interjú
„Mindenkinek joga van a saját betevő kultúrájához” – Nógrádi Gábor a művészet gyógyhatásáról
Alapvető újságírói hibával indítani az interjút nem túl szerencsés, főleg, ha az alany szakértelme éppen ezen a területen jelentős. Nógrádi Gábort az oktatás és köznevelés kategóriában jelölték Prima Primissima díjra. Hogy minden gesztusával tanít, abban mára biztosabb vagyok, mint mikor először láttam a Gyerekrablás a Palánk utcában című filmjét vagy amikor a gyerekeimmel együtt a regényeit olvastuk.
„Ki kellett tágítani a műfaj kereteit” – Iancu Laura és Bodnár Dániel Földi dolgokról című könyvükről
Beszélgetőkönyvük több szempontból is rendhagyó. Egyrészt rendkívüli személyessége és szenvedélyessége, másrészt a beszélgetőtársak pozícióváltásai, harmadrészt „égi” témáinak földiként kezelése miatt. Laurával és Dániellel egyszer csak emelkedni kezd az olvasó, és noha időnként már tériszonya van, ők megnyugtatóan azt súgják a fülébe: „Ne aggódj! Itt a helyed.”
Pénteki kultúrrandi Dudás Balázs rendezővel
Welcome és Két csík című kisfilmjeit számos elismeréssel jutalmazták, nemrég pedig első, jelenleg is készülő nagyjátékfilmje, a Begyulladva nyerte el a Cottbusi Filmfesztivál Work in Progress szekciójának két díját. A héten Dudás Balázzsal beszélgettünk.
Szenvedélyesen szeretni a megmunkálandó anyagot – Interjú Zalavári Fruzsina ékszertervezővel
Zalavári Fruzsina ékszerei az anyag iránti alázatról és a kitartásról is szólnak. Munkáit többek között a folyamatos kísérletezés, az új utak keresése és az alkotás közben átélt belső öröm teszik egyedivé.
„Miért pont ma?” – Rudolf Péter a Szeget szeggelről és a sokféle szemszög fontosságáról
Problémás darab – ekképpen aposztrofálják Shakespeare utolsó vígjátékát, amely egyáltalán nem ígér könnyed szórakozást, érdekes élményt azonban – ezúttal a Vígszínház előadásában – igen. Rudolf Pétert évek óta foglalkoztatja a Szeget szeggel, amelynek díszletötlete ügyében még a Globe Színházba is bekopogtatott, a jelmezterv képei pedig a Bosch-kiállításon értek meg benne.
Ismét nemzetközi fókuszba kerülhet a tiszazugi méregkeverők története
Száz éve médiaszenzációvá vált az alföldi tanyavilágban közel két évtizeden át nyílt titokként zajló arzénmérgezéses gyilkosságsorozat, amelynek a becslések szerint mintegy háromszázan estek áldozatul. Akkoriban még a The New York Times is foglalkozott az esettel. Hope Reese, a Budapesten élő amerikai újságíró könyvet ír a gyilkos asszonyokról.
A zene gyógyít – Hrúz Dénes a Seattle-től Japánig koncertező salgótarjáni Dűvő Zenekarról
A magyar népzenét játszó Dűvő Zenekar több mint negyven éve muzsikál. Bár számos átalakuláson mentek keresztül, az eredeti, autentikus népzenéhez mindmáig ragaszkodnak. Hrúz Dénes, a zenekar képviselője arról mesélt, hogy mit jelent számukra nemzetközi porondon képviselni a Kárpát-medence zenéjét. Az is szóba került, hogy számára a muzsikálás gyógyító hatású: nem telik el nap, hogy ne fogná kézbe a hegedűt, és még a kórházba, a szívbillentyűműtétét követő rehabilitációra is magával vitte.
„Miért ne lennék optimista?” – Interjú Tóth Erzsébettel
A költészet, bármilyen állapot uralkodjon is a világban, él és élni akar. Generációja meghatározó alkotójával, Tóth Erzsébet költővel, íróval, esszéistával beszélgettünk diktatúráról, szabadságról, szellemi kilátásainkról.
