A kávé és a forradalom íze 1848-ban
Manapság a „kávéházi forradalmárról” egy, a telefonját bújó fiatal jut eszünkbe, aki nem utcakövet dobál, hanem röhögős szmájlikat nyom a Facebookra, de ez nem volt mindig így, hiszen maga az 1848-as pesti forradalom is kávéillatban, a Pilvax kávéházban fogant, ahol a márciusi ifjak közül néhányan a biliárddákót kardra cserélték.
A Pilvax enteriőrjét mindenki ismeri, hiszen Preiszler Józsefnek a kávéházról készült tollrajza gyakori illusztráció az általános iskolás olvasókönyvekben és a történelemtankönyvekben. Megszentelt helyszín lehetne, de nincs ide szervezett búcsújárás, nincsenek fizetős történelmi séták, már csak azért sem, mert az eredeti, a mai Petőfi Sándor (egykori Koronaherceg) utca 7. szám alatti épületet 1911 novemberében bezárták, és az első világháború kitörése előtt, 1913-ban elbontották. Helyére új ingatlant húztak, és magára a Pilvaxra egy 1969-ben elhelyezett tábla emlékeztet, illetve az utcában, az eredeti helyétől néhány méterre létesült egy „Pilvax” nevű hely, de annak semmi köze az eredeti épület szellemiségéhez.
Már az első világháború és a békediktátum sokkja után, 1922-ben fölvetette a Magyarország című lap, hogy nemcsak maga a Libasinszky-ház veszett el, amelynek földszintjén volt a Pilvax, hanem az egykori kávéház ajtaja fölött látható, márványból készült Petőfi-emléktábla is. Ahhoz képest, hogy innen indult el a márciusi ifjak vezetésével 1848. március 15-én reggel az az eseménysor, amihez Magyarország legfényesebben csillogó piros betűs ünnepe kötődik, nem mondhatjuk, hogy az utókor hálás volt a hely szellemének. Itt szövegezték a 12 pontot, itt hallhatta először a kávéház népe a Nemzeti dalt, a forradalom szent szövegeit, itt, a „Szabadság Csarnokában” lobbant föl a láng, amikor egy fiatalember meghozta a nagy hírt, mely szerint Bécsben kitört a forradalom.
Keveset tudunk a Pilvaxról, pedig egy jól elmesélhető történet, tele kis színesekkel. Például bizalmasan megemlíthető, hogy Petőfi a népies zsánerű versei ellenére nem volt borissza cimbora (a gyomra nem bírta a bort), ugyanakkor úgy fogyasztotta a reformkorban divatba jött kávét, mint más a vizet. Az 1840-es években nemcsak a kávéivás volt menő, hanem maga a Pilvax is, ahol a gyertya és petróleum helyett gázzal világítottak, így az fényárban úszott, mint egy főúri kastély bálterme. De a legfontosabb az volt, hogy a világítás következtében este is lehetett olvasni, és este is láthatóak voltak a biliárdasztalok ide-oda cikázó golyói.
A Pilvax tehát egyszerre volt a kor trendi helye és a radikális ifjúság politikai dühöngője, amit még az osztrák titkosszolgálat is megfigyelt. A Pilvax-féle házat a lengyel származású Libasinszky Károly építtette, még az 1830-as években, és eleve úgy alakította ki a földszinti traktust, hogy ott majd kávéházat nyit. Ahogy felépült a bérház, a földszintet bérbe adta egy bizonyos Privorszky Ferencnek, aki Café Renaissance néven üzemeltetett kávémérést, majd később vette bérbe a helyet Pillwax Károly, aki Pilvaxra cserélte a hely nevét.
A fényárban úszó Pilvax specialitása nemcsak a kávélikőrre emlékeztető fűszeres mokka és a deákkenyérnek hívott, gyümölcsökkel és magokkal teli püspökkenyér volt, hanem a kalóriagazdag, tejföllel kiegészített reggeli is. Nemcsak Petőfi járt ide, hanem a márciusi ifjak is, hogy a forró kávé mellé a forradalmi eszméket is megízleljék. A teljesség igénye nélkül, megfordult itt Jókai Mór, Vasvári Pál, Vajda János, Tompa Mihály, Vahot Imre és Egressy Gábor is.
Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Jókai Mór és Bulyovszky Gyula kiáltványt fogalmaztak meg, amelyben politikai reformokat és a politikai foglyok szabadon bocsátását követelték. A szöveget felolvasták a Pilvaxban, Petőfi pedig kiváló dramaturgiai érzékkel, a hagyomány szerint, mellén háromszínű kokárdával elszavalta a magyar hazafias költészet talán leghíresebb versét, a Nemzeti dalt.
Petőfi a naplójában a következőket jegyezte fel március 15-ről: „E költemény buzdította március 15-én a pesti ifjúságot. Elszavaltam először az ifjak kávéházában, azután az orvosi egyetemben, azután a szeminárium terén, végre a nyomda előtt, melyet erőszakosan elfoglaltunk, a Hatvani utcában. A szabaddá lett sajtó alól ez a költemény került ki először.” A Nemzeti dal tehát nagy valószínűséggel nem hangzott el a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, hiszen azt megemlítette volna Petőfi, de mindez mellékes, mert így is rengetegen hallották aznap.
A forradalom után több mint negyven évvel, 1891-ben Schowanetz Antal lett a kávéház tulajdonosa, aki újra Pilvax néven próbálta népszerűvé tenni a helyet. (A szabadságharc leverése után Café Herrengasse néven is üzemelt a kávéház.) De ebben az időben a város már tele volt kastélybelsőket megszégyenítő nagy kávéházakkal, a körutak környéke lett a koffein legfőbb tanösvénye, és különben is: több száz kávéház versengett már Budapesten a vendégek kegyeiért.
Afféle zarándokhely lett, majd 1913-ban érte utol a sorsa, amikor elbontották a Pilvaxnak helyet adó Libasinszky-házat. Forradalmi líra azonban azóta is van, a slammerek mondják a magukét, csak éppen nem csészéből isszák a kávét, hanem logóval ellátott papírpohárból.
