TÓTH JÁNOS (Zalaegerszeg, 1899. december 12. – Budapest, 1978. szeptember 30.): építész, festő, szakíró, a Göcseji Falumúzeum egyik létrehozója, tervezője. Tanulmányait a budapesti József Műegyetemen végezte, 1921-ben végzett, mint diplomás építészmérnök. Keszthelyen, a Gazdasági Akadémián tanult. Egy év múlva Szombathelyre ment, ahol városi főmérnök, majd tanácsnok volt 25 éven át. Ez idő alatt több középületet, emlékművet tervezett. Olaszországi tanulmányútja után 1932-ben indult első népi építészeti gyűjtőútjára. 1936-ban a szegedi egyetemen magántanári képesítést kapott. 1938-ban írt tanulmányát, Így épít a vasi nép, Le Corbusier meleg sorokkal üdvözölte. A Falusi épületek fejlődése a nyugati végeken című doktori értekezése 1940-ben, a Sághegy pincéi Szombathelyen 1942-ben jelent meg. A II. világháború után Budapestre költözött, a fővárosban is városépítészeti munkában vett részt. 1949-től az Ipari Épülettervező Vállalatnál, majd a Lakóépülettervező Vállalatnál dolgozott, végül 1966-ig – nyugdíjba vonulásáig – az Építésügyi Minisztériumban a népi műemlékek ügyével foglalkozott. Jelentős része volt a zalaegerszegi Göcseji Falumúzeum létrehozásában. Festőként művészetét a Balaton inspirálta.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1999. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

Szemünk fénye

Luca, Lúcia (latin Lucia) ókeresztény szűz vértanú (†304 körül) és a népi hiedelemvilág jeles alakja (december 13.). A syracusai Lúcia igen közel áll a másik szicíliai szent szűzhöz, Ágotához, szenvedéstörténetükben is sok a hasonlóság. Lúcia legendája azzal kezdődik, hogy anyjával, aki már tizenegy éve szenvedett vérfolyásban, elzarándokolt Ágota cataniai sírjához. Itt anyja meggyógyult, ő pedig álmot látott, melyben Ágota megmutatta neki az igaz utat. Álmából felébredve közölte anyjával, hogy nem megy férjhez pogány vőlegényéhez, mivel van már jegyese: Jézus Krisztus. Kikérte örökrészét is, és azt szétosztotta a szegények között. Elhagyott vőlegénye följelentette a hatóságoknál. Miután nem volt hajlandó megtagadni előttük a hitét, sem föladni szüzességét, a helytartó bordélyba akarta vitetni, de hiába. Lúcia teste csoda folytán úgy elnehezült, hogy 50 (!) ökörrel sem tudták odavontatni. Ekkor a szokott módon megkínozták: égették, fülébe olvadt ólmot öntöttek, fogait kiverték, forró olajjal, szurokkal öntözték, melleit szétroncsolták, végezetül tőrrel torkon döfték, de addig nem halt meg ezek után sem, míg az utolsó kenetet föl nem vette.
Lúciát a mártírok pálmáján kívül a nyakából kiálló tőrrel, a lábánál ökörrel ábrázolják. Különleges attribútuma az égő olajmécs és egy szempár: egy tál, benne két szem, vagy két szemet virágzó leveles ágacska. Ennek magyarázata az, hogy a Lúcia név a latin lux „fény, szem, szeme világa, szeme fénye” szóból ered.

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium (részlet)

