Február
A hónap latin neve, Februarius a klasszikus szerzők szerint a szabin februm, „tisztulás” szóból ered. Való igaz, a február már az antik Rómában is a decemberi, januári vígságra következő testi-lelki purgálás idejének számított. Februa, azaz „Engesztelő” volt Mars isten anyjának, Junónak egyik mellékneve. Ahogy Februa adott életet Marsnak, úgy ad helyt február Mars havának, márciusnak.
[…]
Keresztény időkben a február a böjt első hava lett, mivel a nagyböjt kezdete rendszerint ebbe a hónapba esik. Erre utal a hónap régi magyar neve: Böjtelő hava. Nevezték Halak havának is, mivel február 21-e és március 20-a között a Nap a Halak jegyében jár.
Februárt esőszínű ruhába öltözött, repülő alakként ábrázolták, jobbjában a Halak jelével. A mezei tennivalók alapján gyümölcsfáit, szőlőtőkéit metsző meglett férfiú jelképezte. De megjeleníthette ráncos képű aggastyán is, amint bőrruhába burkolózva tűz mellett fagyoskodik. Az istenek közül Venus és Cupido személyesítették meg, amint orkánszerű szélben, lobogó lepleiken „vitorláznak”. Ennek asztrológiai oka van: a Vénusz bolygó a Halak jegyében/havában van „erőben”.

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium (részlet)

Szent Brigitta (Brigida), az istenfélő szűz látva, hogy közeleg eljegyzésének ideje, kérte az Urat, küldjön rá valamilyen testi hibát, hogy legalább ily módon elkerülhesse a kérők tolakodását. Ekkor az egyik szeme megpattant, és kifolyt. Felvevén tehát a szent fátylat Brigitta, más, szent fátylat viselő és Istennek szentelt szüzekkel együtt Medi városában élt, ahol könyörgésére számtalan csodát tett az Úr. Egy fogadóst, név szerint Márkot meggyógyított; tizennyolc egyházat Nagycsütörtöktől Húsvét végéig egy véka sörből bőségesen ellátott; egy leprásnak, aki tejet kért, friss vizet adott, mert teje nem volt, de a víz tejjé változott, és ebből merítve egy leány is meggyógyult. Más leprást is meggyógyított, két vaknak pedig visszaadta a szeme világát.

Jacobus de Voragine: Legenda Aurea  (részlet)

1946. február 1-jén fogadta el a Magyarország államformájáról szóló 1946. évi I. törvénycikket az országgyűlés. Ennek emlékére 2005-ben a Magyar Köztársaság kormánya a kulturális miniszter előterjesztésére február 1-jét a köztársaság emléknapjává nyilvánította.

2000. január 31-én a Szamos felső folyásának vízgyűjtő területén működő román-ausztrál tulajdonú Aurul nevű bányavállalat cianiddal és nehézfémekkel szennyezte a Szamos és a Tisza folyókat Romániában. A szennyeződés február 1-12. között vonult le a Tiszán ökológiai katasztrófát okozva a folyó élővilágában. A magyar országgyűlés erre emlékezve 2000. június 16-án elfogadott határozatának 10. pontjában február 1-jét a TISZA ÉLŐVILÁGÁNAK EMLÉKNAPJÁvá nyilvánította.

Az 1994-ben alakult Civil Parlament 1997-ben február 1-jét jelölte meg A CIVILEK NAPJÁnak. Az eseményről elsőként 1998-ban emlékeztek meg. A civilek napja arra hívja fel a figyelmet, hogy ha nem működnek kellő számban civil szervezetek, akkor az önkormányzatokra sokkal több feladat és felelősség hárul. Csak a civilek, a civil szervezetek felelősségvállalása, társadalmi munkája, jelenléte teheti jobbá az élet számos területét.

Elkészült és 1848. február elsején került az országgyűlés képviselőinek kezébe Széchenyi Istvánnak a „Közlekedésrül” című munkája, amely a létesítendő vasúthálózat gerinceként az egymást Pest-Budánál keresztező észak-déli (Kassa–Fiume), valamint kelet-nyugati (Bécs–Arad) két fővonalat jelölte meg. Ez a műve is szerepet játszott abban, hogy március 23-án Batthyány Lajos miniszterelnök őt kérte fel a közlekedési és közmunkaügyi minisztérium megszervezésére és vezetésére.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1998)

1894. február 1-jén kezdődött a Hanság-csatorna vezérárkának kiemelése, külön erre a célra szerkesztett három darab kis kotró-géppel. A terület lecsapolására vonatkozó első feljegyzések Galeriánus római császár idejéből származnak. A későbbi időkben is születtek a lecsapolásra vonatkozó intézkedések, azonban a tényleges munka csak 200 évvel ezelőtt, az ún. bősárkányi szűkület átvágásával, a kanyargós Rábca meder meghosszabbításával kezdődött 1795-ben. A kezdeti lecsapolás kedvező hatására előtérbe került a belvízmentesítés és sorra épültek a belvízcsatornák. A Rába árvizeitől mentesített Hanságban más csatornákkal együtt Pomogyig kiépült a Hanság csatorna, a mainál lényegesen kisebb szelvényméretekkel. A Hanság vízszintsüllyesztése után a Hanság csatorna Pomogy feletti szakaszának megépítésével kezdetét vette a Fertő tó lecsapolása is. A főcsatorna megépítése és a belvízcsatornák sűrítése után a mezőgazdaság fokozatosan hódította meg az addig vízjárta területeket. A megváltozott közgazdasági viszonyok kényszerűvé tették az addig megépített csatornák bővítését, szabályozó műtárgyak és új csatornák építését.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1994. MTESZ; AquadocInter honlap)

