Április – Szent György hava – Tavaszhó – Szelek hava
A hagyomány szerint e hónapnak is Romulus adott nevet, isteni anyjának, Venusnak etruszk neve után (Apru, l. görög Aphrodité). Terentius Varro, római tudós a név eredetét népies etimologizálással az aperire „kinyílni, feltörni” igére vezeti vissza, mondván, most nyiladozik a természet, most töri fel az eke a talajt.
A hónap római ünnepei a növényzet sarjadzását, az állatok szaporodását, általában a termékenységet voltak hivatottak elősegíteni. Április 4-én volt a Megalesia, a kisázsiai Kübelé (latin Cybele) ünnepe. A Megalé Métér (görög „Nagy Istenanya”) Venus phrűg megfelelőjeként Attisz (Adónisz) párja volt. Április 12-én a gabonaanyát, Cerest ünnepelték a Ceralia ünnepen. 15-én vemhes teheneket áldoztak nyilvánosan a szaporulatért, a Fordicidia ünnep erről kapta a nevét. 21-én tartották a Palilia ünnepet, Palesnek, a nyájak istenének neve után. E napon emlékeztek meg Róma alapításáról. Ennek során a Vesta-szüzek tisztító és termékenyítő máglyatüzeket gyújtottak, melyeken a résztvevők átugráltak és áthajtották rajtuk barmaikat. 23-a a Vinalia Urbana, a Borkóstoló ünnep napja, 25-e a Robigaliáé, amikor körmenetet tartottak és állatáldozatot mutattak be Robig(o) istennőnek, hogy a vetést elkerülje a gabonarozsda (robigo jelentése: „gabonaüszög,” „rozsda”). A megelőzés sajátos módját gyakorolták a rómaiak. Az üszög ellen vörös rókákat hajtottak a gabonatáblákba. Érdekes, hogy a bibliai Sámson – noha bevallottan egészen más céllal – hasonlót cselekedett a filiszteusok gabonaföldjeivel. Összefogott 300 rókát, égő csóvát kötött a farkukra, és a vetésbe hajtotta őket. A filiszteusok gabonája megsemmisült, akárha üszög esett volna bele. (A mi üszög, üszök szavunk nemcsak „betegséget”, hanem „parazsat, pernyét” is jelent!) Figyelemre méltó az is, hogy a néphit szerint az „üszögöt” asszony szüli („üszöggyerek”), s azért lesz „üszög” a magzatból, mert a viselős asszony a tűzhely parazsát vízzel öntötte le, s a szoknyája alá felcsapó gőz bejutott a méhébe. Az „üszöggyerek” – úgy tartják – szőrös állathoz hasonló. Mindez arra vezethető vissza, hogy a vörös rókát, úgy is mint napállatot, de főleg azért, mert a rágcsálók irtásával nagy hasznot hajt, egykor Eurázsia-szerte, mint Japánban még ma is, gabonaszellemként tisztelték. Visszatérve április havához, a hónap utolsó ünnepe a 28-ától május 3-ig tartó Floralia, Flora virágistennőt tiszteli meg. Ez azonban már a májust vezeti be.
Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium (részlet)
„Bolond április”
„Április, bolond, aki járja is”
Április 1-je Hugó napja, a téli napfordulótól számított századik nap, ezért népünk régente „száznapnak” is nevezte. Egyébként pedig „negyvenesnap” volt, e nap időjárásából a terméskilátásokra következtettek. Április 1-je az indás növények vetőnapja volt, minden más munka végzésére szerencsétlennek tartották, mert a nép úgy hitte, Júdás ezen a napon akasztotta fel magát (kötél → inda).
Az „áprilist járatás”, „április bolondja” az ókori tavaszkezdő tréfás örömünnepekre vezethető vissza. Hozzánk talán német közvetítéssel került. Erre vall, hogy elsősorban városi és gyermekmulatság, a felnőtt falusi nép körében sohasem gyökeresedett meg.
Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium (részlet)
Zsigmondy Richárd – 1865; Kémiai Nobel-díj: 1925
A kolloidkémia megalapítója és egyik legkiválóbb kutatója, ZSIGMONDY RICHÁRD (Bécs, 1865. április 1. – Göttingen, 1929. szeptember 23.) Bécsben és Münchenben végezte tanulmányait majd Grazban lett egyetemi tanár. 1907-től a híres göttingeni egyetem professzora. Már fiatalon jelentős eredményeket ért el a kolloidikában. 1903-ban a német Siedentopffal közösen készítette el az ultramikroszkópot a mikroszkópos feloldóképesség határán, azaz a 0,5 mikronon alul levő, a fény hullámhosszánál kisebb részecskék megfigyelésére. A találmány a kolloidoldatok egyik legfontosabb vizsgálóeszköze volt. Segítségével Zsigmondy döntő fontosságú megállapításokat tett a kolloidok természetéről, részecske-eloszlásáról, az oldatok stabilitásáról, a diszperz rendszerek tulajdonságairól. A kolloidkutatással függött össze másik két nevezetes találmánya, a kolloidok felhasználásával készült membránszűrő és annak tökéletesített változata, az ultraszűrő (1918 és 1922). „A kolloid oldatok heterogén természetének magyarázatáért és a kutatásai során alkalmazott, a modern kolloidkémiában alapvető jelentőségű módszereiért” (az ultramikroszkóp felfedezéséért)1926-ban megkapta a kémiai Nobel-díjat.
