
Szent Zsuzsanna
Az Ószövetségben olvashatjuk Zsuzsanna történetét, akit fürdőzés közben meglesett két vénember, akik bírák voltak. Mindkettő vágyakozni kezdett a szép fiatalasszony iránt. Amikor Zsuzsanna egyedül maradt, a bírák megzsarolták, hogy ha nem lesz az övék, akkor megvádolják, hogy házasságtörésen érték egy ifjúval. Mivel Zsuzsanna nem engedett a zsarolásnak, így is lett, Zsuzsannát hamisan vádolták meg. Az ószövetségi törvények értelmében, mint házasságtörő asszonyt, Zsuzsannát halálra ítélték. Egy ifjú – Dániel – viszont külön-külön hallgatta ki a bírákat. A vének másképp vallottak arról, hogy hol látták együtt Zsuzsannát az ifjúval (a mézgafa illetve a tölgyfa alatt), így fény derült az igazára és őket ítélték halálra.
Hudacsek József születésnapja – 1865
A sokoldalú gépszerkesztő, HUDACSEK József (Brünn, 1865. február 19. – Budapest, 1951. november 18.) a brünni felsőbb ipariskolában szerzett gépészeti ismereteket. 1890-ben költözött Budapestre, Láng László gépgyárába. Jelentős része volt a reverzálható ikergőzgép szerkesztésében és szerelésében. 1893-95 között cséplőgépek hajtásához kis teljesítményű gőzlokomobilt tervezett. 1895-ben a Röck gépgyár főmérnöke lett. Itt szerkesztette saját találmánya alapján a gőzgépek hatásfokát javító szelepes vezérművet. 1910-16 között a Höcker testvérek gépgyárában kazánszerkesztéssel, majd a Herkules Művek gépgyárában fűrész-berendezések, asztalosipari gépek tervezésével foglalkozott. 1926-tól a Budapest-Salgótarjáni Gépgyár Rt-nél excenter préseknek, téglagyári gépeknek, folytonégő kályháknak és azok gyártószerszámainak terveit készítette. 1950-ben került a Mintagépgyárba, ahol idős kora ellenére nagy aktivitással dolgozott.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1990, Magyar Életrajzi Lexikon
Lakits Ferenc születésnapja – 1850
A magyar honfoglalás idejét számításokkal meghatározó csillagász, LAKITS FERENC (Pécs, 1850. február 19. – Mohács, 1919. június 24.) Budapesten matematikát és fizikát, Göttingenben, Berlinben és Bonnban csillagászatot tanult; főként az égitestek pályaszámításának elméletét és gyakorlatát tanulmányozta. Hazatérve nem tudott érdeklődési körének és képességeinek megfelelő állást szerezni: a Műegyetemen volt a geodézia tanszéken tanársegéd, majd tisztviselői állást vállalt. A csillagászattal csak szabadidejében foglalkozott: Konkoly-Thege Miklós ógyallai magán-obszervatóriumában végzett megfigyeléseket és a szaklapokba cikkeket írt. Eredménytelenül fáradozott egy állami csillagvizsgáló létrehozása érdekében.
Az 1880-as évek közepén Salamon Ferenc történetíró hívta fel Lakits figyelmét a magyar honfoglalás időpontjának akkor még tisztázatlan kérdésére. A pontos meghatározáshoz támpontot nyújtott egy bizánci krónikákban feljegyzett napfogyatkozás – ennek idejét kellett volna meghatározni. Lakits nagy gonddal és hatalmas munkával, hosszadalmas számításokkal 21 ismert napfogyatkozás adatait határozta meg és megállapította, hogy a keresett időpont 891. augusztus 8-a. Ennek alapján a honfoglalás idejét 895-896-ra tette. Ezt a kormeghatározást fogadta el a Tudományos Akadémia is, és ennek alapján szervezték meg a honfoglalás ezeréves évfordulójának ünnepségeit 1896-ban. Lakits a továbbiakban is több vizsgálatot folytatott régi krónikák csillagászati adatainak értékelésével és azok alapján végzett kormeghatározásokkal kapcsolatban. Másik kutatási területe a középkori templomok tájolásának vizsgálata volt. Rájött, hogy számos románkori illetve gótikus templom főhajó tengelye eltér a hagyományos kelet-nyugati iránytól és a védőszent ünnepén felkelő illetve lenyugvó nap helyzete szerint van kijelölve, például az oltáron elhelyezett védőszent képét a felkelő vagy lenyugvó nap sugarai az adott napon megvilágítják.
