Év végi leltár – Filmek, amelyekről írtunk idén

Truffaut 90 – Magyar rendezők kedvencei

Február 6-án lett volna kilencvenéves François Truffaut, aki közel negyven évvel halála után még mindig a filmművészet egyik legelismertebb újítójának számít. A francia új hullám egyik fő mozgatórugójaként soha nem félt kockázatot vállalni sem művészileg, sem politikailag. Truffaut lenyűgöző filmekkel gazdagította a világot, amelyek még mindig nem veszítettek fényükből. Néhány magyar rendező mesélt kedvenc Truffaut-filmekről, élményekről, emlékekről: Ujj Mészáros Károlyt, Bergendy Pétert, Schwechtje Mihályt, Reisz Gábort, Kárpáti György Mórt, Szabó Simont és Lakos Nórát kérdeztük.

A hely, ahol élünk – Filmek a bolygónkról és arról, amit tehetünk érte

Megváltani ugyan nem lehet a világot egyedül, de vannak
dolgok, amikkel sokat segíthetünk – magunknak és mindenkinek. Nem feltétlenül
van szükség eddigi életünk felforgatására vagy teljes lemondásokra, ugyanis
kisebb változtatások is tudnának segíteni. Néhány húsmentes nappal és a
mindennapokba beiktatott ökotudatos tevékenységekkel nem lőhetünk mellé. Az
alábbi filmekben szembesülünk a mindenkit érintő problémákkal, de ötleteket is
nyerhetünk egy tudatosabb, hosszú távon jobb élethez.

90 éve született Miloš Forman – 9 kedvencünk a rendezőtől

Február 18-án lett volna 90 éves generációjának egyik legelismertebb filmese, a kétszeres Oscar-díjas Miloš Forman, aki kitörölhetetlen nyomot hagyott a filmtörténetben. Korai csehszlovákiai munkáitól kezdve Formant lenyűgözték a különös, mégis rokonszenves karakterek, akik egyéni küzdelmeiket vívják az őket elnyomó rendszerekkel és normákkal szemben. Forman szülőföldjének politikai „zűrzavarai” kétségtelenül hatással voltak munkásságára, és ez a téma jól látható filmjeiben, akár művészek küzdenek az alkotásért koruk kulturális normái ellen, akár idealista emberek próbálnak lázadni a vélt igazságtalanságokkal szemben. Születésének évfordulóján kilenc kedvencünket gyűjtöttük össze tőle.

Egy közülünk – Portréfilm a kardvívó Szilágyi Áronról

Az Egy mindenkiért, Muhi András Pires filmje érzékeny dráma élsportolói kínokról, tanácstalanságról. Arról, hogy nincs fenn és lenn, hanem csak ugyanannak az emberi sorsnak a különböző változatai léteznek, és ugyanaz az az örökké megválaszolatlan, mert talán megválaszolhatatlan, mégis napról napra megválaszolandó kérdés: ki vagyok én, és mi a feladatom. Mire születtem?

Hol zsarnokság van – A játszma című filmről

„Kémek vad kamaradrámája – de mintha mikroszkóp alatt, tudományos céllal tanulmányoznánk a nagy nyüzsgést, és a »mesternégyes« tágabb környezete, kapcsolatrendszere csak díszletként szolgálna. Elképesztően erős alakítások – de mintha a történet tétje nem lenne elég nagy.” Június elején került mozikba Fazakas Péter kémfilmje, A vizsga folytatása, A játszma.

95 éve született Dargay Attila – Kedvenceink a rendezőtől

Június 20-án ünnepelte volna 95. születésnapját Dargay
Attila Balázs Béla-díjas, érdemes és kiváló művész, a magyar animációs
filmművészet kiemelkedő alakja. Dargay hihetetlenül jó érzékkel nyúlt irodalmi
„alapanyagokhoz”, majd adaptálta őket munkáiban. A magyar rajzfilm történetének
emblematikus, időtálló darabjai, filmek és sorozatok fűződnek nevéhez, melyeket
kortól függetlenül jó újra és újra elővenni. A nevéhez fűződő kedvenc
alkotásainkat gyűjtöttük össze.

Csak vígjáték, más semmi. A Zanox című filmről

„A magyar filmek hagyományosan két halmazba pakolhatók. Az egyik az importált műfajoké, az amerikai mintára készült romkomok, thrillerek, akciófilmek, amik itt játszódnak, de mégsem köztünk. A másik a szerzői filmek halmaza, többé-kevésbé vallomásos hanggal, társadalmi üzenettel vagy kritikával. A Zanox pedig egyik sem egészen.” Májusban tűzték műsorra a mozik Baranyi Benő első nagyjátékfilmjét, a Zanox – Kockázatok és mellékhatásokat. Mi itt írtunk róla.

Godard mindörökké – A filmtörténet egyik legfontosabb alkotójáról

Szeptember 13-án, 91 éves korában elhunyt Jean-Luc Godard, és vele az egyetemes filmtörténet egyik legnagyobb hatású és legfontosabb alakját veszítette el a világ. Godard azonban mégis örökre itt marad nekünk: összenőtt a filmjeivel. És hogy miként újította meg alapjaiban a mozit? Összegyűjtöttük.

Élet a halál után – Csoma Sándor: Magasságok és mélységek

„A hegymászókat talán nem érthetjük meg. Ahogy azt sem, mit jelent a hegymászóhalál. Sterczer Hilda filmbeli alakjának keménységét, látszólagos szenvtelenségét ez magyarázza. Pál Emőkét nézve valamiféle misztérium tárul fel számunkra az életről, amelynek elvesztése bekalkulálható kár is lehet, és mégis (vagy éppen ezért?) években mérhető a búcsú hossza.” Szeptember 22-én került a mozikba Csoma Sándor filmje, a Magasságok és mélységek, mely Erőss Zsolt özvegye, Sterczer Hilda gyászát mutatja be. Mi is megnéztük.

Mesevilágot hagyott ránk – Száz éve született Bálint Ágnes

Száz éve, 1922. október 23-án született Bálint Ágnes író, szerkesztő, dramaturg, akinek történetein generációk nőttek fel. Ránk hagyott mesevilága máig él, hőseit örökre a szívünkbe zártuk. Gyermekei elmondása szerint a televíziós munkája volt az, ahol igazán elemében érezte magát, élvezte, hogy munkatársaival közösen megvalósíthatja álmait, ötleteit, és egy harmonikus, gyerekeket és felnőtteket egyaránt elbűvölő mesevilágot teremthet. Kedvenceinket gyűjtöttük össze tőle.

Lidérces, messze fény – Miroslav Mandić: Sanremo

„A Szlovén Filmnapok első estéjén, október 27-én, a budapesti Toldi moziban a rendező jelenlétében levetítették Miroslav Mandić Sanremo című, egyszerre leheletfinom, groteszk, kedves, vicces és nyomasztó filmjét, amelynek egy demensotthon két lakója és bájos ismerkedésük a témája. Egy szerelem, amely örökre a pillanaté, mégsem kevésbé igaz, mint bármelyikünké, akik tervezünk, reménykedünk és emlékezünk.” Mi így láttuk a Sanremo című filmet.

A nyitóképen jelenet a Magasságok és mélységek című filmről.