Kosztolányi Dezső születésnapja – 1885

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ (Szabadka, 1885. március 29. – Budapest, 1936. november 3.): író, költő, műfordító, újságíró. Gimnáziumi tanulmányait Szabadkán kezdte, kitűnt az iskola önképzőkörében. 1901. október 26-án a Budapesti Napló közölte versét. 1903-ban néhány hónappal az érettségije előtt kizárták a gimnáziumból. Szegedre iratták át, majd vissza Szabadkára, magántanulóként. Jelesen érettségizett, jutalmul Abbáziába ment nyaralni. Tanulmányait a budapesti egyetemen, magyar–német szakon folytatta. Barátságot kötött Babits Mihállyal és Juhász Gyulával, állandó szereplője volt Négyesy László stílusgyakorlatainak. 1904-ben a bécsi egyetemre iratkozott át. Októberben a Bácskai Hírlap munkatársa lett. 1905-től rendszeresen írta Heti leveleit. 1905-ben újra a pesti egyetemre járt, de tanulmányait nem fejezte be. 1906-tól a Budapesti Napló belső munkatársa lett.
1907-ben megjelent első verseskötetét (Négy fal között) Ady ironikus kritikával fogadta. 1908-ban Az induló Nyugat szerzője lett. Versciklusa, A szegény kisgyermek panaszai (1910) rendkívül népszerűvé tette. 1913-ban feleségül vette Harmos Ilona (írói nevén Görög Ilona) színésznőt. Megjelent Modern költők című műfordításkötete. 1915-ben megszületett fia, Kosztolányi Ádám. 1919 végén az Új Nemzedék munkatársaként vitatható értékű cikkeket írt e lap Pardon című rovatába. Politikai nézeteinek lehiggadását jelezte, hogy a Pesti Hírlap munkatársa lett. Nero, a véres költő című regényének 1924-i német kiadásához Thomas Mann írt előszót. 1922 és 1924 között írt verseiből alakította ki A bús férfi panaszai című versciklusát. 1924-ben megjelent Pacsirta című regénye, melyet 1925-ben az Aranysárkány, 1926-ban az Édes Anna követett. E regényeivel a magyar prózairodalom legnagyobbjai közé emelkedett. Tevékeny szerepet vállalt a nyelvművelésben, cikkek sokaságában támadta a nyelvhasználat idegenszerűségeit. Novelláiban új hőse jelent meg: Esti Kornélban saját „másik énjét” is ábrázolta.
A Tollban 1929. július 14-én megjelent az Ady-revíziót meghirdető írása: Az írástudatlanok árulása (Különvélemény Ady Endréről). Hatalmas vihart kavart, megosztotta az irodalmi közvéleményt. Hajdani barátai – közöttük Babits Mihály – vele szemben foglaltak állást. Az Esti Kornélt (1933) Babits fenntartásokkal fogadta. Hajdani barátságuk megszakadt.
1930-ban a Kisfaludy Társaság tagjai közé választotta, ugyanebben az évben a Magyar PEN Klub elnöke lett.
1933-ban megszületett e korszakának összefoglaló műve, a Számadás című szonettciklus, 1935-ben pedig Számadás című verseskötete. 1933 nyarán jelentkeztek később végzetessé váló betegségének első tünetei. Ez év őszén írta a Hajnali részegséget. 1935-ben megismerkedett a Szeptemberi áhítat ihletőjével, Radákovich Máriával, utolsó nagy szerelmével. 1936 januárjában betegsége ismét súlyosra fordult, Stockholmban kezelték. Tengerszem címmel jelentek meg összegyűjtött elbeszélései. Halála után legjelesebb kor- és nemzedéktársai búcsúztatták. 1936–1940 között összegyűjtött munkái, Szeptemberi áhítat címmel kiadatlan versgyűjteménye, 1940-től 1947-ig a Nyugat kiadásában hátrahagyott művei (1–11) jelentek meg.
Utóélete nem volt zavartalan és nagyságához méltó. 1948-tól hét évig nem jelenhetett meg műveinek új kiadása. Az ötvenes évek irodalompolitikája az ő írásain szemléltette „az erkölcsi normák felbomlását”. 1954-ben jelentek meg Válogatott novellái. A későbbi korszakok irodalomszemlélete igazi helyén, irodalmunk legnagyobbjai között értékeli.
Költészetében A szegény kisgyermek panaszai és utolsó korszakának nagy versei jelentik a csúcsot. Az előbbiben egy európai életérzést fejezett ki nagy művészettel és beleérzéssel; utolsó korszakának alapérzése a részvét és emberség, melyeket felvilágosult racionalizmusa fogott keretbe.
Költői tevékenységének szerves kiegészítői műfordításai, melyekben szabadon csapongott a világirodalomban, nem hűségre, hanem szépségre törekedve.
Regényei és elbeszélései a magyar próza egyik csúcspontját jelentik. Rendkívüli hatást tett irodalmunkra: Márai Sándor, Ottlik Géza, Esterházy Péter tisztelegtek emléke előtt.
Cikkeiben ugyancsak műfajteremtőnek bizonyult: a magyar tárcaírás mestere volt, személyes reflexióival gazdagította a bemutatott élettényeket. Bírálatai a magyar impresszionista kritika kiemelkedő teljesítményei; nagy megértéssel és beleérzéssel elemzett minden művet és jelenséget.

