Patrik, az írek térítője és nemzeti szentje (†461). Tisztelete elterjedt az egész középkori katolikus Európában, így a szomszédos Ausztriában is. Nálunk azonban sem patrociniumával, sem ábrázolásával nem találkozunk. Neve néhány középkori misekönyvünkben mégis felbukkan. Névünnepén az ír férfiak, bárhol élnek is a világon, kalapjukra zöld rekettyelevelet tűznek és így köszönnek egymásnak: „áldjon meg az Isten és Szent Patrik”. A legenda szerint Jézustól kapott botjával űzte el a zöld szigetről, vagyis Írországból a mérges kígyókat. A jámbor hagyomány azt is tudja, hogy a hitetlenkedőknek egy kénkövektől párolgó barlangban megmutatta a gonoszok pokoli kínját és az igazak örömét. A barlang neve azóta is Szent Patrik purgatóriuma, amelynek a középkor épületes vízió-irodalmában nagy híre volt. A számos egykorú leírás, beszámoló között éppen két magyar zarándok lovagnak, a Nagy Lajos király seregében harcoló György vitéznek (Georgius miles de Ungaria) és a Zsigmond király udvarnépéhez tartozó Pásztói Tar Lőrincnek, illetőleg a nevük alatt ránk maradt irodalmi alkotásoknak volt a középkor végén legnagyobb hatása. Legtöbb szövegváltozatuk latin nyelven maradt hátra, de ismerünk egykorú olasz, katalán, francia, provenszál, cseh, német átköltéseket is. A hazai hagyomány emlékezetét sajnos csak a Tinóditól megörökített foszlányok őrzik. A barokk időkben nyilván már nevük sem ismeretes. Ezért fordíttatja Eszterházy Pál épületes magyar olvasmányul Oenius vitéz látomásait, aki állítólag a XII. században élt.
Arimathiai József előkelő zsidó tanácsúr, Jézus titkos tanítványa, aki Nikodémussal együtt az Úr tisztes temetéséről gondoskodott (János 19, 38). Nikodémus apokrif evangéliuma szerint ő volt az, aki a Megváltó kicsorduló vérét kehelybe gyűjtötte, és ezzel a Grál-misztérium hőse lett. A Grál eredetileg széles tálat jelentett. A legenda szerint minden áldott pillanatban ételt-italt és minden szükséges dolgot nyújt híveinek. Az Utolsó Vacsorán erről az edényről vendégelte volna meg Jézus a tanítványait, majd pedig Arimathiai József ebben fogta volna föl a kereszten függő Megváltó vérét, amikor Longinus az Úr oldalát lándzsájával megnyitotta. Jézus feltámadása után angyalok tartották ég és föld között a drága ereklyét, majd templomos lovagok őrizték a Megváltás hegyén (Mons salvationis). A legenda azt is tudja, hogy az edény egyetlen drágakőből áll, éspedig jaspisból. Látása örök ifjúságot ad, a főnix megfiatalodik benne. Senki sem keresheti, senki meg nem találhatja. A Grál maga hívja meg szolgáit a várába: a szent ereklyén föltűnik a kiválasztott neve, aki ezután magától odatalál a várba. Szolgái nemes lovagok, akik a világ pompájáról, a földi szerelemről lemondani kötelesek. Csak a Grál-király lehet nős, akinek fényes udvara van. Egyetlen tennivalója a Grál szolgálata.
