
A magyar kártya napja
December 29. a magyar kártya napja. A közhiedelemmel ellentétben, a magyar kártyának nevezett paklinak nem sok köze van a svájciakhoz, arrafelé jórészt nem is ismerik a felénk játszott játékokat. A magyar kártya csakugyan magyar találmány, első példányai 1835-36 táján készültek el Pesten Schneider József és Chwalowszky Ödön kártyakészítő mesterek műhelyeiben. A budapesti Kazinczy utcában (egykor Kiskereszt utca) járva az 55. számú ház falán olvashatjuk a mindmáig legnépszerűbb magyar találmányra emlékező sorokat. Az emléktáblát 1996-ban állította a Magyar Talon Alapítvány (a Magyar Kártyamúzeum megalapításának szándékával működő szervezet) és a Pató Pál Asztaltársaság (a magyar kártya kultikus tisztelete okán), és december 29-ét a magyar kártya napjává nevezték ki. Kártyanapot ünnepelnek más országok is, például december 28-án.
A Magyarországon, Ausztriában, Erdélyben, Szlovéniában, Csehországban, Horvátországban, Szlovákiában és Dél-Tirolban is használatos 32 vagy 36 lapos kártyacsomagot a magyarság körében magyar kártyának nevezik. Másik elnevezése a Tell-kártya. Noha svájci alakok a szereplői a magyar kártyának, Svájcban szinte ismeretlen. Német nyelvterületen Doppelduetsche Schnapskarten elnevezéssel forgalmazta a bécsi Piatnik cég, német felirattal.
Szent Dávid király
„Az Úr felkent Pásztora"
December 29-e Dávid király emléknapja. Dávid Izráel dinasztiaalapító második királya volt, a Biblia szerint a betlehemi Isai (Jesse) legkisebb fia, akit az Úr nevében a juhok mellől szólított el Sámuel próféta, és kent föl királlyá. A messiási eszmét hirdető próféták azt tanították, hogy az ő leszármazottja lesz az a személy – az Úr Felkentje, azaz a Messiás –, aki megszabadítja a zsidó népet elnyomóitól, és helyreállítja Isten békés és boldog királyságát, a dávidi birodalmat: „És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevelkedik” (Ézs 11,1.); „Imé, a szűz fogan méhében, és szül fiat” (Ézs 7,14); „Te, Efratának Bethleheme, bár kicsiny vagy a Juda ezrei között: belőled származik nékem, a ki uralkodó az Izráelen; a kinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van” (Mik 5,2; 1. még Zak 6,12). E prófétai könyvekből származó idézeteket szokták a keresztény szerzők leggyakrabban Jézusra vonatkoztatni, nem egy közülük már az evangéliumok szerzőinél is szerepel.
(Canterburyi) Becket Szent Tamás
Tamás, ismert nevén Becket Tamás (1118–1170), II. Henrik angol király lordkancellárja és bizalmasa, majd Canterbury érseke. A világfi lordkancellár egyházi méltóságában megváltoztatta életét: szőrimögnek szünetlen való viselésével és böjtőkkel gyötri vala magát... de kívül egyebeknek módjok szerént jár vala. A pápa és a király között kitört viszályban az Egyház jogainak törhetetlen harcosa. A király tudtával négy nemesúr Canterbury székesegyházában az oltár előtt rátámadott és levágta a fejét. A pápa már három év múlva szentté avatta. Henrik megalázkodva volt kénytelen a sírjához zarándokolni, amely a középkor egyik híres angol búcsújáró helye lett.
Diószegi Sámuel születésnapja – 1760
A híres botanikus, DIÓSZEGI SÁMUEL (Debrecen, 1760. december 29. – Debrecen, 1813. augusztus. 2.) a debreceni teológia elvégzése után két évet töltött Göttingenben. Itt ismerkedett meg Linné rendszerével és elhatározta ennek magyar nyelvre való átültetését. Visszatérve Hajdúnánáson és Hajdúböszörményben volt lelkész (1789-1789), majd debreceni esperes lett. Barátja – és mellesleg sógora – volt a költő Fazekas Mihály, együtt írták meg a Magyar Füvészkönyvet. Az 1807-ben megjelent mű nagyrészt Diószegi munkája. A gyakorlati részt, az Orvosi Füvészkönyvet már önállóan írta és adta ki 1813-ban. A könyv értékes része a függelék, amely az első magyar szinonímaszótár több, mint 1400 régi magyar növénynévvel.