Lakits Ferenc jelentős felismerései, kutatásai életében nem keltettek elismerést, nem szereztek szakmai megbecsülést. Elkeseredett, csalódott emberként, teljes visszavonultságban halt meg.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 2000, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)
Saxlehner András születésnapja – 1815
A Buda környéki keserűvízforrások felfedezője, SAXLEHNER ANDRÁS (Kőszeg, 1815. február 19. – Budapest, 1889. május 24.) Thüringiából származó családja hagyományait követve a posztókereskedelemben kezdte pályafutását. Fiatalon bekapcsolódott a Honi Védegylet hazai ipart támogató mozgalmába és Kossuth Lajos személyes bátorítására megnyitotta a pesti Váci utcában a Fekete Kutyához címzett üzletét. Egyik budaörsi vevője elpanaszolta, hogy birtokán az állatok nem szívesen isznak az ottani kutak vizéből, mivel keserű az ízük. Saxlehnernek szöget ütött a fejébe a dolog: megvizsgáltatta a víz összetételét és szakvéleményt kért az emberi szervezetre gyakorolt hatásáról. A kedvező információk birtokában megvásárolta a területet, kutakat ásatott és 1863-ban Hunyadi János márkanév alatt palackozni kezdte a gyógyvizet. Ezután hatalmas sikertörténet következett: hat év elteltével nemcsak Magyarországon, hanem a világ földrészeinek számos országában keresetté vált a keserűvíz.
A gyorsan növekvő forgalom megkövetelte a gyógyvíztelep szakszerű kiépítését. A közel 40 hektárnyi területen 70-re emelkedett a kutak száma. Három, egyenként 60 köbméteres, hordó alakú, keramit burkolatú víztároló medencét építettek. A kutakból lejtéssel megépített, föld alatti kőagyag csőhálózat szállította a medencékbe a vizet. A cégalapító 1886-ban szabadalmaztatott egy palacktöltő gépet, amely óránként 10 000 palack megtöltésére is képes volt. A szállításhoz a lovaskocsik már nem feleltek meg. 1888-ban Saxlehner saját költségén vasútvonalat épített ki a 2,5 kilométer távolságra levő Kelenföldi pályaudvarig. Nagyon meggyőző és hatásos „marketing” munkát fejtettek ki: több nyelvű ismertető füzetek jelentek meg, amelyekben neves vegyészek és orvosok nyilatkoztak a gyógyvíz áldásos hatásairól. A cégalapító fiai vezették a képviseleti irodákat Párizsban, Londonban, sőt, New York-ban, ahol a Wall Street egyik felhőkarcolóján hatalmas, kakasos hirdetés népszerűsítette a Hunyadi János keserűvizet.
A közkedvelt termék, változatlan néven, ma is kapható. A közelmúltban elvégzett hidrogeológiai vizsgálatok szerint a több mint 125 éves kutak kapacitása még több évszázadra elegendő és környezeti ártalmak sem veszélyeztetik egyelőre a víz minőségét.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1990 [Kiss Imre], Magyar Életrajzi Lexikon)
Szilágyi Sámuel születésnapja – 1719
SZILÁGYI SÁMUEL (Debrecen, 1719. február 19. – Hegyközkovácsi, 1785. július 20.): református püspök, író, kollégiumi tanár, polihisztor. Iskoláit Debrecenben kezdte meg, 1735-től svájci, 1739-től holland egyetemeken tanult. 1742-ben a debreceni kollégium filozófia és görög irodalom tanszékét foglalta el, 1745-től kísérleti fizikát is tanított, és a kollégiumi könyvtár első igazgatója volt. 1747-ben a hittudományi tanszékre ment át. 1751-től debreceni lelkész is volt, 1759-ben lemondott és elment lelkésznek Bihardiószegre, innen 1762-ben Szatmárra. 1765-ben tiszántúli református püspökké választottak. 1766-tól Debrecenben volt lelkész és püspök. 1779-ben betegsége miatt lemondott. 1785-ben pusztakovácsi birtokára vonult vissza.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1994. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon. MEK)
A magyar ápolók napja – Kossuth Zsuzsanna születésnapja
A Magyar Országgyűlés 2014-ben február 19-ét, Kossuth Zsuzsanna, Meszlényi Rudolfné (Sátoraljaújhely, 1817. február 19. – New York, 1854. június 29.), Kossuth Lajos legfiatalabb húga születése évfordulóját A magyar ápolók napjává nyilvánította. Kossuth Zsuzsanna az 1848-ban a kibontakozó fegyveres harc idején a sebesültek ápolásának megszervezésével foglalkozott. 1849-ben a tábori kórházak főápolónője volt.