János és Pál római testvérpár volt: Julianus Apostata idejében együtt szenvedtek vértanúságot (362). A Coelius hegyén álló lakóházukat templommá alakították át. Közbenjárásukat egyes vidékeinken a nép égiháború idején tartja foganatosnak. Ausztria, Cseh- és Morvaországban, Szlovéniában hasonlóképpen időjárási patrónusként tisztelik őket. E közép-európai összefüggések tisztázása közös munkával kívánatos volna.
Tiszteletüket legújabban Robert Schindler az antik Dioskuros-hagyománnyal, Castor és Pollux alakjával és ünnepével hozza kapcsolatba. Ez a nézet a mi magyar szempontunkból nem fontos. Sokkal lényegesebb, hogy az osztrák és bajor népi barokkban falusi kápolnák, helyi jelentőségű búcsújáróhelyek oltárain az időjárás patrónusaiként (Wetterherr) tűnnek föl. Ezt a népies ikonográfiai hagyományt követi Szekszárd még említendő kápolnája is.
A nap az aratás, egyúttal a nagy nyári zivatarok idejére esik. Elsősorban ezért fejlődött ki egyelőre ismeretlen liturgikus körülmények között viharokat fékező patronátusuk, amelyre az Érdy-kódexben is olvasható legendájuk még nem tartalmaz semmiféle utalást. Középkori misekönyveink számon tartják ugyan, de patrociniumukkal, ábrázolásukkal ekkor még nem találkozunk.
Tiszteletük tehát csak a barokk időkben bontakozik ki. Nógrád és Kálló helységekben a XVIII. században égiháború ellen szolgáltak misét az ünnepükön. A bortermő Szekszárdon álló kápolnát (1776) nyilvánvalóan a helybeli szőlőhegyek oltalmazására emelték. Nem tudunk Rohonc (Rechnitz, 1700), Krasznabéltelek (Beltiug), Kálmánd (Camin, mindkettő hajdani Károlyi-birtok), Alsórakonca (Rikinica) kápolnájának alapítási körülményeiről. Piliscsabán 1771-ben, Hangonyban 1793-ban harangot szenteltek a két szent tiszteletére. Privigye (Prievidza) harangjának felírása: SANCTIS CONTRA TEMPESTATES TUTELARIBUS: JOANNI PAULO DONATO (1819).

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium (részlet)

1987-ben nyilvánította az ENSZ Közgyűlése június 26-át A KÁBÍTÓSZERREL VALÓ VISSZAÉLÉS ÉS AZ ILLEGÁLIS KERESKEDELEM ELLENI HARC NAPJÁnak. A nap célja, hogy erősítse a közgondolkodást a drogmentes társadalom szükségességéről és együttműködést szorgalmazzon ennek elérése érdekében. 

A súlyos európai kábítószer-problémák kezelésére, a világnaphoz kapcsolódva az Európai Bizottság új tudatosságnövelő és tájékoztató kezdeményezést indított 2009. június 26-án. Az európai kábítószerügyi fórum, elsődleges célja hogy – a megosztott felelősség elvére építve – megmozgassa a társadalmat és növelje a kábítószerekkel kapcsolatos tudatosságot az Európai Unióban.
Felmérések szerint (2009) az Európai Unióban körülbelül 12 millióan fogyasztanak – vagy fogyasztottak már valamikor kokaint, átlagosan óránként egy európai polgár hal meg túladagolásban, évente 7–8 ezren halnak meg kábítószer-fogyasztás következtében.
Az Európai Bizottság a www.action-drugs.eu címen várja az Európa bármely szintjén indított olyan konkrét és kreatív kezdeményezéseket, amelyek pozitívan befolyásolják a kábítószerekkel kapcsolatos viselkedést, és fokozzák a kábítószerekkel, illetve a velük való visszaélés veszélyeivel kapcsolatos tudatosságot.