Zsigmondy nem nálunk született, nem nálunk nevelkedett és tudományos pályáját sem Magyarországon futotta be. Szülei magyarok voltak és ő is tudott magyarul. Családja, rokonsága ébren tartotta benne a magyarságtudatot, erről nyilatkozataiban is többször megemlékezett. Ezért tekinthetjük magyarnak.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1990, Dr Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók) –
Puskás Ferenc („Puskás Öcsi”) születésnapja – 1927
PUSKÁS FERENC, eredeti nevén Purczeld Ferenc (Kispest, 1927. április 1. – Budapest, 2006. november 17.), a Kispesti AC és a Bp. Honvéd balösszekötője, 1945 és 1956 között 84 válogatott mérkőzésen szerepelt és 83 gólt szerzett. Tagja és (1950 és 1954 között) csapatkapitánya volt az 1952. évi olimpiai játékokon arany- és az 1954-es világbajnokságon ezüstérmet nyert magyar együttesnek. Pályájának csúcsát az angol labdarúgó-válogatott elleni 6:3-as győzelem jelentette az 1953-ban játszott az „évszázad mérkőzésén”. Az 1954-es svájci világbajnokság berni döntőjén a FIFA a torna legjobb játékosának Puskást, legjobb csapatának pedig az Aranycsapatot választotta. Annak ellenére, hogy a németek 3:2-re legyőzték a magyar válogatottat, az ellenük játszott mérkőzést „a berni csoda” néven szokás emlegetni a labdarúgás történetében. A zömök termetű „Öcsi” az „Aranycsapat” kapitánya, a magyar labdarúgás legnagyobb játékosainak egyike. Már gyermekkorában felcsillant nagy tehetsége. Egészen fiatalon, 1943-ban helyet kapott az NB I-es kispesti csapatban. A háború után szinte rakétaszerű gyorsasággal értek be kivétele képességei. Bár alakja nem mondható eszményinek, igazán jól csak bal lábbal rúgott és fejjátéka sem haladta meg a jó átlagot, mégis kiemelkedő tudású, világklasszis labdarúgó vált belőle. Éveken át a világ legjobb csatárasként emlegették. Játékát rendkívüli robbanékonyság, bal lábbal tökéletes labdakezelés, szellemes, ötletekben, váratlan húzásokban páratlanul gazdag elgondolások, 30–40 méterre is hajszálpontos átadások, nagy mozgékonyság, a helyzetek tökéletes és gyors felismerése és kivételes lövőkészség jellemezte. A „tömör” termetű fiatalember mesterien, hadvezérként irányította csapatának játékát. Az egyik legilletékesebb, Orth György, így nyilatkozott Puskásról: „Egyetemi tanár lehetne a labdarúgás tudományának katedráján”. A válogatott mérkőzéseken a mezőny legjobbjai közé tartozott. Sok emlékezetes játéka közé tartozott az 1952. július 28-án vívott olimpiai elődöntőben az előző olimpiai bajnok svéd válogatott ellen aratott 6:0-s magyar győzelemmel végződő mérkőzés, melynek hőse a káprázatos teljesítményt nyújtó „Öcsi” volt. Nagy gólképességét sokszor csillogtatta. 1950-ben az albánok ellen (12:0) négy gólt ért el. Négy további találkozón három-három gólt szerzett (1946, Luxemburg 7:2; 1948, Románia 5:1; 1949, Ausztria 6:1 és 1950, Ausztria 4:3). Több mint ötven válogatott mérkőzésen szerepelt a neve a gólszerzők között. Egyedülálló teljesítmény a magyar labdarúgás történetében! 1956-ban a forradalom leverésének hírére külföldön maradt. Akaraterejére, elszántságára példa, hogy Spanyolországba igazolva, súlyfeleslegétől rövid időn belül képes volt megszabadulni, s ennek köszönhetően folytathatta játékosi pályafutását. Harmincéves kora után is képes volt megújulni és a nézőket bravúros játékával elkápráztatni. Spanyolországban a világhírű Real Madrid csapatában 1958-tól egy évtizeden át sok sikerrel szerepelt. Új csapatában, háromszoros BEK győztes lett és többszörös gólkirályi címet ért el. Többször játszott a spanyol válogatottban is. 1963. október 23-án, az Anglia elleni Világválogatottban szintén helyet kapott. 39 évesen játékosként visszavonult és labdarúgóedzőként folytatta pályafutását. Számos klubnál dolgozott, legnagyobb edzői sikereit a Panathinakosz Athén csapatával érte el, mellyel két görög bajnoki cím elnyerése után 1971-ben a BEK döntőig jutott. Huszonöt év után, 1981-ben látogathatott haza először, hogy részt vegyen a Népstadionban szervezett VB-selejtező előtti díszmérkőzésen. Ez alatt a huszonöt év alatt Magyarországon elhallgatták külföldi sikereit, a hatalom megkísérelte elfojtani kultuszát. 1991-ben végleg hazatért és 1992-től az MLSZ utánpótlás-, majd nemzetközi igazgatója, végül pedig 1993-tól egy rövid időre szövetségi kapitánya lett. 2000-ben egészségi állapota megromlott, Alzheimer-kórral és más betegségekkel küszködött, haláláig egyre több időt töltött kórházban. Közvetlen, egyenes modora, nyíltszívűsége emberként is rokonszenvet ébresztett mindenkiben.
Puskást az IFFHS a 20. század egyik legjobb európai játékosának tekinti. 2004-ben felkerült a neve a FIFA a világ legjobb labdarúgóinak névsorát tartalmazó 100-as listájára. Puskás a magyar sport egyetlen kultikus személyisége, a világ legnagyobb sportolói között foglal helyet.
(Forrás: Surányi András: Aranycsapat, Bp., 1982.)