Longinus volt az a százados, aki más katonákkal együtt ott állt Krisztus keresztjénél, Pilátus parancsára lándzsával átdöfte az Úr oldalát, és látva a jeleket, amelyek akkor történtek: hogy a nap elsötétült és földrengés támadt, hitt Krisztusban. Némelyek szerint azért lett hívő, mert betegségtől, vagy öregségtől már elhomályosodott szemére Krisztusnak a lándzsán végigfolyó vére rácsöppent, és rögtön tisztán látott. Miután hátat fordított a katonáskodásnak, az apostolok a hitre oktatták, majd Cappadocia Caesarea nevű városában huszonnyolc éven át szerzetesi életet élt, és szavával s példájával sokakat megtérített. Mikor a helytartó elfogatta és Longinus nem akart áldozatot bemutatni, parancsára kiverték a fogait, nyelvét kitépték, de nem vesztette el beszélőképességét. Fejszét ragadott és darabokra zúzta, összetörte a bálványokat, mondván: „Meglátjuk, vajon istenek-e.” A bálványokból kimenekülő démonok a helytartót és társait szállták meg, akik őrjöngve és csaholva Longinus lába elévetették magukat. Longinus így szólt a démonokhoz: „Miért lakoztok a bálványokban?” – „Ott a mi lakhelyünk, ahol nem ejtik ki Krisztus nevét, és a kereszt jelét sem látjuk” – válaszolták. Az elöljáró tombolt dühében és elvesztette szeme világát, erre Longinus ezt mondta neki: „Tudd, hogy nem gyógyulhatsz meg, ha előbb engem meg nem ölsz. Mihelyt végzel velem, imádkozom majd érted, tested és lelked egészségét is visszanyerem számodra.” A helytartó rögtön lefejeztette Longinust, odament testéhez, és leborulva megbánta bűneit. Azonnal visszanyerte egészségét és látását. Életét jó cselekedetekben fejezte be.
1874-ben ezen a napon született és 1887-ben ezen a napon is pusztult el Kincsem, a többszörös díjnyertes, Magyarországon tenyésztett, angol telivér versenyló, a magyar lósport büszkesége. „A legyőzhetetlen csodakanca” néven is emlegetett paripa Európa több országában, tizenhárom versenypályán ötvennégy alkalommal állt rajthoz, és mindannyiszor elsőként ért célba. Győzelmeinek értékét emeli, hogy kancaként verte meg a méneket, ami kivételes dolognak számít.
Szent Patrik ünnepe – A római Britannia provinciában született püspök Írország megtérítője és védőszentje, Szent Patrik napja Írország nemzeti ünnepe.
Patrik az írek térítője és nemzeti szentje (†461). Tisztelete elterjedt az egész középkori katolikus Európában, így a szomszédos Ausztriában is. Nálunk azonban sem patrociniumával, sem ábrázolásával nem találkozunk. Neve néhány középkori misekönyvünkben mégis felbukkan. Névünnepén az ír férfiak, bárhol élnek is a világon, kalapjukra zöld rekettyelevelet tűznek, és így köszönnek egymásnak: „áldjon meg az Isten és Szent Patrik”. A legenda szerint Jézustól kapott botjával űzte el a zöld szigetről, vagyis Írországból a mérges kígyókat. A jámbor hagyomány azt is tudja, hogy a hitetlenkedőknek egy kénkövektől párolgó barlangban megmutatta a gonoszok pokoli kínját és az igazak örömét. A barlang neve azóta is Szent Patrik purgatóriuma, amelynek a középkor épületes vízióirodalmában nagy híre volt. A számos egykorú leírás, beszámoló között éppen két magyar zarándok lovagnak, a Nagy Lajos király seregében harcoló György vitéznek és a Zsigmond király udvarnépéhez tartozó Pásztói Tar Lőrincnek, illetőleg a nevük alatt ránk maradt irodalmi alkotásoknak volt a középkor végén legnagyobb hatása. A hazai hagyomány emlékezetét sajnos csak a Tinóditól megörökített foszlányok őrzik. A barokk időkben nyilván már nevük sem ismeretes. Ezért fordíttatja Eszterházy Pál épületes magyar olvasmányul Oenius vitéz látomásait, aki állítólag a 12. században élt. Forrás: OSZK.
Március 17-én történt
1697 Feljegyzések szerint vérrel könnyezett a győri székesegyházban őrzött, a Máriát a kis Jézussal ábrázoló festmény.
1805 Bonaparte Napóleon francia császár kikiáltotta az észak-itáliai Olasz Királyságot, amelynek ő lett az uralkodója.
1826 Pesten megalapították a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárát.
1846 A velencei La Fenice operaházban bemutatták Giuseppe Verdi Attila című operáját.
1848 István nádor kinevezte gróf Batthyány Lajost az első felelős magyar kormány miniszterelnökévé.
1861 Kikiáltották az Olasz Királyságot, amelynek uralkodója II. Viktor Emánuel lett.
1874 Világra jött Kincsem, a legyőzhetetlen magyar csodakanca, aki ötvennégy versenyének mindegyikét megnyerte.
1891 A brit Utopia utasszállító gőzös a Gibraltári-szorosban összeütközött az Anson hadihajóval, majd elsüllyedt, a balesetben 562 ember vesztette életét.
