A gyógyszerészek világnapját a Nemzetközi Gyógyszerészeti Szövetség (International Pharmaceutical Federation, FIP) Tanácsa 2009-ben hozta létre. A szövetség 1912. szeptember 25-én alakult meg, így  a gyógyszerészet fejlesztésében globális vezető szerepet betöltő FIP több, mint egy évszázada támogatja a szakmát. A gyógyszerészek világszerte nap mint nap segítenek kielégíteni a kritikus egészségügyi szükségleteket, megbízható kapcsolattartó pontként szolgálnak milliók számára, az egészségügyi rendszerek legkönnyebben elérhető tagjai. Mivel a világ összetett, egymással összefüggő kihívásokkal néz szembe – az egészségügyi ellátáshoz való hozzáféréstől és az antibiotikum rezisztenciától kezdve az éghajlatváltozáson és a pénzügyi instabilitáson át –, az erős és fenntartható egészségügyi rendszerek biztosítása minden eddiginél fontosabb.

A gyógyszerészek világnapja lehetőséget ad arra, hogy világszerte láthatóvá tegyék a szakma hozzájárulását a jobb egészségügyi eredményekhez, az egészségesebb jövőhöz.

KOVÁCS GYÖRGY (Budapest, 1925. szeptember 24. – Budapest, 1988. április 21.) hidrológus a budapesti műegyetemen szerzett diplomát 1947-ben. Különféle tervezőintézeteknél dolgozott, majd a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóintézet (VITUKI) igazgatója, később főigazgatója lett. A műtárgytervezéssel kapcsolatos hidrológiai és hidraulikai, valamint talajmechanikai és mérnök-geológiai kérdésekkel foglalkozott. Különösen jelentős kutatási eredményeket ért el a szivárgó vízmozgás tanulmányozása során, egyik legfontosabb műve A szivárgás hidraulikája címmel 1972-ben jelent meg. Tudományszervező tevékenységét többek között a Magyar Hidrológiai Társaság titkáraként illetve az MTA Hidraulikai Bizottságának elnökeként fejtette ki.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 2000, Magyar Életrajzi Lexikon)

FALLER JENŐ (Selmecbánya, 1894. szeptember 25. – Sopron, 1966. december 23.): bányamérnök, szakíró, múzeumalapító. Oklevelét a selmecbányai bányászati és erdészeti főiskolán szerezte. 1919-től Tatabányán a Magyar Általános Kőszénbánya Rt.-nél, 1922-től a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. dorogi bányászatánál működött. Ő irányította azokat a földtani kutatásokat, amelyek révén a nagyegyházi és dudari szénmedencék ismertté váltak. 1929-től Várpalotán üzemvezető, 1940-től Bánfalván igazgató, ahol az észak-magyarországi bányászatban elsőként alkalmazta a frontfejtést, 1946-tól Várpalotán a dunántúli szénbányászati kerület vezetője, 1948–49-ben az ottani szénipari központ vezérigazgatója, 1950-től a nehézipari műszaki egyetem docense Sopronban. 1957-ben élete fő művének eredményeképpen nyílt meg Sopronban a Központi Bányászati Múzeum. A bányamérnöki kar Miskolcra költözése után az általa nemzetközi jelentőségűvé fejlesztett múzeum igazgatója.
Tanulmányaiban, amelyek száma a háromszázat meghaladja, elsősorban a magyar bányászat múltjával foglalkozott. Szaktanácsaival elősegítette a rudabányai, az ajkai és a salgótarjáni bányászati múzeumok létesítését. Helytörténeti monográfiái is jelentősek.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Magyar életrajzi lexikon MEK; Évfordulóink 1994. MTESZ)

SÜSS NÁNDOR(Marburg, 1848. szeptember 25. – Budapest, 1921. április 1.): műszerész, a magyar finommechanikai ipar megalapítója. Régi mechanikus család sarja, 1876-ban a kolozsvári egyetem meghívására jött Magyarországra, az Egyetemi Mechanikusi Állomás megszervezésére és vezetésére. 1884-ben „a műmechanikának Magyarországon való elterjesztése céljából” Budapesten létesített Állami Mechanikai Tanműhely országos mechanikusa és vezetője. 1890-ben a Calderoni céggel kötött megállapodást a műhely készítette műszerek eladására és általában az intézet kereskedelmi teendőinek ellátására. 1900-ban a tanműhely megszűnt és Süss Nándor-féle Precíziós Mechanikai Intézet elnevezéssel magánvállalattá lett, majd 1918-ban igazgatása mellett részvénytársasággá alakult. Ebből fejlődött ki a későbbi Magyar Optikai Művek (MOM). Termékeny konstruktőr, nagy képzettségű műszerész és kiváló oktató volt. Intézetének hírét leginkább az Eötvös-inga alapozta meg, melyből az első példány 1890-ben készült. Villamosbaleset áldozata lett.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Magyar Tudománytörténeti Intézet MATI; Magyar életrajzi lexikon MEK)

TÓTH MIKE MIHÁLY (Őr, 1838. szeptember 25. – Kalocsa, 1932. október 3.) jezsuita tanár, természettudós, az első magyar fényképezésről szóló könyv (A fényképészet titkai, 1875, Szatmár) szerzője 16 évesen lépett a rendbe és 1868-ban szentelték pappá. Nyelvészeti, bölcseleti és természettudományi tanulmányait Baumgartenben, Pozsonyban és Innsbruckban végezte. Kisebb kitérőkkel a kalocsai gimnáziumban tanított természetrajzot valamint német, francia és olasz nyelvet. Elsősorban az ásványtan érdekelte; 1882-ben jelent meg Magyarország ásványai című könyve, de ezen a területen legátfogóbb műve: Az összes ásványok jegyzéke és rövid jellemzése kéziratban maradt. Széleskörű érdeklődésére, aktivitására jellemző, hogy könyvet jelentetett meg a mikroszkópról, a fényképezésről, közép-európai és spanyolországi építészeti alkotásokról, de írt szépirodalmi és vallási műveket is és Kalocsán meteorológiai állomást valamint diáktűzoltóságot szervezett. Foglalkozott az aszállyal és az Alföld fásításának kérdéseivel. 64 évi szolgálat után, 92 évesen vonult nyugalomba. Számos újságban, folyóiratban jelentek meg rendszeresen publikációi – ezek egy része Eőri László név alatt.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Magyar Életrajzi Lexikon, Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1988)