A farsang évente változó, kb. öt-kilenchetes periódus, amely vízkereszttől (január 6.) húshagyó keddig, illetve az azt követő hamvazószerdáig, a nagyböjt kezdetéig tart. A húshagyó kedd idén február 21-ére esik, másnap hamvazószerda. Kezdődhet a húsvétot megelőző nagyböjt, amit egyes helyeken egy napra felfüggesztenek, hogy az úgynevezett torkos csütörtökön még egyszer jóllakhassunk. A vendéglátás néhány esztendeje rá is mozdult erre a napra, és különféle akciókkal hívogatja a kuncsaftokat.
A maszkos-jelmezes felvonulások, „alakoskodások” szerte Európában a népszokásokból sarjadó hagyomány részei. Miért nevezték egy időben a farsangot az ördög ünnepének?
A korábbi századokban a nagy ünnepek az egyházhoz kötődtek, Isten ünnepei voltak. A farsang a saroknapokat, vízkeresztet és hamvazószerdát kivéve nem szerepelt a hivatalos egyházi naptárban, de azt mindenki érzékelte, hogy ennek az időszaknak is van valamiféle szokásrendje. Ha nem isteni, bizonyára ördögi, hiszen a részegeskedést, a mértéktelen evést, a szexuális szabadosságot, a bűnre csábító táncot amúgy is elítélte és tiltotta az egyház, kiváltképp a 17–18. századi puritán szellemű protestáns felekezetek.
Farsangkor az emberek a természetet is bőségre kívánták ösztönözni. A népszokásokban, kecske-, gólya-, medvemaszkokban, állatbőrjelmezekben nem nehéz felfedezni a pogány gyökereket.
Bizonyos maszkok viselését rosszallták, olykor egyenesen tiltották is. Némelyek ördögnek, különféle démonoknak öltöztek, ami baljós képzeteket kelthetett. Az álarcról azt hihették, hogy hatalmába keríti az emberi lelket, de más miatt is bírálhatták a jelmezeket. Az ellenkező neműnek öltözöttek bűnös vágyakat kelthettek, és Mária Terézia az egyházi személyek kigúnyolását is tiltotta: senki sem ölthetett püspöki vagy szerzetesi ruhát.
Milyen gasztronómiai örömöket kínált a farsang?
Ekkor volt a második – az első, karácsony előttit követő – disznóvágás ideje, a hurkának, kolbásznak, sültnek ismét asztalra kellett kerülnie. A hús farsangi szerepe vitathatatlan. Tudunk olyan, katolikus iskolákban rendezett drámajátékról, amely Konc király és Cibere vajda háborúskodásáról szólt. Vízkereszt után Konc király győz, de a farsang végén Cibere vajdáé a diadal: a zsíros, mócsingos húsok fölött győzelmet arat a böjti cibereleves. A legikonikusabb farsangi étel a szalagos farsangi fánk. Ha ilyenkor egy lányos házhoz udvarló érkezett, a lánynak a fiú elé kellett tenni egy tál fánkot. Ebből a fiatalember megtudhatta, hogy az eladó lány feleségnek való, hiszen szép szalagos fánkot tud sütni.
Farsang és/vagy karnevál?
Csokonai Vitéz Mihály, amikor a Dorottya, vagyis a dámák diadala a fársángon című komikus eposzát írja, megemlíti, hogy Itáliában karneválnak nevezik a farsangot (amelynek magyar neve a német fasching szóból ered). Velencében a festőműhelyekkel azonos színvonalú manufaktúrákban készültek a szebbnél szebb álarcok, amelyeket az előkelőségek a magyar királyságba is elhozattak. Az esztergomi érsek kincstárában voltak gyönyörűen kidolgozott, értékes maszkok, és Mátyás király is birtokolt ilyeneket (itáliai felesége, Aragóniai Beatrix miatt ezt természetesnek vehetjük). Szerémi György, II. Lajos és Szapolyai János király udvari káplánja igen rosszallóan feljegyezte, hogy II. Lajos király az egyik farsangon Lucifer jelmezét öltötte magára, és mindenféle pajzán és bűnös dolgot művelt az udvarhölgyekkel. Szerémi leírása hihetőnek tűnik, bár a királlyal szembeni rosszindulata nyilvánvaló.
A lányok mire összpontosítottak? Mindenképp vőlegényt kellett szerezniük?
Az anyakönyvekben fellelhető, hogy bizonyos katolikus vidékeken a 18. században az esküvők csaknem negyven százaléka erre az időszakra esett. A századok múlásával azonban már nem vették ezt olyan szigorúan. Férjet vagy vőlegényt nem feltétlenül ekkor kellett találni, de a farsang komoly alkalom volt, hogy a két nem kevésbé kontrollált módon találkozhasson. A lányok szembesülhettek azzal, hogy ki kelendő közülük, ki kevésbé. Tény, hogy ebben az időszakban rendezték a legtöbb táncos mulatságot, a városokban pedig a céhek, szakmák, egyesületek báljait.
Bécsben csúcson a báli izgalom. A Covid bezártsága után egyik mulatság követi a másikat, hatalmas parádéval készültek a fő eseményre, az operabálra. Közös bennük, hogy mindegyiken nagyon jelentős pénzeket szednek össze jótékony célra.
A bál, a mulatozás, az evés-ivás, a drága ruhák – mindez rendszerint bűnös pazarlással jár együtt. Miközben mi csodálatos ruhákban pezsgőzünk, mások szűkölködnek. De a jótékonykodás, a báli gyűjtés csillapítja valamelyest a lelkiismeret-furdalást. A 20. századi bálokat nemegyszer kísérte tüntetés. Franz Wranitzky kancellársága idején például a fia a bécsi operaház előtt egy hangos csoporttal igen erőteljesen demonstrált. Budapesten párizsi és bécsi mintára próbálták meghonosítani az operabált, nem sok sikerrel. A két világháború között például csak egyszer tudták megrendezni. A rendszerváltoztatás után ugyancsak voltak erre kísérletek, olykor a bállal járó tüntetésekre is sor került. De ma már sokszor kifejezetten a segítés szándékával rendeznek bálokat. A gimnázium szülői munkaközössége, ahol dolgozom, minden évben estélyt rendez farsangkor, amelyen a szülők az iskola javára gyűjtenek.
A farsangolás vagy a bálozás Magyarországon inkább óvodai vagy iskolai körben maradt népszerű.
A kisebb gyerekek számára érdekes program. Már azt is élvezik, hogy a jelmez- és maszkkészítésben némi szülői segítséggel kiélhetik a kreativitásukat. A középiskolákban töretlenül népszerűek a szalagavató bálok, amelyek a 20. század közepétől a koedukációval váltak divatossá és rendszeressé. Igaz, ezeket ősszel tartják, mert farsang idején már készülni kell a vizsgákra, az érettségire. Báli szezon egyébként ősszel is van: a szüret befejezését jelző mulatságokkal indul. Kezdőnapja nincs, de az biztos, hogy András-napkor zárul. A közmondás szerint „András-nap után elnémul a hegedű, mert közeleg az advent”.
Fotók: Hartyányi Norbert / Kultúra.hu