„Mi már elkezdtünk törleszteni” – New Yorkot Nagyváradra cserélte a Kaganovskiy házaspár
Húsz éve kapcsolódott be Székelyudvarhely a kamarazene-fesztiválok helyszíneinek sorába. Az évek folyamán a szervező G. Egyesület egyre magasabbra helyezte a mércét, így a jubileumi fesztiválon olyan neves előadókkal is találkozhatott a közönség, mint Artur Kaganovszkiy hegedűművész, illetve felesége, az Udvarhelyről származó, nemzetközi karriernek örvendő Eszter Kaganovskiy brácsaművész. Három éve a házaspár Nagyváradon talált otthonra. Hogy miért cserélték New Yorkot Erdélyre? Erről is kérdeztük őket.
„Az ember addig él, amíg dolga van” – Hager Ritta textilművész Prima Primissima díjas
Ragyogó belső fényt, csendet, nyugalmat sző alkotásaiba, amelyek meditatív állapotba ringatják nézőjüket. A mélyen hívő, 91 évesen is aktív textilművészt idén a képző- és iparművészeti kategóriában Prima Primissima díjjal tüntették ki.
„A tragédia megtörténik” – Szilágyi Fanni a Veszélyes lehet a fagyiról
Stork Natasa arcai, kettőssége, kettővé válása, ez a nagy szemfényvesztés sokáig a nézővel marad. Lenyűgöző mint színészi virtuozitás, de legalább annyira izgalmas a mögöttese, annak a mélysége és misztikuma. A szinte megszállott akarás, amellyel az alkotók az emberi és a női létezésre vonatkozó víziójukat át akarják adni.
Ahol az élményen van a fókusz – Interjú Molnár S. Szonjával, a Lavor Collective Art Salon társalapítójával
A Lavor különleges összművészeti helyszín, ami működésében kiemelkedik a galériás szcénából.
„Nem elég a tehetség!” – Interjú Popova Aleszja balettművésszel
Popova Aleszja Kossuth-díjas, érdemes művész, aki tehetségével, magas szintű tudásával, kisugárzásával mindig különleges élményt nyújtott a színpadon. Legtöbb idejét manapság a családja mellett a tanítványainak szenteli, akiket ugyanolyan szenvedéllyel és szeretettel vesz körbe, mint korábban a nézőket.
A betontól a galaktikáig – Beszélgetés Szentes Zágon képzőművésszel
Szereti bejárni a végletek közti távolságot: az űr magasságától az óceán mélyéig, a fotográfia objektív valóságától a képzőművészet szubjektív dimenziójáig terjedő spektrumot. A Kolozsváron élő Szentes Zágon fotósként vadász: leteríti, ami elé kerül. Képzőművészként viszont gyermeki naivitással teremti meg szürreális lényeit és történeteit. A sokoldalú alkotónak legutóbb a csíkszeredai Megyeháza Galériában nyílt fotótárlata.
„Az animálás is bábozás, csak digitális formában” – Beszélgetés Bősz Mirkóval, a Cinemira Teen nyertesével
Bősz Mirkót a Pepe című tévéfilmsorozat gyerekszereplőjeként és több színházi előadásból ismerhetjük már. Ezúttal filmesként mutatkozott be, nem is akárhogyan: Zoom Out című kisfilmje a Cinemira Teen Nemzetközi Ifjúsági Filmfesztiválon, a 19 év alattiak versenyén a Lego kategória legjobb filmje és a Cinemira videóverseny fődíjas alkotása lett.
Korom Gábor: A kutya meggyalázása az, hogyha nem tudok a gazdája lenni
A kutya és az ember több mint százezer éves kapcsolata folyamatos fejlődésen megy keresztül, de e természetszerűnek gondolt kapcsolatban rengeteg a kommunikációs zavar. Sok mindent nem értünk a négylábúak világából, ahogy talán önmagunkból sem. Erre hívja fel a figyelmet Korom Gábor kutyás szakember, aki a tükörmódszer megalkotásával nemcsak az ember és állat közötti kommunikációt helyezi új dimenzióba, hanem komoly önismereti leckéket is ad a gazdáknak.