Lehet, hogy a címbéli kilences szám csalás. Hiszen mi alapján lehetne éppen kilenc verset kiválogatni? Ugyanolyan lehetetlen, mint kilenc cseppet kivenni a tengerből, mert egy vers a többit is magával hozza. Ezért a magyar költészet napja alkalmából inkább kilenc rendhagyó verstípust válogattunk ki a múltból és a jövőből.
Egysorosok
Simon Márton Polaroidok című kötete közel tíz éve, 2015-ben jelent meg. Míg a kritika értetlenül állt a rövid mondatok előtt, a Tumblr-generáció szentté avatta a szerzőt. A versek cím nélküli, véletlenszerű számokkal ellátott rövid mondatok, mivel, mint az egyik állítja, „Ami 2 mondatnál hosszabb, / az hazugság.” Simon ötvözi a japán haikuk minimalizmusát a fiatal felnőttek keserűségével. Ami a legtöbbünkben megragadt és szállóigévé vált, az a következő: „051 Tej.”
Egysoros versekkel Weöres Sándor is kísérletezett. Ő szintén a keleti kultúrák nyomán indult el. Pár példa a művei közül: „Isten rajtad: végtelen könny: Isten benned: végtelen mosoly”; „Tojáséj”.
Képvers
Tudjuk, hogy a legtöbb írás a tárgyak és a dolgok leképezéséből született. A betűk formája, mérete, típusa befolyásolja a szövegértelmezést, érzéseket generál. A képvers illusztrálja, kiegészíti a szöveget, és erősíti annak hatását. Radnóti Miklós Erőltetett menetére ritkán gondolunk képversként, a súlyos léptek mégis ott dübögnek fejünkben. A látványosabb képverspélda Illyés Gyula Repülő című verse.
Hosszúvers
A verset nem centire mérik, de ha már szó esett a nyúlfarknyi szövegekről, nem feledkezhetünk meg a leghosszabbakról sem. Hosszúversnek általában a legalább százsorosat nevezzük. Az olyat, amely kísérletet tesz az egész világ vagy legalábbis egy világkép bemutatására. Izgalmas kísérlet: meddig tágítható a forma, hogy beleférjen az egész világ? Úgy tűnik, Weöres Sándor az egész világot éppúgy versbe tudta venni egy szóban, mint Az elveszített napernyő című hosszúversében. Rajta kívül Nagy Lászlótól és Juhász Ferenctől találhatunk még hasonlóan nagy terjedelmű szövegeket (az utóbbitól egy szerepel a szerkesztőség kedvenc verseit tartalmazó válogatásunkban), de érdemes megjegyezni, hogy a „leghosszabb magyar vers harmincnégy perc, és egyetlen levegővel kell mondani”. Már ha hihetünk a Kassák Lajos A ló meghal, a madarak kirepülnek című hosszúversét ajánló Lesi Zoltánnak.
Disztichon Alfa
„Ő, aki nem tűr semmit, nem tűr, úgyse szeretné. / Indulatos bajadér, sírva a kádba merül.”
Ez az időmértékes két sor talán meghökkentő. Nem ember írta őket, hanem a Disztichon Alfa. Az első magyar automatikus versgenerátor 1993-ban lépett porondra, és azóta is generálja a disztichonokat. Az ötletgazda , Papp Tibor – mert beszélhetünk-e itt szerzőről? – így bocsátja útjára: „A generált versek 1) nyelvileg hibátlanok; 2) értelmesek; 3) tökéletesen kielégítik a disztichon formai ismérveit. A szerző reméli, hogy eme nyelvi és verstani adottságok kielégítésén túl a versek esztétikai élvezetet nyújtanak, annak ellenére, hogy a forma deákos, a szöveg viszont avantgárd. Olyan élvezetet, amilyet az olvasó mai versek olvastán érez; olyat, amilyet mai versektől elvár.” Hol volt még akkor, harminc éve a mesterséges intelligencia kétkattintásos generálása? Mit vártunk a generált versektől? A gép forogjon, az alkotó pihenjen? A gépek írnak, és ők is olvassák majd a műveiket? Ezek a víziók nem a mesterséges intelligencia érkezésekor merültek fel először. Versgenerálással már 1959-ben is kísérleteztek. Theo Lutz a stuttgarti műszaki főiskola számítógépén mindössze negyven szóval játszott el a lehetőséggel. A kombinatorika rajongói talán sejtik, hányféle vers születhet csupán negyven szóból. És hogy az AI elveszi a költők kenyerét? Aligha. 1964-ben a kanadai Jean A. Baudot kiadta az első, számítógépen generált verseskötetet, a címe a La machine à écrire (Az író gép) volt. Ez pontosan hatvan éve történt, ám a világ és Pannónia azóta is ontja a szép dalokat. Aki viszont kedvet kapott saját disztichont generáltatni magának, itt megteheti.
AI-vers
A mesterséges intelligenciának helye van a felsorolásban. Az alkalomhoz illően két verset kértem tőle: az egyiket a magyar költészet napjáról, a másikat pedig arról, mennyire szeretik a Kultúra.hu olvasói a magyar kultúrát. Irodalmi díjakban nem reménykedhet, de mindkettővel nagyjából fél perc alatt elkészült. Vajon hány költőnek sikerülne ez? Lássuk, mit írt nekünk:
A magyar költészet napja
Április hava, napsugár és szél,
a magyar költészet napja ébred.
Szavak szárnyalnak, mint madarak,
szívünkben dalolnak édes dallamok.
