– Boncza Berta, ismertebb nevén Csinszka, Ady Endre felesége volt. Szerintem a legtöbb ember csakis Ady felől tudja megközelíteni őt – sokan nem tudják, hogy kapcsolatban volt Babitscsal, vagy Ady halála után feleségül ment Márffy Ödönhöz. Mit történt volna, ha nem ismerik meg egymást Adyval, lenne-e egyáltalán tudomásunk a létezéséről?
– Ha csak egy lett volna azok között, aki Adynak leveleket ír vagy akikkel Ady flörtölt – sok ilyenről tudunk –, akkor talán sosem vált volna ismertté Boncza Berta neve. Voltak rövidebb-hosszabb ideig múzsák, ilyen volt Nyanyuci, Ada, Éli, Mylitta, vagy éppen Arany – azaz Böhm Aranka –, aki később Karinthyhoz ment feleségül. Róluk is inkább csak a megrögzött Ady-rajongók tudnak, nem is beszélve, a névtelen „kis nő csukákról”, vagy azokról, akikről a költő tudomást sem vett. Hogy Csinszkából mi lett volna az Ady-szerelem nélkül, kiszámíthatatlan. De valószínű, hogy valahol a művészvilágban vagy annak perifériáján találta volna meg a helyét. Sokféle művészhajlam dúlt benne, már a svájci nevelőintézetben töltött időszaka alatt is foglalkozott képzőművészettel, versírással, később pedig megtanult fotózni, ruhákat is tervezett. Tehetséges és olvasott volt, több nyelven beszélt. Bár úgy gondolom, hogy művészként valószínűleg nem tudott volna kibontakozni. Neki Ady vagy Babits mellett sem volt könnyű költővé válni, Márffy társaként pedig festőnek lenni.
– Robotos Imréhez kötődik az első Csinszka-életrajz, amelyben a szerző eléggé negatív szerepben tünteti fel Ady egykori feleségét. Miért volt ez a sok rosszindulatú vélekedés és hazugság?
– Robotos könyve öt kiadást ért meg, valóságos bestseller volt, mert a szerző olvasmányosan, vitriolos kegyetlenséggel írta meg. Annak ellenére, hogy Robotosnak sok ismerete volt, könyvében sokat csúsztat, az információkat, félinformációkat pedig úgy használja fel, ahogyan az a prekoncepciójának megfelelt. Különben Dénes Zsófia volt, aki előtte már sokat írt Csinszkáról, és Robotos műve jelentős részben Dénes Zsófia, illetve Ady Lajos ármánykodásán alapul. Zsuka élete végéig küzdött azzal a tudattal, hogy nem merte vállalni azt, amit Csinszka, azaz nem ő ment Adyhoz feleségül, amikor megtehette volna. Nagyon sokáig élt, 102 évesen halt meg, és több könyvében is ír Csinszkáról – persze mindegyik már a „vetélytárs” halála után született –, és ahogy az írónő egyre idősödött, úgy lettek a történetei egyre rosszindulatúbbak.
Ady testvére, Lajos pedig az Ady-jogok miatti perpatvar miatt vált Csinszka ádáz ellenségévé. Következésképpen Dénes Zsófiával nagyon jól megértették egymást, s mindez végül Robotos könyvén keresztül csatornázódott be a 70-es évek magyar kultúrtörténetébe. Így lett a Robotos által megrajzolt erőszakos és számító fruska a sokak által elfogadott Csinszka-kép, dacára annak, hogy igen sokan – kortársak, irodalmárok – kritizálták Robotos irományát annak megjelenésekor, és álltak ki a már négy évtizede halott Csinszka mellett.
– Csinszka példaképként tekint Szendrey Júliára. Ady felesége is mindig középpontban akart lenni, sőt folyamatosan jelen is volt. A 20. század elején milyen szerepet tulajdonítottak a nőknek, és hogyan tudott Csinszka ebben a közösségben, ebben társadalmi rendszerben érvényesülni?
