HOLLÁN ERNŐ (Szombathely, 1824. január 13. – Budapest, 1900. május 26.): hadmérnök, altábornagy, államtitkár, a Magyar Mérnök és Építész Egylet alapítója és első elnöke.
Tanulmányait a bécsi hadmérnöki akadémián végezte (1839). Fehértemplomnál és Szenttamás ostrománál kitűnt vitézsége miatt Kossuth őrnaggyá és hadmérnöki főnökké nevezte ki. Erődítési munkálatainak nagy szerepe volt Pétervárad védelmében. A szabadságharc leverése után internálták, majd börtönbe vetették. Kiszabadulása után mint mérnök úttörő munkát végzett a talajjavítás terén, és szerepet vitt a dunántúli vasúthálózat kialakításában. Széchenyi döblingi bizalmas köréhez tartozott.
1865-től az országgyűlés tagja, 1867–70-ben közlekedési, 1970–72 között honvédelmi államtitkár volt. Jelentős szerepe volt a kiegyezés utáni közlekedéspolitika kialakításában, mely Budapest központi helyzetének megerősítésével Széchenyi elgondolásait kívánta követni. A vasútépítéseket helyezte előtérbe a vízi közlekedés rovására is. 1875-ben soron kívül tábornokká lépett elő, 1886-ban altábornagyként nyugalomba vonult, ugyanettől az évtől a főrendiház tagja lett. A Magyar Mérnök és Építész Egylet alapítója és első elnöke (1866–1885) volt. Érdemei elismeréséül az Egylet 1885-ben Hollán Ernő-pályadíjat alapított az év legjelentősebb műszaki tanulmányának jutalmazására.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1999. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

STEINSCHNEIDER LILLY, Cudenhove-Kalergi grófné (Budapest, 1891. január 13. – Nizza, 1977): Magyarország, egyben az Osztrák–Magyar Monarchia első női pilótája.
A Budapesten 1910 nyarán rendezett nemzetközi repülőversenyen határozta el, hogy pilóta lesz. Wienerneustadtban végezte el a pilótatanfolyamot. A 4. számú pilótaigazolványt 1912. augusztus 15-én kapta. Egy osztrák aviatikai vállalkozás azonnal alkalmazta. Különböző hazai és ausztriai repülőbemutatókon, versenyeken vett részt. 1914-ben házasságot kötött és férje csehországi lakóhelyére költözött, a repülést abbahagyta. A II. világháború után visszavonultan élt Dél-Franciaországban.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1991. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

WASS SÁMUEL, (Kolozsvár, 1814. január 13. – Budapest, 1879. március 20.): földrajzi útleíró, közgazda, a Földhitelintézet alapítója.
Kolozsváron végzett líceumi tanulmányai után nagy utazásokat tett külföldön, amelyekről útijegyzeteket írt. 1833-tól megyei közhivatalokat viselt. 1848 elején Doboka vármegye főispánja, 1849. februárig a pesti országgyűlésen képviselője. 1849-ben a magyar kormány megbízásából a magyar hadsereg számára fegyverek szerzése céljából Konstantinápolyba, onnan Párizson és Londonon keresztül Amerikába ment. A szabadságharc elbukásáról értesülve San Franciscóban két társsal nagyobb aranykohót létesített, ez az 50-es évek végén megszűnt. 1858-ban végleg hazatért. 1861-ben a főrendiház tagja lett, 1866-tól 1875-ig Deák-párti képviselő. Részt vett a Földhitelintézet megalapításában, főleg azonban iparvállalatok előmozdítását szorgalmazta. Igen nagy nyelvismerettel rendelkezett; cikkei a magyar és a kaliforniai angol lapokban jelentek meg, élményeiről könyveket is írt: Kilencz év egy száműzött életéből (Pest, 1861); Szárazi és tengeri utazások nyugaton (Pest, 1862).

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1989. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

A magyar parlament 2018. évi I. törvényében a vallásszabadság napjává nyilvánította január 13-át annak emlékére, hogy az Erdélyben 1568. január 6. és 13. között megtartott tordai országgyűlés a világon először hirdette meg a vallásszabadságot, kimondva ezzel négy vallásfelekezet – a katolikus, az evangélikus, a református, az unitárius, majd tíz évvel később ötödikként az anabaptista felekezet – szabadságát és egyenjogúságát.

A Tordán tartott 1568. évi országgyűlés, Európában először, a vallásszabadság elemeit magában foglaló határozatot hozott, amely szerint a prédikátorok szabadon terjeszthették nézeteiket. Az egyezmény tartalmazta a saját értelmezés szerinti igehirdetés, a szabad prédikátorválasztás és a prédikátorok védelmének jogát – még az egyházkerületek vezetői sem bánthatták őket –, valamint kikötötte, hogy vallásáért senkit sem érhet hátrányos megkülönböztetés és senkit sem lehet hitbeli tanításért fogságba vetni vagy elhurcolni. A döntést kedvezően befolyásolta, hogy a protestáns prédikátorok a hitet Isten ajándékának tekintették.

A tordai egyezményt megelőzően Erdélyben már 1557-ben a katolikus vallással egyenrangúnak fogadták el a lutheránus vallást, 1564-ben pedig kimondták a lutheránusok és a kálvinisták vallásszabadságát. A tordai országgyűlésen a katolikus, a lutheránus, a kálvinista és az unitárius vallás is megkapta a szabad vallásgyakorlat jogát.

Az unitáriusok a tordai országgyűlés határozatának kimondását tekintik az unitárius egyház születése pillanatának. A január 6. és 13. közé eső vasárnapon minden esztendőben ünnepi istentisztelettel emlékeznek meg a jelentős eseményről.