Ady, Petőfi, József Attila szelleme,
költők, akik a múltból hoznak üzenetet.
Versszakokban ébred a magyar lélek,
szavakba zárt emlékek, érzések.
A költészet napján a szavak királyok,
rímeik koronát viselnek, ragyognak.
a líra hatalma, a képzelet szárnyai,
minden sorban ott rejlik a végtelen vágy.
Ünnepeljük hát a költők szavait,
a magyar nyelv szépségét, erejét.
Legyen a vers a híd a múlt és a jövő között,
a magyar költészet napján szívünkben örökké élj!
A kultúra szeretete
A Kultúra.hu olvasói hűséges szívvel
Magyarország szépségét mélyen megértik.
A múlt és jelen találkozik itt szépen,
szeretettel ápolják a magyar kultúrát, ékesen.
A népdalok, a festmények, a regék és mesék
mind részei ennek a gazdag örökségnek.
A színházak, könyvtárak, múzeumok csodái
az olvasók szívét mindig megdobogtatják.
A magyar nyelv dallama, a zene varázsa,
a hagyományok, ünnepek, mind-mind otthona.
A Kultúra.hu olvasói, büszkén mondják:
„Minden, ami magyar, szívünkben él tovább.”
Legyen hát a kultúra hírnöke, szárnyaló madár,
Éljen a magyar kultúra mindörökké, boldogan!
Hangköltészet
„A vers az, amit mondani kell” – idéz Kányádi Sándor egy falusi kisiskolást. Na de mi a helyzet az énekelt versekkel? Nemcsak Tinódi Lantos Sebestyénre kell gondolnunk, hanem minden olyan kísérletre, amikor a versszöveg és az ének kerül kapcsolatba egymással. Ladik Katalin újvidéki költő a rádiózás testetlenségétől fordult a hangköltészet felé. Különleges előadásmódja valamiféle ősi érzéshez visz vissza: a szavak hangokká bomlanak szét, és nem lehet őket érzelemmentesen végighallgatni. Tóth Kinga szintén a hanggal, tágabb értelemben a test hangjaival foglalkozik: verseiben egyszerre van jelen a performansz, a költészet, a vizualitás, a színház és a grafika. A magyar mellett németül és angolul szólal meg.
Dadaista vers
Több mint száz évvel ezelőtt a különféle avantgárd mozgalmak közül is kitűnt a pimasz (játékos?) dadaista mozgalom. A gyerekkori kísérletező kedvet hozza vissza az alapító, Tristan Tzara verse, szakszerű leírása.
Tristan Tzara: Hogyan írjunk dadaista verset
Fogjon egy újságot.
Fogjon egy ollót.
Válasszon ki abban az újságban egy olyan hosszúságú cikket, amilyenre a versét tervezi.
Vágja ki a cikket.
Azután vágjon ki gondosan minden egyes szót, amelyekből az a cikk áll, és rakja egy szütyőbe.
Rázza meg szelíden.
Aztán húzza ki egymás után a kivágott szavakat.
Másolja le lelkiismeretesen.
Abban a sorrendben, ahogy a szütyőből kikerültek.
A vers önre fog hasonlítani.
S lám máris egy rendkívüli eredeti író ön, és elbűvölő érzékenységű, ámbár ezt az érzékenységet a köznép kellően még nem érzékeli.
Nehéz azt írni, amit látunk.
(Parancs János fordítása)
Halandzsavers
Szintén a játékra építenek a halandzsa- vagy frottázsversek. Itt az a játék tétje, hogy a szavak értelmetlenségük ellenére új, ismeretlen alakzatokat hívjanak elő. A halandzsázásnak középkori hagyománya van, de ideillik Tandori Dezső Hogy ki ne jöjjünk a gyakorlatból című verse is, amely így hangzik: „Lesz vigasz. Lösz vögösz. Lasz vagasz. Lisz vigisz. Lusz vugusz.” Még ismerősebb lehet Lewis Carroll klasszikusa, az Alice Csodaországban, amelyben hasonlóan épül fel A Gruffacsór című halandzsa. Lássunk ebből is egy rövid részletet Tótfalusi István remek fordításában:
Nézsonra járt, nyalkás brigyók
turboltak, purrtak a zepén,
nyamlongott mind a pirityók,
bröftyent a mamsi plény.
Kerüld a Gruffacsórt, fiam,
a foga tép, a karma metsz!
Ne járj, hol grémmadár csuhan
s a bőszhedt Gyilkanyessz!
Instavers
A ma olvasóközönsége sok szerzőt fedezett fel a közösségi médiában. A korábban említett Simon Márton mellett Fodor Ákos költészete is a reneszánszát éli. A könnyen megjegyezhető, frappáns verssorok a költészet felé irányították a következő generáció figyelmét. Nem csak a tudásmegosztás, hanem a közös megélés is szerephez jutott, nem csoda, ha itt: #instavers, rengeteg őszinte és nyers szöveget találunk. Az instaversek lényege a személyesség; gyakran a belső sebek gyógyításáról, traumákról szólnak. A leghíresebb képviselőjük az indiai származású Rupi Kaur, akit négy és fél millió ember olvas a közösségi médiában. S hogy mit hoz a jövő? A következő költőgeneráció majd újabb felületeket fedez fel magának. Csak legyen bennünk elég kíváncsiság.
Mint ez a kilenc példa is mutatja, a magyar költészet napján van mit ünnepelnünk. A jó verset arról a hatásról lehet megismerni, amelyet az a pár fekete betű a fehér papíron vagy a kijelzőn az olvasóiból kivált.
