2023 decemberében az ENSZ Közgyűlés úgy döntött, hogy május 30-át a Burgonya nemzetközi napjává nyilvánítja, annak érdekében, hogy felhívja a figyelmet a burgonya táplálkozási, gazdasági, környezeti és kulturális értékeire, valamint arra, hogy felbecsülhetetlen értékű élelmiszerforrásként és a vidéki családok és termelők jövedelemforrásaként járul hozzá a Fenntartható fejlődési menetrend 2030-ra kitűzött céljainak eléréséhez. 
A burgonya a dél-amerikai Andok régióból származik, a 16. században került Európába, majd onnan terjedt el az egész világon. Sokkal több, mint pusztán táplálékforrás, mivel a világon fogyasztott öt fő élelmiszernövény egyike. 5000 nemesített és 150 vadon élő fajtájának örökölhető tulajdonságai lehetővé teszik a növény genetikai fejlesztését, hogy reagálni tudjon a folyamatosan változó környezeti feltételekre, a kártevők és betegségek új biotípusaira, valamint a fogyasztók preferenciáira. A burgonya emellett éghajlatbarát növény, mivel más növényekhez képest alacsony az üvegházhatást növelő gázkibocsátása.
A burgonya kisüzemi és családi gazdaságokban történő termesztése, különösen a vidéki gazdálkodók, köztük a női gazdálkodók által, támogatja az éhezés, az alultápláltság és a szegénység csökkentésére, valamint az élelmezésbiztonság elérésére irányuló erőfeszítéseket.  
 

„Ó, dicsőséges szent jobb kéz,…”
Első királyunk kézereklyéjének, a Szent Jobbnak külön ünnepnapot szentelt a magyar katolikus egyház, melyet hajdanán országszerte megültek. A Szent Jobb megtalálásának emléknapját, május 30-át már a XIII. sz. eleji hazai naptárak említik. „Csodás” megtalálásának története is tartalmaz naptári érdekességet.
Amikor Szent László királyunk 1083. augusztus 20-án Szent István fehérvári sírját kibonttatta, a tetem jobb keze a királyi pecsétgyűrűvel már nem volt a sírban. Még István halálát követően választhatták le a holttestről, és kerülhetett ereklyeként a káptalani kincstárba. Mint később kiderült, innét „mentette át” a kincstartó, Merkúr, fehérvári prépost saját bihari, családi monostorába. Merkúr ereklyegyűjtő szenvedélyéről tudott László király, ezért, amikor a kezet sem a sírban, sem a kincstárban nem találták, azonnal ráterelődött a gyanú. A király a rákövetkező évben május 30-án meglátogatta Merkúrt Berettyó menti egyházában. Az egykori kincstartó mindent bevallott, de hogy a felelősségre vonást elkerülje, legendát kerített a tolvajlás köré. Eszerint a szent ereklyét egy angyal bízta volna rá azzal, hogy – az István halálát követő zavaros időkre való tekintettel – csak alkalmas időben fedje fel, minek jutott a birtokába. László jó politikus volt, elfogadta a magyarázkodást, s ezzel a legendát is hitelesítette. A helyszínen új kőmonostort építtetett, ez a Szent Jobb monostor, amely a köréje épült mezővárosnak is nevet adott. (Szentjobb – román Sîniob lett az ereklye középkori őrző helye.)
A Szent Jobb ellopásának és megtalálásának történetét sajátos színbe vonja, hogy a tolvaj szarka papot – mit ad Isten – épp Merkúrnak hívták, s éppen az Ikrek havában (a Merkúr bolygó „otthonában”) akadtak a birtokában lévő ellopott ereklyére, mely ráadásul éppen az a testrész, melyet a csillaghit a Merkúr védnöksége alá helyezett! Nem kétlem, hogy az esemény nagyjából így zajlott le, de a háromszoros egybeesés sem lehet véletlen. Feltevésem szerint a történet első lejegyzőinek valamelyike – talán királyi parancsra –, hogy mondandójának nagyobb nyomatékot adjon, kissé módosított a tényeken. Vagy a tolvaj prépost nevét, vagy az ereklye megtalálásának időpontját igazította át. E szimbólumokra érzékeny korban a fennmaradt leírás mégsem tűnt gyanúsnak, épp ellenkezőleg, a csodás egybeesések a súlyát, hitelét gyarapították.
Államalapító és törvényalkotó szent királyunk kézereklyéje a magyar államiság jelképe lett, országos tisztelete ezen alapult. S hogy miért épp a jobbja? A jobbkezesek számbeli fölénye, e többség baljának sutasága szülte azt a képzetet, hogy a jobb kéztől származik minden jó, s a baltól minden rossz. Ez a nyelvben is tükröződik. Az angol right nemcsak „jobbot”, hanem „igazat” és „jogot” is jelent, a régi magyar nyelvben a Szent Jobb és a Szent Jog szinonim kifejezés volt.