(Rónay László szócikke alapján: Új Magyar Irodalmi Lexikon, CD-ROM, 2000)

Csapody Vera születésnapja – 1890

Legismertebb és legterjedelmesebb életművel rendelkező növényillusztrátorunk, CSAPODY VERA (Budapest, 1890. március 29. – Budapest, 1985. november 6.) matematika–fizika szakon szerzett diplomát és leánygimnáziumi tanár majd igazgató lett. Szakcikkei, tankönyvei megírása mellett már ifjúkorától rajzolt és festett, elsősorban virágos növényeket, természet után. Munkáját évtizedekig Jávorka Sándor növénytan tudós irányításával, annak halála után önállóan folytatta. 1932-ben egyetemi doktorátust szerzett, 1950-től a Természettudományi Múzeum növénytárában dolgozott.
Hatalmas életművét, 11 000-nél is több növény-akvarellt 60 év során alkotta meg. Növényhatározókhoz, tankönyvek és kézikönyvek sokaságához készített illusztrációkat. Mezőgazdasági, kertészeti, dendrológiai, erdészeti, gyógyászati szakkönyveket díszítenek finom, természethű munkái. Jelentőset alkotott a muzeológiában és a magyar növénynevek gyűjtésében is; alapműként tartják számon hazánk első csíranövény határozóját, melynek készítésében szintén közreműködött. Hivatásának tartotta a természet szépségeinek minél hűségesebb lemásolását. Munkáiban szépség és praktikum mindig együttesen van jelen.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Magyar Életrajzi Lexikon)

Pollák Antal születésnapja – 1865

A világhírű gyorstávíró egyik feltalálója, POLLÁK ANTAL (Szentes, 1865. március 29. – Budapest, 1943. március 30.) a grazi kereskedelmi és ipari akadémián folytatta tanulmányait, majd gabonakereskedéssel kezdett foglalkozni. Munkája mellett, kedvtelésként, rendszeresen folytatott optikai, elektrotechnikai és vegyészeti kísérleteket, esténként pedig saját készítésű távcsövével csillagászati megfigyeléseket végzett. Egy könyvben olvasott először a távolbalátó készülékről, mint a jövőben várhatóan megvalósuló műszaki csodáról. Elkezdte törni a fejét a megoldás, azaz a képátvitel lehetőségeiről. Elgondolásának lényege az volt, hogy a telefonmembránra erősített tükörrel lehetne fényjeleket átvinni egyik helyről a másikra. Végül nem képeknek, hanem az írásjeleknek az átviteli módját sikerült megoldania – elvileg. A gyakorlati megvalósításhoz Virág József – akkor éppen szabadalmi bíróként dolgozó – gépészmérnökkel szövetkezett. Először morze-jelek átvitelét oldották meg, mégpedig óránként 80-100 ezer szó sebességgel – az addig elért sebesség tízszeresével. Készüléküket nagy sikerrel mutatták be itthon és külföldön több helyen is. Később oly módon fejlesztették tovább a berendezést, hogy morze-jelek helyett folyóírást lehetett vele továbbítani. Sajnos, a gyakorlatba vételt sorozatos balszerencsés események – a finanszírozó amerikai bank csődje, a feltaláló-társ, Virág halála – miatt nem sikerült megvalósítani. A magyar postaigazgatóság eleve nem tartott igényt az új találmányra – az akkori körülmények között ekkora átviteli sebességre nem volt szükség. Franciaországban Pollák igazgatásával részvénytársaság alakult a gyorstávíró bevezetésére – ennek a kezdetben sikertörténetnek induló kezdeményezésnek az első világháború vetett véget: Pollákot, mint ellenséges állam polgárát kiutasították, vállalatát felszámolták. A feltaláló 1934-ben, már itthon, könyvet írt ígéretes, de alkalmazásra nem került alkotásáról. A készülékkel elért információ-átviteli sebességet még fél évszázadig sehol sem tudták túlszárnyalni – a nagy ötlet mégis csak kuriózumként, nyomtatásban – többek között a szabadalmi iratok lapjain – maradt fenn.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Dr Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Bödők Zsigmond: Magyar feltalálók a hírközlés történetében)