Szeplőtelen Fogantatás

Latinul Immaculata Conceptio, régi nevén „Asszonyunk Máriának foganata”. Ez az ünnep nem Mária szűzi anyaságáról emlékezik meg, mint sokan hiszik. Az elnevezés arra utal, hogy Mária már Anna méhében való fogantatásától ment volt az egész emberiséget terhelő eredendő bűntől. Az ünnep értelme felől időpontja (december 8.) is egyértelműen eligazít. December 8-ától szeptember 8-áig, Mária születésnapjáig (Kisasszony napja) kerek 9 hónap telik el.
A középkor derekán már teljes virágában pompázó doktrína értelmében, mely dogmatikus hittétellé azonban csak meglehetősen későn, 1854-ben vált IX. Pius intézkedése nyomán, Mária az idők kezdetén kiválasztatott arra, hogy Krisztus megtestesülésének edénye legyen, s éppen ezért szeplőtelennek kellett lennie, az eredendő bűntől szabadnak, amit a tan terjesztői úgy racionalizáltak, hogy Mária nem érzéki vágyban fogant. (Említésre érdemes, hogy nyugati hagyományok szerint az ünnep szerzője egy magyar királyi vérből származó pap lett volna.)

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium (részlet)

PEKÁR IMRE (Rozsnyó, 1838. december 8. – Budapest, 1923. július 12.) gépészmérnök, feltaláló, malomtechnológus a bécsi politechnikumban tanult, majd Karlsruhéban szerzett gépészmérnöki oklevelet. 1859-től 1863-ig Angliában és Párizsban dolgozott. Hazatérte után először a debreceni István-malomban hasznosította tapasztalatait, majd önállósította magát. 1876-ban adta be „a lisztnemek megvizsgálására és összehasonlítására” vonatkozó szabadalmát. Ennek az a lényege, hogy a lisztféleségek néhány grammját egymás mellé fatáblácskákra helyezik és alkalmas szerszámmal lesimítják. A színkülönbség alapján lehet elvégezni a minősítést; még szembetűnőbb a különbség, ha a mintákat vízbe mártják. Ezt a műveletet máig pekározás néven ismerik – külföldön is – a szakemberek és napjainkban is használják; a molnár ezzel a rendkívül egyszerű, gyors és olcsó eljárással tájékozódhat az őrlés eredményéről, a liszt tisztaságáról. Pekár a szabadalmával szerzett hírnévnek köszönhette, hogy 1878-ban a párizsi világkiállítás zsűrijének tagjai közé választották. Az itt beszerzett minták segítségével, a világ búzáinak elemzése alapján írta meg 1881-ben kiadott művét Földünk búzája és lisztje a tudomány, a fogyasztó, a molnár és a termelő szempontjából címmel. Ebben világméretű áttekintést ad a búzafajtákról és lisztekről, a mezőgazdasági állapotokról és az őrlési módszerekről. A könyv napjainkban is haszonnal forgatható.
A magyar állam megbízásából 1881-ben amerikai tanulmányutat tett. Az itt szerzett tapasztalatok alapján egyszerű, gazdaságosan létrehozható gabonatárolók építését javasolta. Az ő tanácsai alapján épült meg Fiuméban 1890-ben az első amerikai rendszerű elevátor. 1882 és 1919 között irányította a közraktár hálózat kiépítését. Nagy része volt a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt létrehozásában is.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1988, Magyar Tudománytörténeti Intézet)

HILD JÓZSEF, (Pest, 1789. december 8. – Pest, 1867. március 6.): építőmester, a reformkori Pest legjelentősebb építésze. Apja, Hild János mellett tanult, majd Charles Moreau tanítványa volt, valószínűleg Bécsben és Kismartonban is részt kapott mestere építkezéseiben. 1816-ban Itáliába utazott, s mintegy három évig Milánóban, Firenzében, Nápolyban és Rómában tartózkodott. Hazatérve a legtöbbet foglalkoztatott pesti építőmester lett. Pesten több mint 900 építkezése volt, ezek közül több száz épület ma is áll. Klasszicista stílusa nagymértékben hozzájárult a reformkori Pest egész arculatának kialakításához. Külön kiemelkedtek a mai Roosevelt téren emelt épületei, amelyek közül sajnos a Budapest 1944-45-ös ostromakor kiégett Lloyd-palotát és a pesti Kereskedők Házát helyreállítás helyett lebontották.
1860 körül stílusa a romantikus historizmus felé fordult. Vidéki kastélyai, hűvösvölgyi nyaralóvillái nemes ízlésű, művészi alkotások. Fő művei mégis a rá maradt vagy rá bízott nagyméretű egyházi építkezések voltak. Legjelentősebb ezek között a Páckh János által félbehagyott esztergomi főszékesegyház áttervezése és megépítése (1840-től). Legegyénibb műve az egri székesegyház (1830–1837). A ceglédi református templom szintén az ő alkotása volt, és tervei szerint kezdték építeni a budapesti Bazilikát is.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1989. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

Tandori Dezső (Budapest, 1938. december 8. – Budapest, 2019. február 13.)

