- A múlt nyáron készült szabadtéri produkcióként Lendvai Zoltán rendezése - mondja Quintus Konrád -, s olyan jól fogadta a közönség, hogy ősszel befordult a kőszínházba. Nagyon szeretik a nézők. Csupa mulatságos bonyodalom. Könnyed, szórakoztató, sikeres előadás. Nekem az a dolgom benne, hogy újra meg újra kimásszam a vesztes helyzetekből, amikbe kerülök. Fontos számomra Figaro szerepe, mivel ez volt a bemutatkozásom Székesfehérváron.
- Lassan húsz éve van a pályán. Három-öt éves ciklusokat töltött Kaposváron, Miskolcon, Szegeden és Szolnokon. Most Székesfehérvárhoz kötődik. Egyre inkább közelít Pesthez?
- Úgy vagyok ezzel, hogy amikor már legalább háromszor hallottam az összes anekdotát, ami egy adott vidéki színház büféjében elhangzik, akkor tovább állok. Volt egyébként egy hároméves kihagyás is az életemben, amikor abbahagytam a pályát. Ügynöki munkát végeztem, fesztiválokat szerveztem. Ez a szegedi időszakhoz kötődött, ott valahogy elment kicsit a kedvem a színháztól.
- Pedig az a Szikora János fémjelezte korszak, amíg tarthatott, nem volt rossz érája a szegedi Nemzetinek.
- Valahogy nem szeretett bennünket a közönség. "Kell egy csapat!" mondogattam Minarik Edeként a Régi idők focija előadásában, és a színpadon nagyobb csapat volt jelen, mint a nézőtéren. Valaha magam is erősen hittem, hogy "kell egy csapat", s reméltem, hogy együtt mindenre képesek leszünk. De nem lett a korosztályomból generáció, csak korosztály maradtunk. És ha ma körülnézek, mindenhol azt látom, hogy az emberek egyedül, önállóan, magukban sikeresek.
- Mégsem csupán a színészet foglalkoztatja most sem. Mégis többet akar Figarónál, a Máli néni Alfonzánál vagy a Malom a pokolban Károlyijánál. Hiszen Fehérváron rendez is. Például színre vitte sikeres előadásban a Három koporsó című Egressy Zoltán-darabot. - Szurdi Miklós úgy hívott a Vörösmarty Színházhoz, hogy partnernek tekint a színházcsinálásban. És láthatólag komolyak a szándékai, körömszakadtáig színházat akar csinálni. Ehhez jöttem bizakodóan és tevőlegesen csatlakozni.
Quintus Konrád és Xantus Barbara
MAI PROGRAM A VIDÉKI SZÍNHÁZAK TALÁLKOZÓJÁN
2007. ÁPRILIS 25. 19 óra, Thália Színház, Nagyszínpad
Ismertető: Négy felvonásos opera, előzménye Baumarchais híres vígjátéka, a Figaro házassága. A mű élesen ostorozza az arisztokráciát, ezért mint színdarabot betiltották Franciaországban, majd Bécsben is, mert a forradalom "szálláscsinálójának" tartották. Az opera szövegét Lorenzo da Ponte írta. Mozart 1785-ben kezdte el írni, a bemutató 1786-ban volt.
Cselekménye: Figaro és Susanne esküvőjükre készülnek. Almaviva gróf a gazdájuk azonban érvényesíteni akarja a feudális előjogot, az első éjszaka jogát. Ugyanakkor féltékeny Cherubinora, a mindenkinek udvarló kis apródra, aki feleségét a grófnőt is megkörnyékezi. A grófnő - férje állandó gyanúsítgatása miatt - a jegyespárral szövetkezik. Miután kiderül, hogy Marcellina - kihez Figarót egy régi adóslevél alapján hozzá akarják kényszeríteni - Figaro tulajdon édesanyja, nem lehet az esküvőt tovább halogatni. Közben a grófnő és Susanne találkára hívja a grófot. A gróf, aki feleségére ugyan féltékeny, de azért nyugodtan udvarol az ál-Susannek (feleségének), végül is megszégyenül. A gróf bocsánatot kér, a grófnő pedig megbocsát.
Bemutató időpontja: 2006. augusztus 1., Vörösmarty Színház
