A magyarországi vasúthálózat, a dunai hajózás, a fiumei kikötő és az ipari szakoktatás fejlesztője, Baross Gábor (Pruzsina, 1848. június 6. – Budapest, 1892. május 9.) jogi tanulmányokat végzett és Trencsén vármegyében a főjegyzőségig emelkedett. 1875-ben a szabadelvű párt képviselője lett az országgyűlésben. 1882-ben nyugati tanulmányútra ment közigazgatási kérdések tanulmányozására. 1883-ban államtitkárrá nevezték a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumba.
Széchenyi már 1848-ban az államvasút-rendszer mellett foglalt állást, ennek megvalósulására azonban csak a kiegyezés után került sor, nagyrészt Baross tevékenysége nyomán. Az ő államtitkársága előtt ugyanis mindössze 1348 km vonalat államosítottak, az ő idejében pedig további négyezret. A MÁV megteremtésével, a mozdony- és kocsipark növelésével és korszerűsítésével, a vasútüzem átszervezésével önálló és független közlekedés- és gazdaságpolitika alakult ki. Az addig ráfizetéses vasút az államháztartás egyik fő jövedelmi forrása lett.
Baross Gábor hozta létre a posta-takarékpénztár intézményét; ennek célja a kisemberek betétjeinek felhasználása volt közlekedési beruházások érdekében. 1887-ben egyesítette a Postát a Távírdával, megalapította a Postatisztképzőt. Minisztersége idején jelentősen bővültek a Posta szolgáltatásai: nemzetközi hírlap előfizetésre nyílt lehetőség, a távírókon ingyenesen lehetett igénybe venni a meteorológiai előrejelzést, vízállásjelentést, meg lehetett tudni a pontos zónaidőket. 1889-ben Baross kereskedelemügyi miniszter lett. Ezzel felügyelete alá kerültek az ipari, kereskedelmi, vám, tengerészeti és szabadalmi ügyek. Közel 100 gyár alapítását, működését támogatta. 1890-ben bevezette az áruvédjegyet, új kereskedelmi és iparkamarákat hozott létre. Állami megrendelésekkel segítette az új iparágak megteremtését. Létrehozta a Kereskedelmi Múzeumot, amely kezdetben mintaraktárként működött, szolgálva a hazai termékek népszerűsítését.
Élete legnagyobb feladatának a Vaskapu szabályozását tekintette. Gyakori személyes jelenlétével biztosította a munkálatok megfelelő menetét, amelyeknek jelentőségét az adta meg, hogy így született meg az egységes dunai hajózási útvonal. A nagy horderejű munka befejeztét azonban a „vasminiszter” már nem érte meg. Még 44 éves sem volt, amikor tevékeny életét befejezte.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudománytörténeti Intézet, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Wikipédia)

A sokoldalú gépészmérnök feltaláló, Bánki Donát (Bakonybánk, 1859. június 6. – Budapest, 1922. augusztus 1.) már egyetemi hallgató korában kitűnt tehetségével: negyedéves korában Horváth Ignác mechanika professzor mellett volt tanársegéd. 1882-99 között a Ganz és Társa Vasöntő- és Gépgyár gépkonstruktőre, később osztályvezetője majd főmérnöke lett. Sikeres tervei közül kiemelkedik a pesti Duna-parton felépített gabona-elevátor, a Mechwart-féle forgóeke tökéletesítése, továbbá vasúti váltók, fordítókorongok, különböző turbinák megalkotása fűződik a nevéhez. Már gépészmérnök hallgatóként pályadíjat nyert A gázgépeknél használandó legcélszerűbb méretek és keverékek meghatározása című tanulmánya, amely nyomtatásban is megjelent magyar és német nyelven. Amikor a Ganz-gyár a gázmotorok fejlesztésével megbízta, Bánki a Műegyetem gépműhelyének vezetőjével, a későbbi gyáralapítóval, Csonka Jánossal kezdett hozzá egy, a meglevőknél gazdaságosabb működésű motortípus kidolgozásához. Eredményes együttműködésüket közös szabadalmak sora tanúsítja: Újítás gázgépeknél, Újítás gáz- és petróleum-motorokon (1888), Gáz- és petróleum kalapács (1889), Újítások petróleum-motorokon (1893). Ez utóbbiban van szó először a világon a karburátorról. A Bánki-Csonka-féle motorokat a Ganz-gyár sorozatban gyártotta. Közben Bánki önálló szabadalmi bejelentéseket is tett: 1894-ben a nagynyomású robbanómotorról, amit 1898-ban már tökéletesített a vízbefecskendezéses hűtés alkalmazásával. De volt szabadalma motorkerékpárra (1894), elsőkerék meghajtású autóra (1902), gőzturbinára (1903) is.
Bánki Donát életének második felében professzor lett a Műegyetemen. Először az emelőgépek és gépelemek tanszéken tanított, majd a hidrogépek tanszékén lett tanszékvezető. Rövid időn belül ezeken a számára új területeken is maradandó alkotásokat hozott létre. 1903-ban szivattyúszelep szabadalmat jelentett be, 1905-ben pedig egy konferencián ismertette gőzturbina-elméletét. Évente tett tanulmányutakat az iparilag fejlett országokba szakterületének tanulmányozására, 1908-ban az Egyesült Államokba is eljutott. 1912-ben tartotta akadémiai székfoglaló előadását Folyadékok mozgása hajlított csatornában címmel. 1916-ban jelent meg híres könyve, az Energia átalakulások folyadékokban. Ugyancsak ebben az évben szabadalmaztatta vízturbina találmányát. A legyártott több száz darabból még száz év múltán is akadtak működő példányok, sőt, az ENSZ egy tanulmányban ajánlotta alkalmazásukat a fejlődő országokban. Bánki közvetlenül halála előtt még egy fontos tanulmányt tett közzé turbinája jó hatásfokának elméleti igazolásáról.
Emlékét nemcsak számos utca és iskola elnevezése, szobor és emléktábla őrzi, hanem egy 1984-ben szülőfalujában felavatott emlékpark is.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudománytörténeti Intézet, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Dr Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók)

TIRTS REZSŐ, (Szélakna, 1866. június 6. – Budapest, 1945. december 3.): erdőtanácsos, szakíró, az első magyarországi turista útjelzés elkészítője.
A hazai turistamozgalom tevékeny munkása. A selmecbányai erdészeti akadémia elvégzése után erdészeti szolgálatba lépett. Ő készítette az első turista útjelzést a Dobogókőre. A hegyre vezető Téry út mentén a Rezső-kilátó az ő emlékét őrzi. Legismertebb írása: A magyar turista kultúra keletkezése és a Szitnya Osztály Selmecbányán (Bp., 1943).

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1991. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

Az olaszországi Genga városkában 1990-ben alakult A Látogatható Barlangok Nemzetközi Szervezete (International Show Caves Association, ISCA) kezdeményezésére indított nap célja, hogy felhívja a figyelmet a barlangok és a felszín alatti világ fontosságára. Az ünnepnap során a föld alatti világ titkaira és kincseire irányul a figyelem. A látogatható barlangok üzemeltetői ezen a napon különleges eseményekkel, barlangtúrákkal, valamint barlangjaink és karszttájaink feltárásának, tanulmányozásának, védelmének és megőrzésének fontosságáról szóló ismeretterjesztő előadásokkal ünnepelnek.