December 29. a magyar kártya napja. A közhiedelemmel ellentétben, a magyar kártyának nevezett paklinak nem sok köze van a svájciakhoz, arrafelé jórészt nem is ismerik a felénk játszott játékokat. A magyar kártya csakugyan magyar találmány, első példányai 1835-36 táján készültek el Pesten Schneider József és Chwalowszky Ödön kártyakészítő mesterek műhelyeiben. A budapesti Kazinczy utcában (egykor Kiskereszt utca) járva az 55. számú ház falán olvashatjuk a mindmáig legnépszerűbb magyar találmányra emlékező sorokat. Az emléktáblát 1996-ban állította a Magyar Talon Alapítvány (a Magyar Kártyamúzeum megalapításának szándékával működő szervezet) és a Pató Pál Asztaltársaság (a magyar kártya kultikus tisztelete okán), és december 29-ét a magyar kártya napjává nevezték ki. Kártyanapot ünnepelnek más országok is, például december 28-án.
A Magyarországon, Ausztriában, Erdélyben, Szlovéniában, Csehországban, Horvátországban, Szlovákiában és Dél-Tirolban is használatos 32 vagy 36 lapos kártyacsomagot a magyarság körében magyar kártyának nevezik. Másik elnevezése a Tell-kártya. Noha svájci alakok a szereplői a magyar kártyának, Svájcban szinte ismeretlen. Német nyelvterületen Doppelduetsche Schnapskarten elnevezéssel forgalmazta a bécsi Piatnik cég, német felirattal.

„Az Úr felkent Pásztora"

December 29-e Dávid király emléknapja. Dávid Izráel dinasztiaalapító második királya volt, a Biblia szerint a betlehemi Isai (Jesse) legkisebb fia, akit az Úr nevében a juhok mellől szólított el Sámuel próféta, és kent föl királlyá. A messiási eszmét hirdető próféták azt tanították, hogy az ő leszármazottja lesz az a személy – az Úr Felkentje, azaz a Messiás –, aki megszabadítja a zsidó népet elnyomóitól, és helyreállítja Isten békés és boldog királyságát, a dávidi birodalmat: „És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevelkedik” (Ézs 11,1.); „Imé, a szűz fogan méhében, és szül fiat” (Ézs 7,14); „Te, Efratának Bethleheme, bár kicsiny vagy a Juda ezrei között: belőled származik nékem, a ki uralkodó az Izráelen; a kinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van” (Mik 5,2; 1. még Zak 6,12). E prófétai könyvekből származó idézeteket szokták a keresztény szerzők leggyakrabban Jézusra vonatkoztatni, nem egy közülük már az evangéliumok szerzőinél is szerepel.

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium (részlet)

Tamás, ismert nevén Becket Tamás (1118–1170), II. Henrik angol király lordkancellárja és bizalmasa, majd Canterbury érseke. A világfi lordkancellár egyházi méltóságában megváltoztatta életét: szőrimögnek szünetlen való viselésével és böjtőkkel gyötri vala magát... de kívül egyebeknek módjok szerént jár vala. A pápa és a király között kitört viszályban az Egyház jogainak törhetetlen harcosa. A király tudtával négy nemesúr Canterbury székesegyházában az oltár előtt rátámadott és levágta a fejét. A pápa már három év múlva szentté avatta. Henrik megalázkodva volt kénytelen a sírjához zarándokolni, amely a középkor egyik híres angol búcsújáró helye lett.

