Az oroszlán tüzet eszik
Antiókhiai Szent Ignácról, Szíria püspökéről (†110 k.) eredetileg vértanúsága állítólagos napján, december 20-án emlékezett meg a keresztény utókor. A keleti egyház ma is ekkor üli meg a neve napját. Róma azonban előbb február 1-jére tétette át az ünnepét, mint azt a Szentek életében olvashatjuk: „nyilvánvalóan másolási hiba következtében”, 1969-ben pedig a szír keresztények Ignác-napját (október 17-ét) iktatta a naptárba. A szíriai püspök, mint annyi hitvalló társa, római amfiteátrumban szenvedett mártíromságot. Felfalták az oroszlánok. Neve (lat. Ignatius) az ignis, „tűz” szóból ered, ami figyelemre méltó módon egybeesik püspöksége, Szíria nevének jelentésével, mely alighanem forró, sivatagi klímájának tulajdoníthatóan a gör. szeiriaszisz, „napszúrás”, szeirinosz, „égető”, „forró” szavakra megy vissza.

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium  (részlet)

A katolikus egyház 1969 óta a szenteket haláluk napján ünnepli, de Alacoque Szent Margit ünnepe miatt Szent Hedvig sziléziai hercegnő október 16-án szerepel a liturgikus naptárban.

A katolikus egyház 1969 óta a szenteket haláluk napján ünnepli, így Zsuzsanna október 17-én szerepel a liturgikus naptárban. A Zsuzsanna név népszerűsége miatt azonban az ünnep eredeti helyén, február 19-énél szerepel.

DEÁK FERENC (Söjtör, 1803. október 17. – Budapest, 1876. január 28.): politikus, országgyűlési követ, az első felelős magyar kormány igazságügy-minisztere. „A haza bölcse”. 
Apja jómódú középbirtokos volt. Édesanyja Sibrik Erzsébet, a Győr megyei csécsényi (ma Rábacsécsény) Sibrik Antal – Győr megye alispánja – elsőszülött leánya. Deák kamaszkorában elveszítette szüleit; csendes, zárkózott természetűvé vált. Keszthelyen kezdett iskolába járni, később a pápai Királyi Algimnázium növendéke lett (1812–13). Innen került a nagykanizsai piarista gimnáziumba, ahol 1817-ben végzett. Az év őszétől a Győri Királyi Tudományakadémián bölcseleti és jogi tanulmányokat folytatott. Ezután Pestre került joggyakornoknak, és 1823 végén kapta meg ügyvédi oklevelét. 1824-től 1832-ig Zala megye fizetés nélküli alügyésze és árvaválasztmányának jegyzője volt, és a törvényszéki üléseket járva megismerte a megyei jogi élet minden apróbb részletét. Szabadidejében sokat olvasott és a magyar alkotmány- és jogtörténetet tanulmányozta. Kedvelte Berzsenyi Dániel és Kisfaludy Sándor költészetét, leginkább azonban Vörösmarty Mihály műveihez vonzódott. 1833-36 között – és később 1839-40-ben – Zala megye országgyűlési követe volt a pozsonyi diétán. Hamarosan az ellenzék egyik vezére lett; a jobbágyság helyzetének javításátért és a szólás valamint a sajtó szabadságáért küzdött. Később ő lett a liberális ellenzék vezérszónoka. A Magyar Tudományos Akadémia 1939-ben választotta tagjai közé. 1845-ben a Védegylet tagja lett. Politikai nézeteit tekintve Kossuth és Széchenyi eszméi között állt. 1847/48-ban ismét követnek választották. Az 1848-as áprilisi törvények elfogadása után, a Batthyány Lajos vezette első felelős magyar kormány igazságügyi minisztere, a miniszterelnök jobb keze lett. A szabadságharc leverését követően azt vallotta, hogy ragaszkodni kell a ’48-as elvekhez, az ország alkotmányos önállóságához, így magát az alkotmányt kedvező pillanatban egy tollvonással helyre lehet állítani. 1851-ben Schmerling osztrák igazságügy-miniszter felszólította, hogy vegyen részt az igazságügyi reformok tárgyalásában, de ezt nem vállalta. 1855-ben az MTA elnökévé választották. 1860. december 29-én Ferenc József császár kihallgatásra kérette, hogy vele is megvitassa a kiadatás előtt álló februári pátenst. Deák nem értett egyet. Az 1861-es országgyűlés előtt részt vett az országbírói értekezleten, Pest belvárosi képviselője és egyben az ún. felirati párt vezére lett. Május 13-án megtartotta felirati beszédét és javaslatát: szerkesszenek feliratot a királyhoz a 48-as alkotmány visszaállítása érdekében. A felirati javaslat visszautasítása után, augusztus 8-án újat szerkesztett. 1865. április 15-én a Pesti Naplóban megjelent ún. Húsvéti Cikke, amelyben a Habsburg-házzal való jövőbeni kiegyezés gondolatát körvonalazta. Az 1865-ös országgyűlés pártja számára meghozta a győzelmet (48-as törvények, a megyei autonómia visszaállítása, dualisztikus tervek). 1866-ban egy újabb császári meghallgatás alkalmával gróf Andrássy Gyulát ajánlotta miniszterelnöknek. 1867-ben Kossuth Lajos Deáknak címezte a kiegyezést ellenző ún. Kassandra-levelet. 1867. június 8-án megkoronázták Ferenc Józsefet. Az új kormányban Deák Ferenc nem vállalt munkát, de az országgyűlés többségi pártját, a „Deák pártot” ő irányította. Jelentős szerepe volt az első évek liberális polgári törvényeinek létrehozásában. Deák később betegsége miatt és a vezető réteg közömbösségét, haszonhajhászását, megalkuvását látva elkedvetlenedett, és visszavonult a politikától, de haláláig neve tartotta össze különböző platformokból álló pártját. 1876. január 29-én hunyt el. Deák Ferencet a nemzet halottjának tekintették, a végtiszteletadást az országgyűlés rendezte. A „haza bölcse” a Fiumei úti sírkert (Kerepesi temető) egyik mauzóleumában nyugszik.

