Először 1954. november 27-én adományoztak kitüntetéseket a sokszoros véradóknak. Ebből az alkalomból a Magyar Vöröskereszt 1987-ben javasolta, hogy 1988-tól kezdődően november 27-én legyen A VÉRADÓK NAPJA.

HOFMANN KÁROLY (Ruszkabánya, 1839. november 27. – Budapest, 1891. február 21.): geológus, műegyetemi tanár, a magyar földtani térképezés kiemelkedő alakja. A freibergi akadémián és a heidelbergi egyetemen tanult Bunsen és Kirchhoff vezetésével. 1864-től a budapesti műegyetem ásvány- és földtani tanszékének tanára volt. 1869-ben az akkor szervezett Földtani Intézet főgeológusává nevezték ki. A Természettudományi Közlöny ásvány- és földtani közleményeinek rovatát vezette. Nagy érdemei vannak Magyarország részletes geológiai felvételezésében és a földtani térképezés területén. Tudományos szempontból elsősorban a nyugat-magyarországi kövületes devon-rögök földtani viszonyaira, a Budai- és a Mecsek hegység földtanára, valamint a déli Bakony bazaltjaira vonatkozó vizsgálatai és megállapításai jelentősek. Úttörő munkát végzett Erdély északi részének földtani feltérképezésével, a Budai-hegység korszerű földtani szerkezeti modelljének megalkotásával.

 Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1989. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

A bányászat mind elméleti, mind gyakorlati területén sikeres alkotó, FINKEY JÓZSEF (Sárospatak, 1889. november 27. – Sopron, 1941. április 7.) a selmecbányai Akadémián kapott bányamérnöki diplomát. Először a Drenkovai Bányaüzemnél szerzett ipari gyakorlatot, majd tanársegédként, a selmeci intézmény Trianon utáni Sopronba telepítése után pedig tanszékvezető egyetemi tanárként működött. Elméleti és kísérleti tevékenysége az ásványelőkészítés teljes területét átfogta. Foglalkozott az ércek, szenek aprításával, a süllyedési végsebességgel, a mosási diagramok elméletével, a flotálás alapelveivel, az adszorpcióval, a pneumatikus szénelőkészítéssel és más alapvető kérdésekkel. Később a hazai barnaszenek vizsgálata lett szorosabban vett szakterülete. 1931-ben szabadalmaztatta a világon a későbbiekben mindenütt elterjedt légszér berendezését, 1935-ben pedig szénbrikettek idegen kötőanyag nélkül történő előállítására szolgáló eljárását. 1919-ben jelent meg első szakkönyve, a Bányatelepítések tervezése. Legismertebb műve az először – 1924-ben - németül megjelent Die wissenschaftlichen Grundlagen der nassen Aufbereitung (A nedves előkészítés tudományos alapjai). További könyvei: Ércelőkészítéstan (1925), Szénelőkészítés (1927), Brikettezés (1930) és A flotációs ásványelőkészítő eljárás (1937). Tudományos tevékenységét akadémiai tagsággal ismerték el.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Dr Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók, Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1999 [Dr Pethő Szilveszter], a 116 490 és 107 224 lajstromszámú szabadalmi leírások)

ABODY ELŐD Anderlik (Dés, 1896. november 27. – Budapest, 1949. január 9.): mérnök, tanár, a műegyetemi Aerodinamikai Intézet alapítója. Tanulmányait a budapesti műegyetemen végezte 1921-ben, majd a III. mechanikai tanszék tanársegéde lett. 1923-tól külföldi ösztöndíjjal hosszabb tanulmányútra ment. 1925-ben műszaki doktori oklevelet, 1929-ben magántanári képesítést nyert. 1931-től a műegyetemen megbízott előadó, 1933-tól h. tanár volt a mechanikai tanszéken. 1934-től az aerodinamikai tanszék tanára, 1936-tól megszervezte és felépítette az Aerodinamikai Intézetet. Gyakorlati téren – a Légügyi Hivatal munkatársaként – repülőgépek szilárdsági vizsgálatával, a gyártás ellenőrzésével és a gépteljesítmények megállapításával, elméleti téren pedig különösen a repülőgépek dinamikai igénybevételével, a stabilitás és igénybevétel kapcsolatával, valamint a repülőgépszárny elméletének fejlesztésével foglalkozott. 1945–46-ban részt vett a háború alatt elpusztult intézet újjáépítésében, majd 1947-től a mérnökkari mechanikai tanszéket vezette.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1996. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

KOMORNOKI LÁSZLÓ (Eperjes, 1921. november 27. – Merseburg, 1974. május 27.): jogász, bányamérnök. Bányamérnöki tanulmányait megszakítva, 1945-48 között az erdélyi földgázfúrásoknál, Marosvásárhelyen gyakornok, majd visszatérve Sopronba a bányamérnöki képesítés megszerzése után két éven át a Bányaműveléstani Tanszéken tanársegédként dolgozott. 1952-ben a dunántúli kőolajkutatás szolgálatába lépett, ahol kiváló teljesítményeket ért el a nagylengyeli olajmező feltárása és a nagymélységű kutatófúrások terén. Élete utolsó évtizedében a kőolaj bányászat egy másik ágában, a csőtávvezeték-építés terén fejtett ki eredményes munkát. Utolsó nagy munkája, a Leuna Művek (NDK) nagy gázfogadó és redukáló állomása építésének irányítása közben érte a halál.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1996. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

BALOGH LÓRÁNT (Arad, 1869. november 27. – Budapest, 1945. február 2.): építész, tanár. Tanulmányait a budapesti műegyetemen végezte. Működését Lechner Ödön és Alpár Ignác műtermében kezdte. Számos vidéki kastély tervezésére kapott megbízást. Ő tervezte a volt Pedagógiai Szeminárium és a hozzá tartozó iskola és óvoda épületét a Horváth Mihály téren (1911) és az Óbudai Gázművek lakótelepét. Eleinte történeti stílusokra támaszkodott, későbbi alkotásaiban magyaros törekvések jelentkeztek. 1902-től 1926-ig az Iparművészeti Iskola tanára. A komédiásnő című egyfelvonásos vígjátékát 1895-ben Pozsonyban és Budán adták elő.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1994. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)