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium (részlet)

FABINYI RUDOLF, (Jolsva, 1849. május 30. – Budapest, 1920. március 7.): kémikus, egyetemi tanár, a szerves kémiai kutatás egyik hazai úttörője. A budapesti tudományegyetemen nyert 1875-ben tanári és bölcsészdoktori oklevelet. Kétévi németországi tanulmányútjáról visszatérve a budapesti műegyetemen adjunktusként, 1878-ban a budapesti tudományegyetemen, majd ugyanettől az évtől a kolozsvári egyetem elméleti és gyakorlati kémiai tanszékén tanárként oktatott, egyben a kolozsvári állami vegykísérleti állomás igazgatója is volt. 1899–1900-ban az egyetem rektora volt. A Magyar Kémikusok Egyesületének első elnökévé választották.
Nagy jelentőségűek a molekulasúly újabb meghatározási módszereiről közölt tanulmányai. 1898-ban Ceracidin néven elsőként állított elő és szabadalmaztatott benzopirillium sót. E vegyületből származtathatók a növényi színanyagok. Ez utóbbiak vizsgálatáért Willstätter és Robinson Nobel-díjat kapott. Fontosabb értekezései az általa szerkesztett Vegytani Lapokban (1882–1889) és az Erdélyi Múzeum Egylet kiadványaiban jelentek meg.
 

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1999. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

A Balaton egyik első zoológus kutatója, IFJ. ENTZ GÉZA (Kolozsvár, 1875. május 30. – Budapest, 1943. február 21.) a budapesti műegyetemen kezdte pályáját, mint a Hidrobiológia és haltenyésztés című tantárgy tanára. 1920-29 között Hollandiában, Utrechtben élt és végzett kutatásokat. 1929-ben azért tért haza, hogy a tihanyi Biológiai Intézet osztályigazgatói állását elfoglalja. Később az intézmény igazgatója, majd a Nemzeti Múzeum állattárának vezetője lett. Sokoldalú tudós volt: tevékenysége magába foglalta az élettudomány és az általános állattan számos kérdését. Kutatásainak középpontjában a vízi élőlények, különösképpen az egysejtűek biológiájának vizsgálata állt. Ő volt a korszerű, számos tényező együttes figyelembe vételén alapuló Balaton-kutatás megteremtője.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 2000)

Az MS International Federation kezdeményezésére, 2009 óta minden év május 30-án ünnepelik A SCLEROSIS MULTIPLEXBEN SZENVEDŐK VILÁGNAPJÁT. A sclerosis multiplex (SM) a központi idegrendszer leggyakoribb krónikus, autoimmun eredetű gyulladásos megbetegedése. Sclerosis multiplex során az immunrendszer hibás működése miatt az idegrostokat szigetelő myelinhüvelyt támadja meg, így az ingerületvezetés akadályozottá válhat. A világ több mint 90 országában szerveznek figyelemfelhívó programokat nem pusztán erre az egyetlen napra, hanem május utolsó, és június első napjaira is. A rendezvények célja, hogy ráirányítsák a közvélemény figyelmét a sclerosis multiplexszel élők problémáira, és gondjaik enyhítésének lehetőségeire. A világnap arra ösztönzi a betegségben szenvedőket, hogy osszák meg történeteiket, hogy felhívják a figyelmet a betegségre. 
Európa szerte 600 ezer családot érint a fiatal felnőttek körében az egyik leggyakoribb, a központi idegrendszert megtámadó gyógyíthatatlan betegség, amely gyakran mozgáskorlátozottságot, kiszolgáltatottságot okoz, kiszámíthatatlan tünetei miatt pedig „ezerarcú” kórnak nevezik.
Magyarországon 7-8 ezerre tehető a sclerosis mulitplexben szenvedő betegek száma, akiknek a kétharmadával tart szorosabb kapcsolatot a Magyar Sclerosis Multiplexes Betegekért Alapítvány (MSMBA). Közölük 3 ezer főnek van szüksége gyógyszeres kezelésre, a páciensek egy részének pedig a hatásos és biztonságos kezeléshez szükségük lenne a legkorszerűbb gyógyszeres terápiákra is. Egyúttal fontos az is, hogy a kiegészítő kezelések, illetve a rehabilitációs lehetőségek valamennyi régióban elérhetők legyenek.

Május 30. A MAGYAR KLASSZIKUS ZENE NAPJA. 2021. május 30-án hagyományteremtő szándékkal, a néhai Kocsis Zoltán (1952. május 30.– 2016. november 6.) zongoraművész, karmester születésnapján indította útjára a magyar klasszikus zene napja elnevezésű programsorozatát a Zeneakadémia és a Nemzeti Filharmonikusok, bevonva az ország számos együttesét és oktatási intézményét. Kocsis Zoltán tiszteletreméltó szokása volt, hogy születésnapján, május 30-án minden évben jótékonysági hangversenyt adott. Ezt a hagyományt elevenítette fel egykori együttese, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és hajdani alma matere, a Zeneakadémia. A két intézmény törekvése, hogy országszerte minél több helyen: koncerttermekben, iskolákban, közösségi terekben szólaljon meg magyar klasszikus zene, és gyarapodjon a magyar zene értékeinek ismerete. A kezdeményezés hosszú távú célja, hogy új magyar klasszikus zenei művek szülessenek.

 (A leírás a Zeneakadémia honlapján olvasható tartalom felhasználásával készült.)