A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és József Attila-díjas költő, író, műfordító. 1998-tól haláláig a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

*

1938. december 8-án született Budapesten, tisztviselőcsaládban. Gimnáziumi tanulmányait Budapesten végezte, 1957-ben érettségizett, a budapesti bölcsészkaron szerzett magyar–német szakos tanári oklevelet. Rövid ideig nevelőtanárként dolgozott, 1971-től szabadfoglalkozású íróként és műfordítóként működött.

Gyermekkorától ugyanabban a házban élt Budán, a Lánchíd közelében. Ifjúkorától fogva élt együtt feleségével, Tandori Ágnessel (ki maga is író s műfordító volt); néhány prózakötetet társszerzőként együttesen is írtak vagy adtak közre. Nagyon fiatalon bekerült gimnáziumi tanárának, Nemes Nagy Ágnesnek írói-baráti körébe (Mészöly Miklóssal, Ottlik Gézával, Mándy Ivánnal s másokkal volt szoros kapcsolatban), s e körnek irodalmi–művészeti–filozófiai tájékozódása, ízlése s erkölcsi tartása igen nagy hatással volt írói pályakezdésére s választásaira.

Versei a hatvanas évek közepétől fogva jelennek meg rendszeresen, első kötete 1968-ban jelent meg Töredék Hamletnek címmel. E kötet azonnal magára vonta az irodalmi közvélemény kitüntetett figyelmét, s általa (továbbá következő kötete, az 1973-ban megjelent Egy talált tárgy megtisztítása által) Tandori a korszak költészeti megújulásának központi szereplőjévé vált; költészetének mind metafizikai mélysége, mind filozofikus játékossága újszerűen és felszabadítóan hatott. A hetvenes évektől kezdődően Tandori folyamatosan és igen sokféle műfajban publikált: jelentős érdeklődést és visszhangot váltott ki mind állandóan, kötetenként megújuló, folyamatosan új poétikákat kipróbáló költészete, mind széles körű, filozofikus esszéírása (mellyel a magyar és világirodalom és képzőművészet igen sok kiemelkedő alakját és művét is érintette), mind sokoldalúan újító prózaírása (akár önéletrajzi jellegű esszéisztikus fikcióiban, akár a műfaj határait sokfelé nyitogató, saját nevének anagrammájából készített álnéven – Nat Roid – publikált krimisorozatában), mind pedig a minimal art vagy a concept art felé tájékozódó képzőművészeti, grafikai tevékenysége.

1978-ban megkapta a József Attila-díjat. A hetvenes évek vége felé visszavonult az irodalmi élet nyilvánossága elől, s több mint tíz évig csak alkotásaival jelent meg a közönség előtt: életében ettől kezdve nagy szerepet töltöttek be madarai, verebei, kikkel együtt élt, kiknek ápolását és gondozását egyik legfontosabb feladatának tekintette, s kik ez időben keletkezett műveiben is rendkívül intenzív ihletőerővel hatottak.

A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójától kezdve ismét kilépett, személyében is, a nyilvánosság elé: sokat utazott (műveinek kiinduló témái közt ekkortájt jelennek meg a külföldi utazások, s az utazások céljaként a lóversenyek is), s gyakran fellépett irodalmi (nemegyszer performance-okra emlékeztető) rendezvényeken is, melyeken saját műveinek meglepő és izgalmas interpretátoraként is bemutatkozott. Az első kötete óta eltelt négy évtized alatt rendkívül sokat és sokfélét publikált: önálló köteteinek száma eléri a nyolcvanat, műfordításainak mennyisége oly hatalmas, hogy szinte beláthatatlan.

1994-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjai közé választotta. Hatvanadik születésnapján, 1998 decemberében, majd 2008-ban és 2013-ban, a hetvenedik és hetvenötödik születésnapon (távollétében) az irodalmi élet igen sok jeles képviselője köszöntötte benne a magyar irodalom megújulásának egyik legeredetibb és legnagyobb hatású képviselőjét.

Budapesten hunyt el 2019. február 13-án.

Margócsy István: Tandori Dezső életrajza (részlet)