KNAPP OSZKÁR (Budapest, 1892. január 9. – Budapest, 1970): vegyészmérnök, az ipari üveggel kapcsolatos kutatások nemzetközi jelentőségű magyar szakértője.
Oklevelének megszerzése után, 1923–48-ban az Egyesült Izzó konstruktőre, a kísérleti laboratórium vezetője volt. 1952–1954 között a Híradástechnikai Kutató Intézetben dolgozott tudományos kutatóként. Az 1950-es években rendszeresen tartott előadásokat a Mérnöki Továbbképző Intézetben. Munkássága világviszonylatban is jelentős mértékben járult hozzá az ipari üveg fizikai-kémiai természetének megismeréséhez. Az üveg- és kerámiatechnológia egyik legnevesebb magyar szakértője volt. Több külföldi szaktársaság tagjául választotta. Számos közleménye jelent meg.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1992. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

BRÓZIK KÁROLY (Máramarossziget, 1849. január 9. – Budapest, 1911. július 12.): tanár, geográfus, író, az első magyar földrajzi atlaszok szerkesztője.
Az egyetemet Budapesten végezte. 1870-ben segédtanár volt a budapesti II. kerületi főreáliskolában; 1872-ben tanár Körmöcbányán, majd 1873-ban visszahelyezték eredeti budapesti iskolájához. 1905-ben ment nyugdíjba.
Számos népszerű földrajzi munka szerzője. Részben saját kutatásai alapján részlettanulmányokat és összefoglaló műveket írt a Föld megismerésének történetéről. Részt vett a Magyar Földrajzi Társaság munkájában és vezetésében, 1896-1906 között szerkesztette az első részletes hazai atlaszt, a Nagy Magyar Atlaszt.
A fontosabbak munkái: Európa iskolai fali térképe (1893); Középiskolai földrajzi atlasz (1898); Nagy Magyar Atlasz (1896-1906); Történelmi iskolai atlasz (1899); Kis atlasz megyei-térképekkel (1900-1908); Európa a XVIII. század elején (1901); Európa a francia forradalom és Napóleon korában (1901); Az Osztrák-Magyar Monarchia néprajzi térképe (1902).

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1999. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

A magyar kovácsoltvas művességet művészi szintre emelő JUNGFER GYULA (Pest, 1841. január 9. – Budapest, 1908. november 26.) apja műhelyében sajátította el a mesterség alapjait. 1857-ben a céhes hagyományoknak megfelelően vándorútra kelt és Ausztriában, Németországban valamint Londonban dolgozott. 1866-ban kapta meg az iparjogot Pesten. Nemcsak Jungfer életében, hanem a magyar művészettörténetben is döntő esemény volt, amikor az Ybl által tervezett Várkert-bazár öntöttvasból tervezett díszeit ő ugyanazon az áron kovácsoltvasból készítette el. Ezzel a sikerült és rögtön igen sikeres munkájával megalapozta a magyar kovácsoltvas művesség művészeti ággá emelését. További munkái zömében Budapesten követhetők nyomon. Az e korszakban alkalmazott valamennyi stílusirányzatban alkotott. Barokk-rokokó forrásból merített a Dorottya utca 6. vaskapujának és lépcsőház rácsainak, valamint a Kálvin téri Wenckheim palota kapuinak készítésekor. Szecessziós műve például a Ferenciek tere 1. alatti ház rácskapuja. Folklorisztikus elemeket használt a Gresham palota pávás díszeihez és a Klotild palota vitézkötést idéző indáinál. A kovácsoltvas házdíszek mellett ötvösművészeti és plasztikai alkotásokat is készített. A századfordulón mintegy száz főt foglalkoztató üzemének hatása az egész országra kiterjedt. Az ország gazdasági életében is aktív szerepet vállalt, tagja volt többek között a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarának, az Országos Ipartanácsnak, 19 éven át elnöke volt a Budapesti Ipartestületnek. Számos díja, kitüntetése közül a legjelentősebbek az 1900. évi párizsi és az 1904. évi Saint-Louis-i világkiállítás Grand Prix-e valamint az 1896-os ezredéves magyar kiállításon elnyert aranyérem.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Magyar Életrajzi Lexikon)