Vak sötétben

Szent Ottilia apátnő, Elszász patrónája, a szemfájósok és vakok védőszentje legendás életrajza szerint elzászi hercegi családban jött a világra – vakon. Ezért apja eltaszította magától, sőt, egy forrás szerint ki is adta a parancsot, hogy öljék meg, de anyja elviteti egy bajor apácakolostorba, ahol titokban nevelkedik (jól ismert mesemotívum ez). Úgy mesélik, hogy amikor megkeresztelték, látni kezdett. Atyja, aki időközben megbánta tettét, értesül leánya hol- és hogylétéről, elzarándokol hozzá, hogy bocsánatot nyerjen tőle. Mivel Ottilia szépséges leányzóvá serdült, kiveszi a kolostorból, és férjhez akarja adni. Talál is kérőt, de a szűz magát már Krisztus menyasszonyának tekinti, és megszökik hazulról. Apja és vőlegénye a nyomába erednek. Az üldözött egy sajkában átkel a Rajnán, de a túlpart hegyei közt egy sziklafal az útját állja, ahol üldözői már-már beérik. Ekkor a leány imájára a sziklafal meghasad, majd miután belép a nyíláson, a két férfiú szeme láttára összezárul, s a résből forrásvíz fakad. A bősz atya e csoda láttán ismét magába száll, és fogadást tesz, hogy ha leányát visszakapja, a helyszínen kápolnát emeltet, várkastélyát pedig kolostorrá alakíttatja és Ottiliának adja. Megtérése láttán megismétlődik a csoda, a hegy visszaadja a leányt. Az apa betartja a szavát, Hohenburg várából kolostort építtet Odilienberg néven, s leánya lesz első fejedelemasszonya. Legendája nem mulasztja el megemlíteni, hogy közbenjárására elhunyt apja hamarosan megmenekül a tisztítótűztől, s hogy ő maga, miután szentáldozás nélkül hal meg, csodálatosképpen még egyszer életre kel, hogy magához vehesse az oltáriszentséget.

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium (részlet)

Jodok Bretagne szülöttje (†669?) Királyfi, majd pap, később remete. Elzarándokolt Rómába, ezért Jakab mellett a középkori búcsújárók védőszentjükként tisztelték. Jodokot segítségül szokták hívni a háztartás és parasztélet ügyeiben-bajaiban, továbbá pestis ellen. Szívesen választották járványkórházak patrónusául is. Tiszteletének egyetemesebbé válását Közép-Európában nyilván az gátolta meg, hogy névünnepe Luca napjával esik össze.
Kultusza leginkább a Rajna-vidéken virágzott, innen sugárzott szét Landshut közvetítésével az egész német-római birodalomban. Régi hazánkban is felbukkan: a karthauzi Vörösklastromhoz tartozá Lechnic egykori szász falu templomának (1419) védőszentje. Több középkori búcsúengedélye ismeretes. Népi hagyományvilágáról elsősorban a szlovák és lengyel kutatás hivatott számot adni. Elenyészett az erdélyi szász Grozspold (1378) és Schőnberg (1499) patrociniuma.

Bálint Sándor Ünnepi kalendárium (részlet)

Egyik első repülőgépmotor- és repülőgép-tervezőnk, KOLBÁNYI GÉZA (Budapest, 1863. december 13. – Budapest, 1936. április 13.) a Felső Ipariskola elvégzése után egy kórház főgépészeként helyezkedett el. 1909-től foglalkozott a repülőgépek akkori fő problémájával, a megbízható és könnyű repülőgépmotor tervezésével. Az elkészült 60 lóerős motor minden tekintetben felvette a versenyt a hasonló külföldi konstrukciókkal, sőt, két eredeti megoldást is tartalmazott. Egyrészt, porlasztója a dúsabb vagy szegényebb benzinkeverék adagolását nem az akkor szokásos fúvóka-cserével oldotta meg, hanem a benzin és a levegő arányát a fúvókába épített kúpos csavarral szabályozta. Másrészt motorja gyújtásához elsőként használt akkumulátor telepet. Így megbízhatóbb működést ért el a szikra-induktoros dinamókkal működtetett motorokkal szemben. Amikor motorja már kifogástalanul működött, elkezdte a repülőgép szerkesztését. Az első gépet kivéve további öt alkotása a monoplán típust képviselte. A repülési kísérletek alapján – amelyek során a gépek összetörtek és egy halálos baleset is volt – egyre tökéletesítette elgondolásait és végül a Kolbányi VI. elnevezésű konstrukció utasokkal együtt sikeresen repült többször is. Anyagi források hiányában ezután abbahagyta a kísérletezést. Repülőgépem Rákoson című könyve csak halála után, 1937-ben jelent meg.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Dr Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók, Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1988 [Winkler László])

OBERMAYER ERNŐ (Nagyszöllős, 1888. december 13. – Szeged, 1969. május 27.) paprikanemesítő mezőgazdász, akadémikus 1910-ben kezdte vizsgálni a paprika olajtartalmát. Először Kalocsán nemesített ki új paprikafajtákat, majd Szegeden ért el jelentős eredményeket a fűszerpaprika nemesítésében és termesztésében. A jelenleg termesztett csípős fajták 80%-a az ő kísérleteinek eredménye. A fűszerpaprika mellett szárazságtűrő étkezési paprikával is foglalkozott.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1988, Magyar Életrajzi Lexikon)