A gyermekmunka elleni világnap
Az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezetének (ILO) kezdeményezésére 2002. június 12-én tartották meg először a GYERMEKMUNKA ELLENI VILÁGNAPOT. Az ILO a gyerekmunkásként tart számon minden a munkaerőpiacon megjelenő 12 évesnél fiatalabb gyermeket.
A nemzetközi szervezet hosszú távú célja, hogy 2015-ig a kötelező közoktatás korhatára a 14 éves kor legyen szerte a világon. A dolgoztatott kiskorúak hetven százaléka a mezőgazdaságban tevékenykedik. A gyermekmunka legfőbb oka a szegénység. A megélhetésért munkára kényszerült gyermekek legtöbbje éhbérért dolgozik, anyagi és szellemi nyomorban él, megaláztatásoknak – az elemi szociális és orvosi ellátás hiányában pedig – súlyos betegségeknek van kitéve. A munkára fogott gyermekek több mint fele ázsiai, s rossz a helyzet Afrika Szaharától délre eső részén is, ahol minden hatodik kiskorú végez gyermekmunkát.
Magyarországon a gyermekfoglalkoztatást – a külföldi intézkedések példájára – az 1839/1840-es országgyűlésen szabályozták először. Jelenleg 16 éves korig tart a tankötelezettség, munkavállalónak csak a 16. életévét betöltött személy jelentkezhet, s minden 18 éven aluli foglalkoztatott fiatal munkavállalónak számít. A törvényes körülmények között megszervezett szünidei diákmunka nem minősül szabálytalan foglalkoztatásnak.
A Budapesti Tudományegyetem orvoskara új anatómiai épületének felavatása – 1898
Az 1769-ben Nagyszombatban megalapított, majd 1777-ben Budára és 1784-ben Pestre áttelepült Orvostudományi Fakultás egyetlen tanszéke az anatómiai volt, mely az alapítás óta változatlan jogfolytonossággal működött. A tanszék először a Hatvani (ma: Kossuth Lajos) utca sarkán, később az Üllői úton volt. 1895-ben az orvosi kar úgy látta, a korszerű oktatás érdekében egy új épületre lenne szükség. A külső Ferencvárosban vásároltak telket és a tervezéssel Kolbenheier Ferencet bízták meg, de az ő korai halála miatt a terveket Weber Antal fejezte be. Az Intézet ünnepélyes felavatásra 1898. június 12-én került sor. Két különálló bonctani intézetet helyeztek el benne. Az épület az orvosoktatás egyik fellegvára lett; olyan kiváló professzorok tanítottak itt, mint Thanhoffer Lajos, Huzella Tivadar, Szentágothai János.
Az Anatómiai Intézet egyik fő értéke kezdettől európai hírű múzeuma volt. A tudományos gyűjtemény alapjait II. József császár adománya teremtette meg: a híres viaszmodell-gyűjtemény. Lenhossék József tanítványaival továbbfejlesztette azt az eljárást, amellyel szemléltető készítményeket lehetett előállítani. A múzeum a két világháború alatt jelentős károkat szenvedett. A megmaradt készítmények egy része az Orvostörténeti Múzeumba került, más részük ma is az Intézet múzeumában tekinthető meg, illetve az oktatás szolgálatában áll.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1998 [Donáth Tibor – Wenger Tibor])
Csécsi János születésnapja – 1689
CSÉCSI JÁNOS, Tsétsy (Gönc, 1689. június 12. – Sárospatak, 1769. június 2.): sárospataki tanár, polihisztor, utazó. 1705-től a sárospataki református kollégium növendéke. 1709-ben külföldi tanulmányútra ment. Holland, német, angol; svájci, olasz és francia egyetemeken hallgatott előadásokat, legtovább Utrechtben időzött. 1712-ben tért haza, 1713-ban foglalta el a pataki kollégium rektori székét. 1734-ig matematikát, földrajzot, történelmet, görögöt, teológiát, fizikát, csillagászatot és karteziánus bölcseletet tanított. 1734-ben királyi parancs fosztotta meg állásától mivel tanártársával nem tudott megférni, s a két tanár viszálya megbontotta az iskola egységét, pártokra szakította az ifjúságot. Ettől kezdve teljesen visszavonultan élt. Művei kéziratban maradtak fenn, így a Rákóczi-féle szabadságharcról írt krónikája is: M. Ifjabb Tsétsi J. Havi Krónikája a Rákóczi háború történeteiről 1703–1709.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1989. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)
Molnár János születésnapja – 1728
A magyar nyelvű tudományos és ismeretterjesztő irodalom úttörője, Molnár János (Csécsény, 1728. június 12. – Szepesváralja, 1804. február 15.) jezsuita tanár filozófiai és teológiai tanulmányokat folytatott, majd az ország különböző városaiban tanított: Sárospatakon, Kassán, Esztergomban, Nagyszombatban. Igazgatta a budai akadémiát, majd az egyetem főgimnáziumát. 1784-ben visszavonult Szepesváraljára és ettől kezdve csak az írásnak élt. Munkássága rendkívül sokoldalú volt. Művelte a különböző egyházi műfajokat: írt lelki olvasmányokat, beszédeket, hitvitát, nevelő-moralizáló könyvet. Az utókor számára legjelentősebb az ismeretterjesztés terén kifejtett tevékenysége. Magyar nyelvű egyháztörténete mellett fontosnak tartotta a világi tudományok nemzeti nyelven való bemutatását is. Első ilyen munkája egy népszerű építészet-történet 1760-ból. Legnagyobb teljesítménye egy magyar nyelvű fizikakönyv 1777-ből: A természetiekről Newton tanítványainak nyomdoka szerint. Bizonyítani akarta, hogy amit az iskolában latinul tanulnak, „arra szert lehet tenni a deák nyelv nélkül is”. Érdekes pedagógiai módszert tükröz a könyv felépítése is: a fejezetek elején röviden összefoglalja a címben jelzett tételt, majd kérdés-felelet formájában fejti ki a témát. Az állat-, növény- és ásványtant viszont latin nyelvű tanító költeményben foglalta össze. Ő alapította és szerkesztette az első magyar irodalmi – könyvészti és kritikai – folyóiratot, a Magyar Könyvház-at 1783 és 1804 között. Molnár Jánost, aki otthonosan mozgott a tudományok legkülönbözőbb területein, kora egyik legkiválóbb pedagógusaként tartjuk számon.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)
