorlati megoldásoknak is fontos szerepe jutott. Mint fogalmazott, a pilonok formavilágának megtartása sokkal több volt, mint nosztalgia. „Való igaz, megidézi a régi stadiont. De van egy másik, talán még fontosabb indok is, amiért megtartottuk, hogy ezek rendkívül jól szolgálták a több tízezres tömegnek a mozgatását az épületen belül.” Beszélt arról is, hogy sok új stadiont vizsgáltak meg, és fontosnak tartották az UEFA javaslatcsomagját is, amelyben a kialakításra adnak olykor kötelező érvényű ajánlásokat, például arról, hogy minden ülőhelyről teljes rálátásnak kell lennie a pályára.
„A hatvanas, hetvenes években nélkülem nem rendezhettek bajnoki vagy válogatott meccset a Népstadionban. Akkor szerettem bele ebbe a maga korában a világszínvonalat képviselő impozáns épületbe, s ez a szerelem ma is tart. Ezért is terveztem, ha úgy tetszik, nosztalgiastadiont” – vallott személyes kötődéséről a Nemzeti Sportban.
Az új létesítmény a legmagasabb követelményeket is kielégíti, így nemzetközi mérkőzéseket is rendezhetnek benne. Az atlétikai pálya kimaradt belőle, hiszen előírás, hogy a nézőknek milyen közel (12 méterre) kell kerülniük a pálya széléhez. A küzdőtér 105×68 méteres. Skardelli György ragaszkodott a régi pilonok esztétikailag jellegzetes megjelenéséhez, ezért azokat „megőrizte”, immár újakat létrehozva.
Az új stadion pontosan a régi Népstadion helyén épült, egyik különlegessége pedig, hogy kezdőköre milliméterre ott található, ahol a régi Puskás Ferenc Stadioné volt. De különlegessége az is, hogy nemcsak a külsejében, de az alapanyagában is benne van a régi – az elbontott Népstadion betonját a helyszínen újrahasznosították, és száz százalékban beépítették az új aréna alapjába és falaiba. Az új létesítmény Közép-Európa legnagyobb befogadóképességű, legkorszerűbb multifunkcionális élményarénája, amely megfelel a 21. század minden követelményének.
Nyitóképen a Népstadion ünnepélyes avatója 1953. augusztus 20-án. Fotó: Magyar Fotó / Seidner Zoltán