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület tudományos folyóirata, az Erdélyi Múzeum 1874–1917 és 1930–1947 között jelent meg. Legelső szerkesztője Finály Henrik volt. A kezdetben enciklopédikus jellegű, elsősorban irodalomtörténeti, történettudományi és nyelvészeti cikkeket közlő folyóirat az 1930-as évektől egyre inkább a társadalomtudományok felé tolódott el, akkori szerkesztőinek figyelmét követve. Ekkortól közölt néprajzi cikkeket is nagyobb számmal. A néprajz szempontjából fontosak az Erdélyi Múzeumban megjelent helytörténeti, művészettörténeti, építészettörténeti tanulmányok is.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1999. MTESZ; Magyar Néprajzi Lexikon)

A XX. század sokoldalú építésze, Árkay Aladár (Temesvár, 1868. február 1. – Budapest, 1932. február 2.) a budapesti Műegyetemen folytatta mérnöki tanulmányait, de ezzel párhuzamosan festeni is tanult Karlovszky Bertalannál. Rövid ideig a párizsi Szépművészeti Akadémiát is látogatta, kezdő építészként Bécsben, Zürichben és Salzburgban is dolgozott. Hazatérve Hauszmann Alajos irodájában részt vett a budavári Királyi Palota építkezési munkáiban, majd apósával, Kallina Mórral együtt tervezte a Budai Vigadó épületét. Útjaik azonban hamarosan elváltak, mert Árkay az eklektikus stílustól elfordulva a modern irányzatokat tanulmányozta és követte. Ez is volt az oka, hogy eleinte viszonylag kevés megbízást kapott a megrendelők konzervatív ízlése miatt. Első sikeres alkotása az 1905-ben épült Babochay villa az Andrássy út és a Hősök tere sarkán (ma: Dózsa György út 92. A-B), amely a magyar és a német szecesszió jellegzetességeit ötvözi. 1910 és 1913 között épült fel a Ráth György utcában a bírák és ügyészek lakótelepe. A változatos formájú és alaprajzú villák közül Árkay nem kevesebb, mint 40 darabot tervezett. 1911-ben kapott megbízást a Városligeti fasori református templom – lelkészlak – tanoncotthon épületegyüttes építésére. 1923-ban kezdődött hét szakrális épületet magába foglaló templomépítő korszaka, a zalaegerszegi templom építésével. A városmajori kis templom tornácos bejáratával, tetőformájával erdélyi hangulatot idéz. De minden temploma más és más; például a Rezső téri tekintélyt sugárzó, klasszicizmus felé hajló épület, a Keleti Károly utcai, a Győr-Gyárvárosi templom, vagy a kőbányai Lengyelek temploma egyetlen stílusirányzatba sem besorolható, egyedi alkotások. 1931-től haláláig dolgozott a nagy városmajori templom tervein, azonban a befejezés már a fia feladata lett.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1993 [Hajós György], Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)

Építész tervezőnek is kiváló első olimpiai bajnokunk, HAJÓS ALFRÉD (Budapest, 1878. február. 1. – Budapest, 1955. november 12.) 1895-ben gyorsúszó Európa-bajnok volt, 1896-ban pedig az athéni olimpián szerzett két aranyérmet is: a 100 m-es és az 1200 m-es úszásban. Építészmérnöki oklevelét 1899-ben szerezte a budapesti Műegyetemen. Tervezői pályáját Alpár Ignác irodájában kezdte, ahol többek között dolgozott a Mezőgazdasági Múzeum tervein is, majd Lechner Ödön mellett fejlesztette szaktudását. 1904-ben Villányi Jánossal közös építészirodát nyitottak és számos tervpályázaton szerepeltek sikerrel; 1909-ben első díjat nyertek egy miskolci banképületre, majd a zuglói református egyház székházára kiírt pályázaton. Közös munkáik közé tartozott a debreceni Arany Bika szálló (1910), a szombathelyi Általános Hitelbank, a XIV. kerületi Vakokat Gyámolító Országos Egyesület székháza (1912); ezek az épületek az eklektikus stílus jegyeit viselik. 1910-ben készült el Hajós Alfrédnak egy 50 000 fő befogadására alkalmas stadionterve, amely az első világháború kitörése miatt nem valósulhatott meg. Az 1920-as évek elején tervezte az Újpesti Torna Egylet labdarúgó stadionját, majd 1924-ben a párizsi olimpia szellemi versenyén „Ideális Stadion” tervével első díjat nyert. Méltán szerzett számára európai hírnevet az 1931-ben a Margitszigeten megépült Nemzeti Sportuszoda. E munkája alapján hívták meg az 1933-as párizsi építészeti kiállításra. Tervei szerint épült a győri uszoda és a pünkösdfürdői strand is. Budapest 1945-ös ostroma után számos fővárosi középület helyreállítását irányította, például a Vajdahunyadvárét és a Tőzsdepalotáét. 1946-ban Weichinger Károllyal közösen tervezte a hajdúszoboszlói gyógyfürdőt. 1950-ben fél évszázados építész tervezői pályafutása alkalmából aranydiplomát kapott a Műegyetemtől.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudománytörténeti Intézet, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)