1901 Az Andrássy úton megnyílt az első pesti trafik.
1945 Megjelent az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendelete „a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földműves nép földhöz juttatásáról”.
1950 Amerikai tudósok felfedezték a 98-as rendszámú elemet, amelyet kaliforniumnak neveztek el.
1991 A Szovjetunióban a szövetségi rendszer jövőjéről tartott népszavazáson a nagy többség az ország egységének megőrzésére voksolt.
1992 Dél-Afrikában népszavazással törölték el az apartheid rendszert.
2021 Lovász László matematikusnak, az MTA volt elnökének és az izraeli Avi Wigdersonnak ítélték oda a matematikai Nobel-díjként emlegetett Abel-díjat.
Március 17-én született
1473 IV. Jakab skót király
1789 Edmund Kean, az egyik leghíresebb angol Shakespeare-színész
1814 Johann Peter Molin svéd szobrász, éremvéső és festő
1834 Gottlieb Daimler, a belső égésű motor német feltalálója, a Daimler autógyár alapítója
1852 Wlassich Gyula báró jogász, akadémikus, kultuszminiszterként ő engedélyezte nők felvételét az egyetemekre
1863 Sándor Emma zeneszerző, műfordító, Kodály Zoltán első felesége
1878 Varró István szociológus, könyvtáros, bibliográfus
1884 Mikola András festő, a nagybányai iskola második nemzedékének képviselője
1917 Marton Endre kétszeres Kossuth-díjas színész, rendező
1919 Nat King Cole amerikai jazz- és popénekes, zongorista
1924 Vladimír Boudník cseh grafikus, az explozionalizmus megalapítója
1930 James Irwin amerikai űrhajós, 1971-ben ő vezette az első holdjárót
1933 Rácz Sándor ’56-os szabadságharcos, a Budapesti Központi Munkástanács elnöke
1938 Rudolf Nurejev orosz–francia balett-táncos és koreográfus
1938 Orosz Adél Kossuth-díjas balerina
1944 Voith Ági Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész
1948 Bodnár Erika Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész
1949 Patrick Duffy amerikai színész
1951 Kurt Russell amerikai filmszínész
1953 Fehér László Kossuth-díjas festőművész
1960 Szegedi Csaba festőművész
1976 Paczuk Gabi színésznő
1983 Fehérvári Péter színész
1990 Hozier ír zenész, énekes, dalszövegíró
Március 17-én halt meg
180 Marcus Aurelius római császár, filozófus
461 Szent Patrik, az írek apostola, latin nyelvű vallási művek szerzője, Írország védőszentje
1853 Christian Doppler osztrák matematikus és fizikus, a róla elnevezett hullámeffektus felfedezője
1919 Jankó Pál zongoraművész, feltaláló
1925 Herzog Fülöp Ferenc építész, a Műcsarnok és a Szépművészeti Múzeum tervezője
1953 Conrado del Campo Y Zabaleta spanyol zeneszerző, karmester
1956 Irène Joliot-Curie kémiai Nobel-díjas francia fiziko-kémikus
1972 Hajós György Kossuth-díjas matematikus, akadémikus
1973 Kvazimodo-Braun István délvidéki magyar író, színműíró
1976 Luchino Visconti olasz filmrendező, forgatókönyvíró, a neorealizmus egyik legjelentősebb képviselője
1979 Giacomo Lauri-Volpi olasz tenor
1993 Helen Hayes kétszeres Oscar-díjas amerikai színésznő
1993 Mattioni Eszter festőművész
1996 René Clément francia filmrendező
2015 Gereben Ágnes irodalomtörténész, műfordító, kritikus
2016 Kamondi Zoltán Balázs Béla-díjas filmrendező
2021 Szersén Gyula Jászai Mari-díjas színművész
2023 Párkai István Kossuth-díjas karmester, a nemzet művésze
