Kohn Marcell 1868. november 7-én született egy pesti zsidó család hetedik, legkisebb gyermekeként. Apja, aki rabbi volt, nevét később Komorra magyarosította. Építészdiplomáját 1891-ben szerezte meg a Műegyetemen, ezután dolgozott Czigler Győző, Hauszmann Alajos, majd Lechner Ödön, a magyar szecessziós építészet mestere irodájában. Lechner oldalán vehetett részt az Iparművészeti Múzeum belső terének kialakításában, a Stefánia úti Magyar Állami Földtani Intézet (későbbi Magyar Földtani és Geofizikai Intézet) épülettervének elkészítésében. Első jelentős önálló munkája a szentesi Petőfi Szálló volt, amelynek kivitelezését is rá bízták. (2021-re teljeskörűen felújították, egyik szárnyában működik a Tóth József Színház és Vigadó.)
A fiatal építész 1897-től kezdett együtt dolgozni Jakab Dezsővel, akivel tervezőirodát nyitottak, közös műtermes ikerlakóházuk – amelynek falán ma Komor Marcell emléktáblája látható – a budai Keleti Károly utcában 1909-11-ben épült fel. A telek utcafrontján ma is egy-egy, szintén általuk tervezett bérház áll. Az 1918-ig tartó együttműködés Komor életének legsikeresebb időszaka lett, az alkotópáros a magyaros szecesszió követőjeként vált ismertté.
Az építészpáros számos szecessziós stílusú középületet is megálmodott és kivitelezett, többek között a szabadkai zsinagógát és Városházát (utóbbi közelében ma szobruk is áll), a nagyváradi Fekete Sas szállót, a pozsonyi Vigadót és Zenepalotát. A szabadkai zsinagóga a világ egyetlen szecessziós stílusban épült zsidó szakrális épülete, amelynek üvegablakai Róth Miksa műhelyében készültek. Az 1990 óta Szerbia kiemelt jelentőségű műemlékei között szereplő zsinagóga az 1970-es évekre nagyon rossz állapotba került, egyik kupolája bedőlt, az épület majdnem összeomlott. Restaurációja csak 2012-ben kezdődött el, a 2018-ban befejezett felújításhoz a magyar állam is hozzájárult.
Komor és Jakab nevéhez fűződik a korszak legjelentősebb magyar építőművészeti alkotásai közé tartozó, 1905–1909, illetve 1911–1913 között épült marosvásárhelyi Városháza és Kultúrpalota architektúrájának kialakítása, utóbbi tükörtermi üvegablakai szintén Róth Miksa munkái. Az elképzelések szerint a két épület Magyarországot képviselte volna az 1914-es San Franciscó-i világkiállításon, de az első világháború miatt csak az ólomüveg ablakok rajzait küldték el, amelyek különdíjat nyertek. A román hatóságok később az épületegyüttes számos műalkotását eltávolíttatták, ezek többsége csak a 2000-es években került elő. A Városházát, a mai Közigazgatási Palotát 2007-ben kezdték restaurálni. A Kultúrpalota felújítása uniós támogatással 2019-ben kezdődött, és az elhúzódó munkálatok miatt csak 2024 tavaszán fejeződött be. A közép-európai szecesszió kiemelkedő, teljesen megújult háromemeletes műemlék épületének eredeti funkciói többnyire megmaradtak, ma is múzeum, könyvtár és filharmónia működik benne.
Budapesten Komor Marcell és Jakab Dezső terve alapján épült a Népopera (az Erkel Színház elődje), a Rákóczi úti Palace Szálló (ma Novotel Budapest Centrum).
ennek tervein már Sós Aladárral dolgozott együtt. A 18 szintes torony bauxitbetonból készült, 1969-ben el kellett bontani, csak az alsóbb szintek maradtak meg, ezeket megerősítették.
Komor Marcell a harmincas években a modern irányzatok felé fordult, ezt mutatja a fiával, Komor Jánossal közösen tervezett budai villa a II. kerületi Árvácska utcában. Az építésznek fián kívül még egy lánya (Komor Anna) született, aki képzőművész lett.
Az építészeti szakíróként is kiemelkedő Komor Marcellnek a századfordulón a millenniumra utaló Ezrey álnéven jelentek meg szakcikkei a Pesti Hírlapban, valamint 1901-től az általa alapított és szerkesztett Vállalkozók Lapjában, ennek utóda 1928-tól a Tér és Forma című modern építészeti folyóirat lett.
A vészkorszak idején, 1944 nyarán Keleti Károly utcai villáját „csillagos házzá” nyilvánították, ezekbe a Dávid-csillaggal megjelölt házakba kellett költözniük a zsidóknak. A nyilasok az év novemberében az utcáról hurcolták el a nővéréhez tartó idős embert, majd nyugat felé hajtották. Komor Marcell 1944. november 29-én tisztázatlan körülmények között halt meg a burgenlandi Sopronkeresztúr (ma Deutschkreutz) mellett egy munkatáborban.
Nevét a fővárosban nemcsak az egykori budai lakóházán található emléktábla őrzi, hanem a Müpához vezető utca is. 2006-ban a Duna Televízió dokumentumfilmet vetített róla és családjáról, ugyanebben az évben jelent meg munkásságáról album az Építészet Mesterei sorozatban. 2015-ben a Dohány utcai zsinagóga előtt megnyitott jelképes szoborparkban állítottak emléket a neves építésznek értékteremtő munkássága elismeréseként. 2024-ben Budapest II. kerületének posztumusz díszpolgára lett, a megtisztelő címet dédunokája, Székely Györgyi vette át.
