interjú
„Állandó balansz, állandó játék” – Juronics Tamás és Echéry-Pataki András harminc éve a Szegedi Kortárs Balett élén
„A munkánk az előadásokat és az alkotók személyét tekintve egyaránt az első pillanattól kezdve nemzetközi színtéren zajlott. Mindig próbáltunk olyan horizontot nyitni, amelyen meg tudtuk mérni magunkat, és olyan irányokat követni, amelyek a táncművészetben a topot jelentették.”
„A tehetség a legdemokratikusabb dolog, ami még megmaradt ebben az országban” – Beszélgetés Fran Lebowitzcal
Fran Lebowitz amerikai író és szónok már a hetvenes évek óta New York ikonikus alakja, aki sosem félt kimondani a véleményét a nagyvárosi létről, a technológiáról és a politikáról a maga utánozhatatlanul fanyar humorával. Keresztes Balázs kérdezte őt a Continental Literary Magazine oldalán.
„Folyamatosan bontottam a formát” – Hajdu Szabolcs a film, a színház és a szilánkokra töredezett világ között
„Elsősorban semmiképp sem rendező vagyok, hanem olyan ember, aki a történeteivel kommunikál a külvilággal, olyan szerző, aki ezeket a sztorikat időnként megcsinálja filmen, színházban, máskor meg csak elmeséli egy kocsmában.” Hajdu Szabolccsal a Legközelebbi ember című drámája kapcsán beszélgettünk.
„Távol akartam tartani magam a témától” – Interjú Tudor Giurgiu filmrendezővel
A CineFest versenyprogramjában debütált Libertate ’89 – Nagyszeben című filmje, amely azokat az eseményeket foglalja össze, melyek során a román forradalom alatt hetekig több civilt, valamint a milícia embereit egy úszómedencében tartották fogva az erdélyi városban.
Pénteki kultúrrandi Devich Botond díszlettervezővel
A Magyar Képzőművészeti Egyetem Látványtervező Tanszékének 2018-as diplomakiállításán felfigyeltem egy makettre. A Vígszínház Spiró György Koccanásához dodzsempályává alakított színpada és nézőtere meghökkentett.
„Nem kifelé játszom” – Másik János a kreativitás kalandjáról
A Bereményi-hét alkalmából Veszprémben adott estjén ereje teljében levő, zenei és színészi eszközeit magabiztosan, de nem rutinból alkalmazó művésznek mutatkozott, aki azonban mer gyenge is lenni, és mintha semmit sem félne magából megmutatni.
Autózás: a putrilét szabadsága
Ádám Ferencet a TikTokon fedeztem fel. A magamutogató, lájkvadász, nemegyszer ocsmány nyelvezetű videók és élő adások között valami teljesen más színvonalat képviselnek a Putriszerviz videói. Erdély talán legerősebb tiktokerének sikere a hitelességében rejlik. Interjú.
„A Zeneakadémia 147 éve kultúrstratégiai intézmény” – interjú Keller Andrással
Próbák és koncertek között találkoztunk Keller András Kossuth-díjas hegedűművész karmesterrel, a Concerto Budapest művészeti vezetőjével. Együttese a Mozart Planet elnevezésű ingyenes koncertsorozattal Balaton-környéki településeken lépett fel.
Nyáry Krisztián: sok embernek az érettségi az utolsó pillanat az életében, amikor szépirodalmat olvas
Hogyan hat a közösségi média a történetmesélés képességére? Mennyire időtálló eszköz a könyv? Miért csökken az emberiség átlagos intelligenciahányadosa? Honnan tudta Morcsányi Géza, hogy háború lesz? – ezekre a kérdésekre is választ kaptunk Nyári Krisztiántól.
„Mámorító élmény, az első nagy győzelmek közül való az életben” – interjú Nagy Koppány Zsolttal
Nagy Koppány Zsolt íróval a Magyar Kultúra magazin legújabb, a közlekedést fókuszba helyező lapszámához kapcsolódva Kincses Krisztina beszélgetett.
„A tökéletesség embertelen” – Suzana Bartal a zeneművek fekete lyukairól
Suzana Bartal olyan zongoraművész, akit nézni is jó játék közben, annyira a zene médiumának tűnik, és annyira erősen megérezhető a szándéka, hogy a közönségét behívja a világába, közösségbe kerüljön vele.
Pénteki kultúrrandi Koleszár Kata festőművésszel
Koleszár Kata első képein a testhez kapcsolódó előítéleteinket jelenítette meg, majd növények lepték el a kompozícióit, és levelek, indák, virágok burjánzó szövetéből álltak össze képei. Festményeire a minták halmozása során létrejövő sűrűség, gazdag képi világ jellemző. A héten vele randiztunk.
„Szavak nélkül” – Nagy Mari színész Mituk néniről, Szűz Máriáról és más szerepekről
„Nem a színház választott engem, hanem én választottam őt. Szerepről szerepre újra bizonyítanom kellett, hogy nem pici és szemüveges nő vagyok csupán, hanem használható színész.” Nagy Marit legutóbb egy frissen bemutatott nagyjátékfilmben láttam, és abban éppúgy, ahogyan a valóságban, lenyűgözött, mennyi mindent képes szavak nélkül kifejezni. És hogy fantasztikus humora van.
Félretett dobozokból elfeledett életművek kerülhetnek elő
A fényképezést az 1910-es évektől kezdődően kifejezetten ajánlják a nőknek mint megélhetést és egyéniségük „szabad, bátor, nyílt kifejeződését” is biztosító foglalkozást, de ez nem volt mindig így. E. Csorba Csilla művészettörténésszel a 20. század eleji magyar fotográfusnőkről beszélgettünk.
„Nem érdekelnek a külsőségek, a siker, a mainstream” – Bozsik Yvette szeretetszínháza
„Nem szeretek tágas kapukon át járkálni, ezért sok mindenben elsőként törtem az utat Magyarországon” – mondja Bozsik Yvette táncművész-koreográfus, aki idén harminc éve, alig 25 évesen alapította meg önálló társulatát. Kívülállásról, bátorságról és a tánc mágikus erejéről beszélgettünk vele.
„Láthatatlan karmester dirigál bennünket” – Würtz Klára a kamarazene kohójáról
Szívesen és színesen beszél a zenéről, és mintha mégsem bízna eléggé a szavakban. A pódiumon jól láthatóan együtt rezeg muzsikustársaival, és mégis azt mondja: a zongorázás magánya a legkedvesebb otthona.