1987-ben ezen a napon lépett érvénybe az ENSZ Kínzás Elleni Egyezménye és 1948-ban ezen a napon írták alá az ENSZ Chartáját. Az ENSZ megalakulása óta küzd a kínzások megszüntetéséért. A Kínzás Elleni Egyezmény kötelezi a 105 aláíró államot a kínzások megelőzésére és biztosítja a büntetést. Ma már több mint 200 központ vagy szolgálat létezik a kínzások túlélői számára. Ezt a napot 1998 óta ünneplik mint A KÍNZÁS ÁLDOZATAI TÁMOGATÁSÁNAK VILÁGNAPJÁ-t.

A sokoldalú természettudós, az állattan, a néprajz, a nyelvészet, a régészet kiemelkedő kutatója, HERMAN OTTÓ (Breznóbánya, 1835. június 26. – Budapest, 1914. december 27.) német anyanyelvű gyermekként született, azonban a miskolci evangélikus gimnáziumban elmagyarosodott, az 1848-as forradalom során pedig igazi hazafi vált belőle. A szabadságharc bukása után még a tanulástól is elment a kedve, lakatosinasnak állt, végül Bécsben szerzett mesterlevelet. Ott azonban egyre erősödött benne a már gyermekkorából hozott érdeklődés az élő természet iránt. Bejárt a császárváros gazdag Természettudományi Múzeumába, itt vált a rovarok rajongójává. Amikor öt évre katonának sorozták be, még ezt a kényszerű helyzetet is felhasználta ismeretei gyarapítására: a dalmát tengerparton lévén a tenger élővilágát tanulmányozta. Leszerelése után részt vett az észak-olaszországi majd lengyel szabadságmozgalmakban. 1863-ban rövid ideig letelepedett Kőszegen és fényképezésből élt. Ez azonban csak kényszerű, átmeneti pénzkereseti forrás volt: hamarosan megpályázta a kolozsvári Erdélyi Múzeum Egylet preparátori állását – az állattömést még gyermekkorában, édesapjától tanulta. Az akkori polihisztor igazgató, Brassai Sámuel saját fizetésének harmadáról mondott le, hogy az új, tehetséges munkatárs jövedelmét biztosíthassák. Mivel Hermannak egyetemi vagy más egyéb magasabb szintű végzettsége nem volt, önképzéssel pótolta a hiányokat. Főként a madarak és a pókok élete érdekelte. Így került a budapesti Nemzeti Múzeum természetrajzi osztályára. 1876-79 között írta meg Magyarország pókfaunája című háromkötetes munkáját. A múzeumi szolgálat alatt indította meg a Természetrajzi Füzetek című szaklapot. Közben aktívan politizált ellenzéki (függetlenségi párti) képviselőként. Tudományos tevékenysége egyre bővült. A halak népi elnevezésének tanulmányozása közben bontakozott ki néprajzi érdeklődése. Gyűjtötte a halászat és a pásztorkodás szokásait és tárgyi emlékeit. Terjedelmes, egyenként több mint 800 oldalas könyvet írt A magyar halászat könyve illetve A magyar pásztorok nyelvkincse címmel. Megszervezte az ornitológusok II. nemzetközi kongresszusát Budapesten, megalapította a Magyar Ornithológiai Központot, a ma is működő Madártani Intézet elődjét. Ellenzéki magatartására jellemző, hogy az intézményben csak a „tiszteletbeli igazgató” címet fogadta el, mivel az igazgatói kinevezést Ferenc József írta volna alá. Egy Miskolc környéki pattintott kőszerszám megtalálása kapcsán ősrégészeti kutatásokat kezdeményezett. Előadásokat tartott a szőlővédelemről gazdakörökben a filoxéra rohamos terjedése idején. Tekintélyes tudományos publikációinak mennyisége: 14 könyvet és ezernél több szakcikket írt.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig Magyar Tudománytörténeti Intézet)