magazin
„Magamnak szeretnék megfelelni” – Interjú Szurcsik Józseffel
Nagyon érdekel, hogy ebben a korban, amiben élek, miket csinálnak művésztársaim – mondja Szurcsik József. A Munkácsy-díjas képzőművésszel, a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektorhelyettesével cenzúráról, szervilizmusról és kiszolgáltatottságról is beszélgetett Gáspár Kinga.
„Olyat is mondhatsz, hogy hóttig kenyeret adok”
Csipkés Vilmos Sándor tündérmesemondó emlékezete.
„Megfulladnék, ha bezárnám magam egy formába” – Bartis Attilával beszélgettünk
Bartis Attila író, fotográfus szerint az alkotói pálya nem a megjelenéssel, hanem a munkával, azon belül is egy fordulattal kezdődik. A József Attila- és Magyarország Babérkoszorúja díjjal kitüntetett szerzőt Jáváról hazatérve újság-nemírásról, műveinek átértékeléséről, felháborodott kritikáról is kérdeztük.
Mi nem Drakula népe vagyunk – Látogatóban a Székelyföldi Legendárium háza táján
Nárciszrét – így hívják azt a székelyudvarhelyi utcát, ahova azért érkezünk, hogy az Orbán Balázsról készülő animációs filmről érdeklődjünk. Itt működik az első székelyföldi rajzfilmstúdió, amely nemcsak a magyar animációs szakma és a közönség elismerését, szeretetét tudhatja magáénak, de filmjei díjakkal tértek haza Kaliforniából, Kalkuttából és Los Angelesből is.
„Mintha mindenik ember munkába siető harangozó volna”
Ha valaki azt kérdezné tőlem, melyik volt a legemlékezetesebb könyvbemutató, amelyen valaha voltam, biztosan Rafi Lajos kolozsvári bemutatkozását válaszolnám.
Harminc éve együtt vándorolnak – Beszélgetés a Parno Graszt együttessel
Zsúfolt az autentikus cigány muzsikát játszó Parno Graszt zenekar naptára: egy fotózáson tudom csak elkapni őket egy interjúra. Amint megérkezem, rám ragasztják a jókedvet, mellettük igazán nem lehet karót nyelten ülni. Vándorlásról, családról, szegénységről és jövőképről beszélgettünk.
„Jézusnak festem minden madonnámat”
Emlékezés Szentandrássy István Kossuth-díjas roma festőművészre.
„Embernek tekintjük egymást” – Találkozás Szabó Borbálával és Nényei Pállal
Egy esős délelőtt találkozom a házaspárral, akikkel irodalom és iskola témában egyeztettem interjút. A helyszínt ők javasolták, egy kisbaba mellől elszakadni nagyobb kihívás, mint nekem odaérni bárhova. Noha épp költöznek, és sajátos ritmust diktál a baba napirendje is, időt szánnak rám, bár a témafelvetéskor a válaszként érkező sóhajból érzem a „jaj, hányszor beszéltünk már erről” fáradtságát. De ha kortárs ifjúsági irodalomról és az iskoláról van szó, őket mindenképp érdemes kérdezni.
„A népdalokon keresztül meg tudjuk fogni egymás kezét” – Kiss Kata küldetése
Civilben olasz tolmács volna, ha maradna ideje efféle prózai dolgokra. Barsi Ernő zenepedagógus, néprajztudós tanítványa ehelyett azonban népzenei feldolgozásokkal szítja a parazsat a Kárpát-medence magyarságának szívében. Kiss Kata és zenekara Bikics Tibor vezetésével 2009 óta őrzi a lángot, amit egy világjárvány sem volt képes kioltani.
„Az egész életünk magva, közepe a kölcsönösség: hogyan tudjuk egymást megszólítani”
A recept nem bonyolult: végy egy nagy formátumú pedagógust, teremts számára valódi szakmai kihívást és adj neki fáradhatatlan természetet, egy megviselt tantestületet és sok száz gyermeket, akiknek jelene és jövője azon múlik, hogy az iskola, ahol napjaik nagyobbik részét töltik, milyen értékek mentén gondolkodik, nevel, hogyan bánik velük és milyen áldozatokra képes értük. A mátészalkai Képes Géza Általános Iskolában jártunk.
A kőbányai iskola, ahol a legnagyobbaktól lehet tanulni
A Kőbányai Zenei Stúdió a Cserkész utcában egy korábban bölcsődeként működő épületben kapott helyet. Ottjártunkkor épp felújították, ráadásul a heves esőzések miatt be is ázott az épület, a termekben összetolt hangszerek fogadtak bennünket. A kreatív megoldásoknak köszönhetően azonban a látogató úgy érezhette, érti, miről szól a hely.
Kónya Kata tanító, a gyermeki lélek profi ismerője
„Új gyereknek lenni rossz dolog, és én nagyon sokszor voltam az. Édesapám munkája miatt folyamatosan költöztünk egyik városból a másikba, emiatt sok iskolába jártam. Utáltam, hogy felállítottak, ki kellett mennem a többiek elé és elmondani, ki vagyok. Egy gyerek egyébként is szorong minden ismeretlen helyzettől, ilyenbe belekényszeríteni senkit nem szabad. Éppen ezért nagyon megértem az új gyerekeket, és soha nem teszem velük azt, amit annak idején velem tettek a tanítóim.”
A jó szobrász a saját korának nyelvét is jól beszéli – Interjú Majoros Áron Zsolttal
Majoros Áron Zsolt szobrászművészhez érkezem Újpest egyik ipartelepére. Közös műteremben alkot Esse Bánki Ákos festőművésszel és Rajcsók Attila szobrászművésszel. A nagy légterű, izgalmas és inspiratív indusztriális térben Majoros szobrai remekül életre kelnek, az Őrző kisebb változata egy talapzaton ülve tekint kifelé az ablakon, egy másik alak a mennyezetről kecses akrobataként lóg lefelé, a napsárga Hatás pedig a falnak támasztva úgy hat, mintha a rá nehezedő láthatatlan plexifal súlyával küzdene.
