BARBARITS LAJOS, (Veszprém, 1899. október 3. – Budapest, 1981. július 9.): agrártörténész, újságíró, muzeológus. A magyar mezőgazdaság történeti értékeinek megőrzésében jelentős szerepe van. Az I. világháborúban hivatásos katona, 1920-ban leszerel. 1920–1923 között a keszthelyi gazdasági akadémián tanult, ahol mezőgazda oklevelet szerzett. 1923-tól Nagykanizsán a Zalai Közlöny belső munkatársa, 1926-tól a Kanizsai Újság felelős szerkesztője. A II. világháború idején a németellenes politikai irányzat támogatója, a nyilas hatalomátvétel után családjával együtt bujdosni kényszerült, de rövidesen elfogták és a Gestapo fogságába került. 1945 tavaszán kiszabadult, 1945–48-ban a nagykanizsai nyomda vezetője. 1948-tól Budapesten élt, 1949–54-ben a Tenyészforgalmi Vállalat alkalmazottja. 1954–57-ben a Magyar Mezőgazdasági Múzeum munkatársa, 1957-től nyugdíjazásáig (1967) főigazgató-helyettese. Mint muzeológus nagy érdemeket szerzett a mezőgazdasági tárgyak, szerszámok, gépek összegyűjtésében és több állandó kiállítás rendezésében. Főként a mezőgazdaság gépesítésének történeti kérdéseivel, ezen kívül muzeológiával, a tömegoktatás agrármuzeológiai módszereivel, a tárgy- és anyaggyűjtés elveivel és módszertanával foglalkozott. 1945 előtt verseket, novellákat is írt.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1999. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

HAYNALD LAJOS (Szécsény, 1816. október 3. – Kalocsa, 1891. július 4.) kalocsai érsek, a növénytan kutatója, a magyar tudomány bőkezű mecénása a nagyszombati és a bécsi egyetemen tanult. 36 évesen már Erdély püspöke, érseki kinevezését 1867-ben kapta. Kiváló tanár, szervező, előadó és szónok volt, a közoktatás, az egyházügy, a zene, a képzőművészetek és a természettudományok nagyvonalú támogatója. Erdélyi püspöksége alatt létesítette a csíksomlyói székely gimnáziumot és a tanítóképzőt, a gyulafehérvári nőnevelő intézetet és a kórházat majd támogatott számos botanikai kutatást. Segélyezte a Nemzeti Múzeum növénytárát, nagy herbáriumát és növénytani szakkönyvtárát a múzeumra hagyta, amely így Európa harmadik legnagyobb botanikai könyvtárát mondhatta magáénak. Ő maga is szenvedélyes növénygyűjtő és –meghatározó volt. Haynaldról még élete során közel félszáz növényt neveztek el, köztük több nemzetséget is; ezek közül legismertebb a dél-európai Haynaldia Schur. Az ő nevéhez fűződik a kalocsai obszervatórium megalapítása is.
Sok tekintetben konzervatív volt: heves polémiát folytatott Hermann Ottóval a darwinizmusról, melyet megalapozatlan, múló feltételezésnek minősített, és mint főrendiházi tag a polgári házassági törvény ellen emelt szót. Ugyanakkor a zsidók emancipációja mellett foglalt állást.
Saját botanikai művei kevéssé jelentősek; behatóbban a Szentírásban előforduló növények tudományos ismertetésével foglalkozott.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Magyar Életrajzi Lexikon, Magyar Tudománytörténeti Intézet)

SÁRVÁRY PÁL (Piskolt, 1765. október 3. – Debrecen, 1846. december 19.) a debreceni Református Kollégium tanára és ott a magyar tanítási nyelv bevezetője, a szabadkézi rajz és geometria oktatását megalapozó művek szerzője maga is Debrecenben kezdte meg tanulmányait, majd Göttingenben doktorált filozófiából 1795-ben. Ugyanebben az évben foglalta el a Kollégium mennyiségtan, természettan és bölcselet tanszékét. Matematikát, tárgyábrázolást és filozófiát tanított; 1797-től, elsőként, magyar nyelven. A magyar tanítási nyelvért és az oktatás korszerűsítéséért szállt síkra. Kiadta az első hazai szabadkézi rajz munkafüzetet (1804), és a rajztanulást segítette A rajzolás mesterségének kezdete (1807) című könyve is. Nagy súlyt helyezett a gyakorlati geometria (földmérés) oktatására. Sokat tett a debreceni rézmetsző iskola fellendítéséért. Csokonai Vitéz Mihály életrajzának töredékvonala című írását 1844-ben eljuttatta Toldy Ferenchez. Tanítványai közé tartozott Arany János is.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1990, Magyar Életrajzi Lexikon)

1990. október 3-án helyreállt a német állami és nemzeti egység: egyesült az NDK és az NSZK. Ez a nap Németország hivatalos állami ünnepe, a NÉMET EGYSÉG NAPJA.
A második világháborúban vesztes Németországot 1945-ben szállták meg a szövetséges hatalmak. A hidegháború korszakában, 1949-ben az amerikai–brit–francia zónából létrejött a Német Szövetségi Köztársaság, míg az orosz zónában megalakult a Német Demokratikus Köztársaság. 1961-ben az NDK vezetőinek határozatára a Berlint kettéosztó határ mentén falat húztak. Az Európában és a világpolitikában bekövetkező változások eredményeként a falat 1989 novemberében a nép lerombolta, és megindult a német területek egyesítési folyamata. Miután a második világháborúban szövetséges, majd megszálló országok vezetői megegyeztek az ország békés egyesítésében, 1990-ben létrejött a mai Németország.