– Szendrey Júliának ilyen értelemben még nehezebb dolga volt a 19. században, mint Csinszkának a 20. század első évtizedeiben. Hasonló személyiségek voltak, Csinszka érezte is ezt a fajta rokonságot, rá is játszott, verset is írt Júliáról. Persze már a 19. században is voltak öntörvényű művésznők, múzsák, de nem volt könnyű érvényesülniük. Csinszka kortársai közül a leghíresebb Alma Schindler (vagy ahogy első férje után ismerik: Alma Mahler), aki egyebek közt Klimt, Zemlinsky és Kokoschka szerelme, Gustav Mahler, Walter Gropius és Franz Werfel felesége is volt.
Az ő története sokban hasonlít Csinszkáéhoz, különösen abból a szempontból, hogy művészi ambícióikat egyikük sem tudta igazán kibontakoztatni, hanem ehelyett zseniális férfiakat inspiráltak alkotásra. Alma Klimtnél tanult festeni, Zemlinskynél komponálni, tehetséges dalszerző volt, de Mahler lényegében megtiltotta neki, hogy a zeneszerzésnek éljen. A 20. század eleje a nők öntudatra ébredésének az időszaka. A háziasszony szerep helyett sokan kezdtek munkát vállalni, a férfiakkal egyenlő jogokért küzdöttek, azaz elkezdtek kibújni a férjük árnyékából. Egyre többen lesznek közöttük, akik a művészetre már saját hivatásukként tekintenek. Persze sokkal nehezebben tudtak még olyan karriert befutni, mint később.
– Azért az sem elhanyagolható, hogy ugyan Csinszka Ady és később Márffy felesége volt, illetve több közismert férfi neve is köthető hozzá –, ahogy elhangzott, ő is írt, festett, s még fotózni is megtanult. Mint művészről, milyen képet alakított ki róla az utókor?
– Csinszka először képzőművészként akart kitűnni. A tízes évek végén még Kernstok Károly szabadiskoláját is látogatta. Versekkel is gyerekkorától kezdve próbálkozott, de csak 1931-ben jelentette meg a saját kötetét. A kis könyv új kiadásban jelent meg a 90-es években, azóta két újabb gyűjteményes verzió is napvilágot látott, az egyik a Petőfi Irodalmi Múzeum gondozásában tudományosan jegyzetelve. Ez utóbbiba már azok a versek is bekerültek, amik a Csinszka által szerkesztett könyvből kimaradtak.
A kritikusok sokáig Ady-epigonokként emlegették, miközben egyáltalán nem lehet ezekre a versekre azt mondani – néhány adys szófordulattól eltekintve –, hogy Ady stílusában íródtak volna, vagy tematikusan hasonlítanának a költő-férj alkotásaihoz. Nem különösebben jó versek, de van bennük intimitás, női érzékenység. Eleve nagyon kevés műről beszélünk, mert Csinszka mérhetetlenül lusta volt – ezt maga sem tagadta –, képtelen volt rávenni magát a rendszeres alkotásra. De nem csak versekkel foglalkozott, írt prózát is. Egész életében küzdött azzal az elvárással, hogy egy személyes Ady-könyvet tegyen le az asztalra. Számos részlettel elkészült: de főként csak a saját történeteit írta meg. Ezek viszont olvasmányos kis novellák. Készültek naplójegyzetek is, amik viszont leginkább csak a kutatók érdeklődésére tarthatnak számot.
A levelezése ugyanakkor nagyon gazdag, informatív. Zeke Zsuzsa, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa, aki a Csinszka-verseket is sajtó alá rendezte, dolgozta fel a levelezését. A teljes anyag jelenleg még publikálás előtt áll, de sok levél már korábban is olvasható volt különböző kiadványokban. A levél félirodalmi műfaj, egykor megvoltak a saját szabályai, és Csinszka nagy élvezettel, jó stílusban levelezett.
– „Csinszka aszexuális volt, s csak szellemileg magasrendű emberek érdekelték – de érzékileg nem! Ha egy ilyen barátja férfiként közeledett hozzá – visszahúzódott” – idézte egyszer ön is Ady barátjának, Csorba Gézának a szavait. Csinszkát úgy kell elképzelnünk, mint a férfiak intelligens beszélgetőtársát, s akit hasonlóan elsősorban a férfiak intellektusa vonzott?
