A Hortobágy Európa legnagyobb szikes pusztája. Itt alapították meg Magyarország első nemzeti parkját 1973. január 10-én: a 81 000 hektár kiterjedésű Hortobágyi Nemzeti Parkot.  
A Hortobágy sajátos földrajzi tájegység: tágas legelőterület, amely az egyik ősfoglalkozást, az állattenyésztést annak eredeti vonásaival együtt máig megőrizte.  Az 1999-től a Világörökség részeként számon tartott terület magában foglalja a Hortobágyon kívül a Nagykunság jelentős részét, valamint a vidék arculatát meghatározó építészeti emlékeket, mint például a Kilenclyukú hidat, a Hortobágyi Csárdát és a Pásztormúzeumot.
A Hortobágy hazánk egyik legmelegebb része. A napi hőingadozás nagy, a nappalok tikkasztóak, az éjszakák hűvösek. A tíznél több halastó mellett három észak-déli irányú, jelentősebb vízfolyást találunk a Hortobágyon. Természetes víz a pusztát középen átszelő Hortobágy folyó; a Keleti- és Nyugati-főcsatorna a nemzeti park peremén szállítja a Tisza vizét.  Különleges madárvédelmi rezervátumok és a négy bemutató területen – a Nyírőlapos-Nyárijárás pusztán, a Hortobágyi halastó környékén, az Egyek-pusztakócsi mocsaraknál és a Tisza-tónál – tanösvények segítik a látogatók számára az ismerkedést ezzel a különleges természeti értékkel.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1998)

MAGYAR GÁBOR (Kiskunfélegyháza, 1842. január 10. – Budapest, 1912. augusztus 5.): tanár, piarista szerzetes, iskolaigazgató és közéleti személyiség.
1859-ben belépett a piarista rendbe. Tanári oklevelét a pesti egyetemen szerezte 1869-ben, földrajz-történelem szakon. Tanított a piarista rend gimnáziumaiban Tatán, Nagykanizsán, Kecskeméten, Szegeden. 1899-ben Szegeden főigazgatói címet kapott. Utóbb a magyarországi piarista rend tartományfőnöke volt. A szegedi Dugonics Társaság egyik megalapítója volt.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1992. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

GRUZL FERENC (Budapest, 1897. január 10. – Budapest, 1972. november 30.): vegyészmérnök, a magyar búzakataszter egyik elkészítője.
Oklevelét a budapesti József Műegyetemen szerezte (1919), bölcsészdoktori értekezését a budapesti tudományegyemen védte meg. Pályáját az Országos Chémiai Intézetben kezdte 1919-ben, itt kezdett gabona- és lisztvizsgálattal foglalkozni. 1928-tól az akkor létesített Gabona- és Lisztkísérleti Intézet osztályvezetője volt. 1939-től 1959-ig, nyugdíjazásáig az intézetet igazgatóként vetette.
1935-ben az ország főbb gabonatermő területein búza- és lisztminősítő hálózatot szervezett és ezzel egy időben hét, e célt szolgáló laboratóriumot is létesített. E munka eredményeként, Hankóczy Jenővel együtt elkészítették az ún. búzakatasztert. 1940-ben szabadalmaztatta a Laborográf nevű tésztaminőség-vizsgáló műszerét. Rendszeresen oktatott tanfolyamokon és a műegyetemen. 1944-ben nem engedte intézetét nyugatra telepíteni. 1945 után a sok kárt szenvedett intézetet az összes kísérletügyi intézmények közül elsőként hozta helyre. Egyike volt azoknak, akik 1945-ben újjászervezték a Magyar Molnárcéhet, majd 1948-ban továbbfejlesztették Malomipari Tudományos Társasággá. Száznál több cikket és tanulmányt írt, írásaiból megismerhető az utóbbi fél évszázad búza- és lisztvizsgáló módszereinek fejlődése.

A Magyar Szabadalmi Hivatal adatbázisában szereplő szabadalmi bejelentései (lajstromszám, cím):
128879 Eljárás és készülék tészta fizikai tulajdonságainak vizsgálatára
102064 Eljárás a liszt sütőképességének fokozására

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1997. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

MAGYARI ENDRE (Arad, 1900. január 10. – Budapest, 1968. április 9.) mérnök egész életében a hírközlés fejlesztésével foglalkozott. Már műegyetemi hallgató korában készített tanulmányokat a vezeték nélküli távírózásról. Elsőként tervezett nagy teljesítményű rádiótelefon-adót. Tervei alapján valósult meg a csepeli 1 kW-os adóállomás. Nevéhez fűződik a hazai műsorsugárzás megindítása. Az 1930-as években megtervezte az országos rádióhálózatot és irányította a lakihegyi és székesfehérvári rövidhullámú adó és a budapesti rádióstúdió megvalósítási munkáit. Nagyon sok ismeretterjesztő cikket, könyvet írt. Ennek kapcsán a szaknyelv fejlesztésével is foglalkozott. Ő javasolta az 1940-es években, hogy a „gyengeáramú elektrotechnika” kifejezést helyesbítsék a lényeget jobban kifejező „híradástechniká”-ra illetve „távközléstechniká”-ra.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 2000, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)

A román fejedelmi családból származó magyar főpap és diplomata, humanista történeti és földrajzi író, Oláh Miklós (Nagyszeben, 1493. január 10. – Pozsony, 1568. január 14.) Mohács után Mária királynő kíséretével, titkáraként Németalföldre ment és itt fejezte be legfőbb művét, a Hungaria et Attila című történeti-földrajzi írását, amely hű gazdaságföldrajzi és művelődéstörténeti képet ad a középkor végi, Mohács előtti Magyarországról. Célja az volt, hogy mozgósítsa a keresztény Nyugatot a török ellen, az ország felszabadítása érdekében. Munkáját nagyrészt saját tapasztalatai alapján írta, de minden adatát, állítását gondosan ellenőrizte és ellenőriztette is, sőt, elkészülte után a kor néhány neves tudósával – még Rotterdami Erasmussal is – átnézette. Életében a kinyomtatására már nem került sor, kéziratban terjesztették, először Bél Mátyás jelentette meg 1736-ban.
Hazatérése után zágrábi majd egri püspök, később esztergomi prímás és királyi helytartó is volt. Ő tette át a prímási székhelyet – a török veszély miatt – Esztergomból Nagyszombatba, ahol a későbbi egyetem alapítását is előkészítette. Az ellenreformáció során ő hívta be az országba a jezsuitákat; a rend később az egyetem fenntartója lett. Levelezése, írásai, végrendelete értékes művelődéstörténeti kútfőként használhatók.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1993)

TÖRLEY JÓZSEF (Pest, 1858. január 10. – ?, 1907 ?): gyáros, aki az 1880-as évek elején alapította meg Budafokon a később híresség vált pezsgőgyárát. A pezsgőgyártás módszertanát Franciaországban sajátította el.

Magyar Tudománytörténeti Intézet