Bálint Sándor Ünnepi kalendárium (részlet)

A híres botanikus, DIÓSZEGI SÁMUEL (Debrecen, 1760. december 29. – Debrecen, 1813. augusztus. 2.) a debreceni teológia elvégzése után két évet töltött Göttingenben. Itt ismerkedett meg Linné rendszerével és elhatározta ennek magyar nyelvre való átültetését. Visszatérve Hajdúnánáson és Hajdúböszörményben volt lelkész (1789-1789), majd debreceni esperes lett. Barátja – és mellesleg sógora – volt a költő Fazekas Mihály, együtt írták meg a Magyar Füvészkönyvet. Az 1807-ben megjelent mű nagyrészt Diószegi munkája. A gyakorlati részt, az Orvosi Füvészkönyvet már önállóan írta és adta ki 1813-ban. A könyv értékes része a függelék, amely az első magyar szinonímaszótár több, mint 1400 régi magyar növénynévvel.
A Diószegi-Fazekas féle füvészkönyv, mint a Linné-rendszer alapján készült első magyar növényhatározó, közel egy évszázadon át volt használatban. A növénynevek mellett az egyéb növénytani terminológia, a magyar alaktani kifejezések miatt is fontos mű; utóbbiak jelentős részét ma is használjuk.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudománytörténeti Intézet, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)

1965. december 30-án üzembe helyezték a Nyugati Főcsatornát. Az építési munkát 1963-ban kezdték el. A főcsatorna hossza ekkor 43 km volt (jelenleg 70 km). A tiszavasvári hajózsilipnél ágazott ki a Keleti Főcsatornából és Újszentmargitánál csatlakozott az 19216-ban épült Halastói Tápcsatornához, amely addig a tiszakeszi szivattyútelep gépein keresztül kapta a vizet. Az új főcsatorna 8 700 hektár halastó gravitációs vízellátását és több mint 25 000 hektár szántó öntözését tette lehetővé, továbbá számos település belvizeinek elvezetése vált könnyebbé.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1990)

DANCZA JÁNOS (1899. december 29. – 1985. október 16.) a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázisában muzeológus, vezető régész titulussal szerepel, azonban rendkívül kacskaringós út vezetett számára idáig. Egerben született, és Egerben, a városi múzeumért, múzeumban dolgozott élete több szakaszában. Élettörténete, pályája nem kevésbé kalandos, mint a mesék szegény legényéé. Hat elemit végzett, majd lakatosinas lett. 1927-ben belépett a Természetbarátok Turista Egyesületébe, ennek 1930–1949 között elnöke volt. 1929-ben, munkát keresve ismerkedett meg a Magyar Földtani Intézet főgeológusával, Kadič Ottokárral, akivel állítólag a Bükkben találkozott, ahol a professzor a barlangokban végzett ásatásokat. Hamar megegyeztek, hogy Dancza egy, a turistacsoportban megismert munkanélküli társaiból álló csapattal segíti a kutatásokat. A jól összeszokott, a professzor mellett fontos ismereteket megszerzett csapatot Kadič, – neki más elfoglaltsága lévén – megbízta többek között a cserépfalui Suba-lyuk feltárásával. Dancza János különösen sokat tanult, mivel nagyon érdekelte a geológus munkája, és csatlakozott azokhoz az egri polgárokhoz is, akik szerettek volna a városban múzeumot létrehozni. Amikor megtaláltak egy emberi állkapocs-csontot, Dancza a társaival megragasztotta, és felismerte, hogy ősi, emberi maradvány, ezt jelentette Kadič-nak. Ekkor még nem tudták, hogy a lelet világraszóló felfedezés, a szakemberek azonban megállapították, hogy 60-70 ezer évvel ezelőtt élt neandervölgyi ember maradványaira bukkantak 1932-ben. Dancza 1933-tól 1942-ig az egri városi múzeumban dolgozott. Ezt követően volt  másod-levéltáros, idegenforgalmi hivatal-vezető, barlangigazgató, műszaki előadó, lemezárugyár-igazgató, sőt, nyugdíjba vonulása előtt a BM Heves Megyei Főkapitányságára kirendelt panasziroda-vezető is. A felfedezéssel, és további munkáival kapcsolatosan számos írása jelent meg szakfolyóiratokban (Természetbarát, Búvár stb.). 1960-tól, immár nyugdíjasként Egerben, a Dobó István Vármúzeumban dolgozott 1981-ig, félállásban, muzeológusként, közreműködve a legújabb kori gyűjtemény kialakításában is.