kritika
Korszakhatáron – A Fűző című filmről
Bűbájos, akaratos, idegesítő, bölcs, senki által meg nem értett: ő Marie Kreutzer Sissije. Kalitkában senyvedő madár végtelen szabadságvággyal.
A borsodi szegénylegény félig elmesélt története – Larry (kritika)
Ha a filmnek nem volt más célja, mint a traumatizált fiú és a bántalmazó apa sorsfordulatának láttatása és az undergound rap meg a zeneipar közti feszültség, netán a borsodi cigányság vagy a pásztorkodás és általában Borsod mind csak mellékes ürügy volt ehhez, akkor a film minden vállalását teljesítette.
Átjárások egy másik világba – Kritika Jean-Claude Mourlevat Földlakó című könyvéről
A PesText irodalmi fesztiválra Budapestre látogató Jean-Claude Mourlevat 2011-ben megjelent, több irodalmi díjat elnyert regényéről Nagy Gabriella Ágnes írt kritikát a MeseCentrum oldalán.
Élet a halál után – Csoma Sándor: Magasságok és mélységek
A hegymászókat talán nem érthetjük meg. Ahogy azt sem, mit jelent a hegymászóhalál. Sterczer Hilda filmbeli alakjának keménységét, látszólagos szenvtelenségét ez magyarázza. Pál Emőkét nézve valamiféle misztérium tárul fel számunkra az életről, amelynek elvesztése bekalkulálható kár is lehet, és mégis (vagy éppen ezért?) években mérhető a búcsú hossza.
Régen szólt már ilyen jól kísérleti jazz magyar nyelven
Magyarország egyik legkülönlegesebb jazz-pop-funk kollektívája, a Subtones nemrég adta ki második lemezét, Lángolj címmel. Az idei A Dal mezőnyéből ismerős supergroup némileg szakított korábbi hangzásával, kritikánkban pedig utánajárunk, jó döntés volt-e a stílusváltás.
„Nem mese az, gyermek” – A Szia, Életem! talányos mágiája
Játék és élet, realitás és képzelet, poénözön és baljós árnyak – ritka az efféle elegy, és az is, hogy nem mindig lehet tudni, melyek egy film ügyetlenségből, és melyek a kivételes mesterségbeli tudásból fakadó jegyei. A Szia, Életem!-ben azonban szerencsére bőven van annyi emlékezetes pillanat, hogy a sutaságait könnyű legyen megbocsátani.
Menni vagy maradni? – Kritika a Félúton Berlinbe című könyvről
Schwechtje Mihály filmrendező – a díjnyertes Remélem, legközelebb sikerül meghalnod :) című kamaszfilm alkotója – első könyve a Tilos az Á Könyvek aktuális témákat feszegető friss darabja.
Közel tökéletes képregényadaptáció. Kurt Vonnegut – Albert Monteys – Ryan North: Az ötös számú vágóhíd
Az eredetihez túlzottan tapadó 1984 képregény után ezúttal Vonnegut mesterművének adaptációját kaphattuk kézhez. De vajon miért volt úttörő Vonnegut a PTSD-ábrázolásban, és miért különösen alkalmas a képregény a traumareprezentációra?
A kizökkent idő. Kritika Hervé Le Tellier Anomália című könyvéről
Mi történik, ha ugyanaz a Párizs–New York-járat ugyanazokkal az utasokkal kétszer is leszállási engedélyt kér a JFK reptéren? Sárdi Krisztina kritikája Hervé Le Tellier Goncourt-díjas kötetéről az 1749.hu oldalán jelent meg.
Junior színházi blogger kerestetik
A Thealter blog junior kritikusműhelyébe idén is várják a színházi írás iránt érdeklődő és azt gyakorló fiatalok jelentkezését, akik szívesen tudósítanának a fesztivál előadásairól, a szakmai beszélgetések értő és kíváncsi résztvevői lennének, emellett pedig szívesen megismerkednének a legrégebbi hazai nemzetközi előadó-művészeti fesztivál működésével.
Tengerecki hazaszáll, és mesél. Kritika
A Cerkabella Könyvek Tengerecki – Kalandok Magyarországon című gyűjteménye kortárs meséket és mondákat közöl a magyar gyerekirodalom huszonhárom népszerű és (még) kevésbé ismert alkotójától, melyek egy-egy belföldi nevezetesség kialakulásának alternatív történetét mutatják be. Az antológiáról Kovács Gergely írt kritikát a MeseCentrum oldalán.
Korunk hőse – Reisz Gábor Komolyan röhejes vagyok című darabjáról
Komolyan röhejes vagyok címmel rendezett darabot Reisz Gábor. A Proton Színház előadásán jártunk a Tranzit Art Caféban.
„A következő kezdet. A sokadik vég” – Irene Solà: Énekelek, s táncot jár a hegy
Irene Solà regénye az év könyve lett a Könyves Magazinnál. Sikere titkát Varju Kata az 1749 oldalán próbálja megfejteni.
Lánycipők a plafonon
Az Esterházy Péter által írt Csokonai Lili: Tizenhét hattyúk című monodráma barokkos nyelvezete formabontó, stílusteremtő, egyedi, sajátos, a Pesti Magyar Színház előadása közben mégis azon gondolkodtam, hogy a színmű szövege valóban színpadra való-e.
Mítosz, nem történelem – Kritika a Hunyadi Lászlóról
A Hunyadi László ősváltozata csendült fel a restaurált Operaház első premierjén. A rendezést Ókovács Szilveszter vállalta magára, meg is mutatta, mit tud az új színpad. Kritika.
Minek ide a sátán? – A Mester és Margarita Miskolcon
„Kicsoda vagy tehát? / Az erő része, mely / Örökké rosszra tör, s örökké jót művel.” Goethe Faustjának részletével indul a Miskolci Nemzeti Színház előadása, ahogyan Bulgakov regénye is. Különös látomásba csöppenünk, amelyben a költői elemeltség kisrealista képekkel vegyül; a szinte oratóriummá lett történetben a zene hol a szakralitást, hol pedig a profán elemeket tolja előtérbe, egységet teremtve a regény szerteágazó történeteiben.