A Diószegi-Fazekas féle füvészkönyv, mint a Linné-rendszer alapján készült első magyar növényhatározó, közel egy évszázadon át volt használatban. A növénynevek mellett az egyéb növénytani terminológia, a magyar alaktani kifejezések miatt is fontos mű; utóbbiak jelentős részét ma is használjuk.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudománytörténeti Intézet, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)
A Nyugati főcsatorna üzembe helyezése – 1965
1965. december 30-án üzembe helyezték a Nyugati Főcsatornát. Az építési munkát 1963-ban kezdték el. A főcsatorna hossza ekkor 43 km volt (jelenleg 70 km). A tiszavasvári hajózsilipnél ágazott ki a Keleti Főcsatornából és Újszentmargitánál csatlakozott az 19216-ban épült Halastói Tápcsatornához, amely addig a tiszakeszi szivattyútelep gépein keresztül kapta a vizet. Az új főcsatorna 8 700 hektár halastó gravitációs vízellátását és több mint 25 000 hektár szántó öntözését tette lehetővé, továbbá számos település belvizeinek elvezetése vált könnyebbé.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1990)
Dancza János születésnapja – 1899
DANCZA JÁNOS (1899. december 29. – 1985. október 16.) a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázisában muzeológus, vezető régész titulussal szerepel, azonban rendkívül kacskaringós út vezetett számára idáig. Egerben született, és Egerben, a városi múzeumért, múzeumban dolgozott élete több szakaszában. Élettörténete, pályája nem kevésbé kalandos, mint a mesék szegény legényéé. Hat elemit végzett, majd lakatosinas lett. 1927-ben belépett a Természetbarátok Turista Egyesületébe, ennek 1930–1949 között elnöke volt. 1929-ben, munkát keresve ismerkedett meg a Magyar Földtani Intézet főgeológusával, Kadič Ottokárral, akivel állítólag a Bükkben találkozott, ahol a professzor a barlangokban végzett ásatásokat. Hamar megegyeztek, hogy Dancza egy, a turistacsoportban megismert munkanélküli társaiból álló csapattal segíti a kutatásokat. A jól összeszokott, a professzor mellett fontos ismereteket megszerzett csapatot Kadič, – neki más elfoglaltsága lévén – megbízta többek között a cserépfalui Suba-lyuk feltárásával. Dancza János különösen sokat tanult, mivel nagyon érdekelte a geológus munkája, és csatlakozott azokhoz az egri polgárokhoz is, akik szerettek volna a városban múzeumot létrehozni. Amikor megtaláltak egy emberi állkapocs-csontot, Dancza a társaival megragasztotta, és felismerte, hogy ősi, emberi maradvány, ezt jelentette Kadič-nak. Ekkor még nem tudták, hogy a lelet világraszóló felfedezés, a szakemberek azonban megállapították, hogy 60-70 ezer évvel ezelőtt élt neandervölgyi ember maradványaira bukkantak 1932-ben. Dancza 1933-tól 1942-ig az egri városi múzeumban dolgozott. Ezt követően volt másod-levéltáros, idegenforgalmi hivatal-vezető, barlangigazgató, műszaki előadó, lemezárugyár-igazgató, sőt, nyugdíjba vonulása előtt a BM Heves Megyei Főkapitányságára kirendelt panasziroda-vezető is. A felfedezéssel, és további munkáival kapcsolatosan számos írása jelent meg szakfolyóiratokban (Természetbarát, Búvár stb.). 1960-tól, immár nyugdíjasként Egerben, a Dobó István Vármúzeumban dolgozott 1981-ig, félállásban, muzeológusként, közreműködve a legújabb kori gyűjtemény kialakításában is.