Az ENSZ közgyűlése 1992 decemberében A SZEGÉNYSÉG ELLENI KÜZDELEM VILÁGNAPJÁvá nyilvánította október 17. napját. A közgyűlés felhívta a tagállamok figyelmét arra, hogy szenteljék ezt a napot a szegénység elleni küzdelemmel kapcsolatos konkrét tevékenységek bemutatásának. Az ENSZ közgyűlése a kormányközi és civil szervezetek figyelmét arra irányította, hogy nyújtsanak segítséget a szegénység elleni küzdelemmel kapcsolatos tevékenységek megszervezéséhez a nemzeti kormányoknak.

Az elméleti fizika egyik első magyarországi művelője, a lökéshullámok elméletének kidolgozója, ZEMPLÉN GYŐZŐ (Nagykanizsa, 1879. október 17. – Monte Doloro, 1916. július 29.) középiskolai tanulmányait Fiuméban végezte, majd a budapesti Tudományegyetem matematika-fizika szakán tanult tovább. Az 1896-ban megnyílt Eötvös Collégium első növendékei közé tartozott. Mint kimagasló tehetségű tanítványt Eötvös Loránd a kísérleti fizika tanszékre hívta meg tanársegédjéül. Doktori értekezését a gázok belső súrlódásának mérésére kidolgozott új eljárásáról 1901-ben védte meg és lett az első „Sub auspiciis Regis” aranygyűrűs bölcsészdoktor. Ekkor éppen önkéntesi évét szolgálta, s talán a sors előre vetülő árnyékaként közlegényi uniformisban jelent meg az uralkodó előtt a királyi gyűrűt megköszönni. Három egyetemi tanársegédi év után Eötvös tanácsára Göttingában majd Párizsban fejleszti tudását; az előbbi helyen megbízást kap, hogy az Encyclopadie der matematischen Wissenschaften című mű számára megírja a nem folytonos mozgásokról szóló fejezetet. 1905-ben a Tudományegyetemen, 1907-ben a Műegyetemen nyer magántanári kinevezést. 1912-ben a Műegyetem elméleti fizikai tanszékének vezetője lesz, melyet éppen az ő érdemeinek elismeréseként, „ad personam” az ő számára hoznak létre. Ebben az időben készült az Elektromosság és gyakorlati alkalmazása című könyve.
Kutató munkájának legfontosabb területe a folyadékok és gázok „nemfolyamatos” mozgása volt – ez mai terminológiával a gázokban és folyadékokban kialakuló lökéshullámokkal kapcsolatos. 1905-ben bebizonyította a később róla elnevezett tételt: „a termodinamikai lökéshullámok csak kompressziósak (sűrítőek) lehetnek”. Korszakalkotó kutatási iránya volt még a hidrodinamika és gázdinamika variációs elvek formájában történő megfogalmazása, különösen a szakadásos jelenségeket és a folyamatos áramlásokat egységesen átfogó leírás keresése.
Kimagasló kutatómunkája mellett arra is törekedett, hogy a világ új tudományos eredményei mielőbb bekerüljenek a magyar szakmai életbe. Ő fordította magyarra Mme Curie könyvét a radioaktivitásról.
Munkájának I. világháború alatti katonai szolgálata és halála vetett tragikusan korai véget. 1914-ben a fronton az ütegek helyének megállapítására hangbemérő rendszert dolgozott ki. Megjárta a szerb harcteret, majd az olasz fronton küzdött. Súlyos tífuszon esett át, majd ismét a frontra került, ahol 1916. július 29-én meghalt. Eötvös kollégiumi társa, barátja, Laczkó Géza így írt róla: „Elpusztíthatatlan, le nem fojtható életerő buzgott benne s annyi mindenféle valódi kiválóság, mint Jókai hőseiben elképzelt. Aki őt ismerte, az – mondjuk – a fekete gyémántos Berend Ivánról is elhitte, hogy élt”.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudománytörténeti Intézet, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Laczkó Géza: Zemplén Győző, Nyugat, 1916. 15. szám)

1552. október 17-én a törökök feladták az egri vár ostromát, és elhagyták Egert. A győzelem emlékére október 17-e minden évben az egri vár napja. Az emlékezetes napot rendszerint múzeumpedagógiai és kézműves foglalkozásokkal, haditorna bemutatókkal, történelmi játszóházzal és szakmai programokkal ünnepli a vár. A programok során muzeológusok, a restaurátorok, régészek mutatkoznak be. A szakmabeliek megmutatják a látogatóknak a múzeum műhelytitkait, pincétől a padlásig. A Dobó István Vármúzeum történelmi felvonulással, díszsortűzzel, fegyver- és solymászbemutatóval, interaktív tárlatvezetésekkel tiszteleg a hősies várvédelem emléke és a várvédők előtt. Ezen a napon a Dobó István Vármúzeum állandó kiállításai ingyenesen látogathatók.