– Ő úgy fogalmazott, hogy „agyflörtöket” folytatott. A flörtölés valójában két ember közötti játék, aminek nem szükségszerűen az a vége, hogy ágyba bújnak egymással, egyszerűen csak imponálni akar az egyik ember a másiknak. Elsősorban nem is külsőleg, sokkal inkább szellemességgel, műveltséggel, intellektussal, persze a flörtnek mindig van egyfajta erotikus töltete is. Csinszka kávéházba járó, társaságközponti nő volt, és elvárta, hogy a figyelem körülötte összpontosuljon.
Voltak férfiak, akik ezt vonzónak találták, másokat inkább idegesített Csinszka szereplési vágya, a társaságbeli nők pedig – talán mondani sem kell – többnyire utálták ezt a szituációt. De Csinszka jellemzően az idősebb férfiak társaságát kereste. Volt némi apakomplexusa, a szülői szeretet hiánya, ami végig kísérte a gyerekkorát, nyomott hagyott benne. Édesanyja meghalt a születésekor, édesapja parlamenti képviselőként főleg Budapesten élt, Csinszkát a nagyanyja – aki egyben a nagynénje is volt! – nevelte Csucsán. Boncza Miklós ráadásul kettős életet élt, Budapesten is volt egy titkos családja, atyai szeretetét nagyrészt rájuk pazarolta. Talán ennek köszönhető, hogy Csinszka ösztönösen az idősebb férfiak felé fordult.
A vele egykorúakat lekezelte. Kamaszkori szerelmével, a később elismert íróvá váló Tabéry Gézával való levelezéséből kiderül, hogy internátusi növendékként csak ügyetlen kisfiúnak tartja a nála egyébként négy évvel idősebb ifjút. Átmeneti vőlegényét, a szintén író Lám Bélát pedig gúny tárgyává teszi Ady jelenlétében. A tehetséges éltesebb férfiakra viszont felnézett. Ady 17 évvel volt idősebb nála, Márffy Ödön 16-tal, Bárczy István exfőpolgármester, akiért Csinszka halála előtt rajongott, 28-cal.
– A halandó múzsa címmel ön is írt Csinszkáról könyvet. A halandó szócskán megakad a szemünk – azt hinnénk, pont a fennmaradt források, az alkotásai, sőt Ady, Babits és Márffy által mégis halhatatlanná vált a neve.
– Adynak két meghatározó múzsáját szoktuk említeni: Lédát és Csinszkát. Két nő, két szerelem, két különböző világ. Léda az érzéki versek ihletője, Csinszka a megnyugvást kereső, öreg és beteg költőé. A Léda-versek az ismertebbek, népszerűbbek; a Csinszka-ciklusból az Őrizem a szemed jut elsőként eszünkbe. Mennyire más életérzés, ugye, mint a Héja nász az avaron! Sokaknak a vérbő, nagyvilági Léda az igazi, és nem a csitri Csinszka. Ehhez képest Lédáról alig született irodalom, Csinszkáról pedig mostanra könyvtárnyi. Az utóbbi másfél évtizedben egyre másra jelentek meg róla a könyvek. Ez kicsit az én bűnöm is, mert korábban csak az Ady kapcsolat volt célkeresztben, a Márffy-házasság a „képzőművészet múzsája” szerep teljesen homályban volt.
A Babits-szerelemből is jobbára csak a levelezés jelent meg korábban, a kapcsolat mélysége feltáratlan volt. Ebből szempontból a Halandó múzsa részben új megvilágításba helyezte a Csinszka-történetet. Azóta született róla pszichologizáló monográfia Vastag Andreától, Nagybaczoni Molnár Ferenc a Boncza-család története felől közelítette meg a kérdést, újra megjelentek Csinszka naplójegyzetei, prózai írásai, két különböző feldolgozásban a versei, publikálás előtt áll a teljes levelezése, és az összes róla ismert fotográfia is.
Kiállításokon mutattuk be a róla készült, nagyszerű festmények sokaságát. Ilyen értelemben abszolút halhatatlan, hiszen idén születésének 130., halálának a 90. évfordulójára emlékezük. (Nota bene, Léda is ugyanabban az évben halt meg.) És még mindig vannak újdonságok, megoldatlan rejtélyek vele kapcsolatban. Ha látja föntről, biztosan nagyon elégedett, hogy még most is ilyen sokat foglalkozunk vele.
