interjú
Igazság életre-halálra – Beszélgetés Árkosi Árpád rendezővel
Ma már máglya helyett a pislákoló mécses lángját is nagyra értékeli. Régóta „hátizsákos rendező”: megy, ahova hívják. Nem természetesen választotta a kőszínházi létet, ezért számos vonását őrzi az amatőr lelkületű színházcsinálásnak. Igazságkeresésről, bukásokról és kalandorlétről is beszélgettünk a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválján.
„Jólesik szeretni és szeretve lenni” – Medveczky Ádám nyolcvanéves
A jellegzetes hatalmas bőr aktatáska elmaradt: manapság könnyebb sportszatyor a mindennapi „kísérője” a Kossuth- és Prima Primissima díjas karmesternek, a Magyar Állami Operaház örökös tagjának, Mesterművészének, a Magyar Művészeti Akadémia kiválóságának és számos egyéb rangos elismerés birtokosának.
„Nincs mit elengedni, mert semmi sincs meg” – Interjú Kurta Niké színésznővel
„Ha egyszer butaságot mondasz, attól nem vagy buta, de ez abban a szituációban is érvényes, amikor okos vagy frappáns választ adsz valamire. Egyik sem határoz meg téged, tehát semmilyen sem vagy. Mindig csak a jelen pillanat van” – vallja Kurta Niké színésznő, akivel rongyszőnyegről, dajkaságról és sorsfordító irodalmi találkozásokról is beszélgettünk.
„Rejtő egy irodalmi lakmuszpapír”
Thuróczy Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum muzeológusa már kiskamaszként is rajongott Rejtő Jenő műveiért, de egy 2003-as Rejtő-kiállítás megszervezése kapcsán mélyedt el igazán az író életművében. Interjú.
„Eddig nem ismertem, de most ismerem” – interjú Visky Andrással
Visky András: Az apakérdés valahogy Isten-kérdés is számomra – az eltűnésük is.
„Ha alkotok, csak magamból indulhatok el” – Interjú Martin Henrikkel
Az individuum éppolyan tág és éppen annyira feltárásra méltó, mint maga a világmindenség. Martin Henrik a festményeiben és a szobraiban fizikai és szellemi dimenziókat nyit meg, melyeken keresztül a dolgok mélyére láthatunk és megismerésre törekedhetünk. Dimenzióváltásokról, a matematika és a természet viszonyáról, valamint festészeti megoldások kikísérletezéséről beszélgettünk.
„Vajon milyen lehet az a kép, amely ezeknek a gyerekeknek tetszik?” – Beszélgetés Krizbai Sándorral
Különös békesziget Krizbai Sándor szentendrei műterme: zene és festészet lakja be, és sok-sok morfondírozás. Alex nemcsak a végállomást engedi megismerni, nemcsak a befejezett műveket, hanem az odavezető lépéseket is. A kérdései éppoly értékesek, mint a válaszai. A kérdések igazsága ugyanúgy lényegi felismerés, mint a festett tájelemekből épülő sajátos univerzum gazdagsága.
Ohnody: „A természet és a csend inspirálnak engem”
Ohnody, azaz Hegyi Dóra nemcsak egy különleges hang a hazai zenei palettán, de izgalmas személyiség is. Ahol ilyen parádés az együttállás, ott nem kell sokat várni a csodára.
„A napfénnyel azonosítom magamban ezt a nevet” – beszélgetés Knyihár Amarilla festőművésszel
Víztükröződés című sorozata felkeltette Bärbel Jacks német filmrendezőnő figyelmét, így Knyihár Amarilla festőművész is szerepel abban a kétrészes német dokumentumfilmben, amelyet a Dunáról forgattak, és a forrástól a torkolatig bemutatták a folyó menti városok nevezetességeit, valamint elbeszélgettek olyan érdekes emberekkel, akik kötődnek a Dunához. A Szentendrén alkotó művész festményein ne Duna-idillt keressünk, hiszen az „amarillás képek” mindig a határokat láttatják, külső és belső nézőpontok találkozását, tükröződéseket. Amit a vásznon látunk, ismerős. Nemcsak látványként – érzésként, állapotként, vágyként, borzongásként találkoztunk már mindezzel.
Az absztrakció lehetőségei – beszélgetés Horváth Lóczi Judittal
Mielőtt Horváth Lóczi Judit a Szentendrei Régi Művésztelep műterembérlője lett, már több szálon kötődött a festők városához. Az absztrakció hagyományairól, lehetőségeiről, egyedi formanyelvéről, valamint az elmúlt év eredményeiről is beszélgettünk.
Pénteki kultúrrandi a Meristem zenekarral
Péntekenként megjelenő sorozatunkban izgalmas, sokszínű tehetségekkel beszélgetünk.
„A színház pokoli műfaj” – Beszélgetés Tapasztó Ernővel
Sorra nyeri a díjakat a Szegedi Pinceszínház és az Aradi Kamaraszínház koprodukciója, Az özvegy Karnyóné s két szeleburdiak. A kisvárdai fesztivál után az Atelier-n zsebeltek be két elismerést a különleges zenei és vizuális világú történetért.
Érdeklődő, zeneszerető és rejtőzködő – Interjú Col Legnóval
Ezen a nyáron Magyarország egyik legnépszerűbb bigbandje, a Budapest Jazz Orchestra is visszatér az élő koncertezéshez. Naptárukban érdekes programok sorakoznak. Több helyszínen is eljátsszák például Col Legno A Duna című darabját, amelynek ősbemutatója 2019-ben, Baján, a Duna-parton volt, szintén az ő tolmácsolásukban.
„A dolgok fonákja sokkal jobban érdekel, mint a színe” – Interjú Csáki Róberttel
Sanyi, hagyjál már békén, mondtam, hogy beszélhetsz vele, csak várd ki a sorodat! Persze, tudom, hogy izgatott vagy, hiszen ő festett meg, de attól még át kell gondolni, mit kérdezünk tőle, nem lehet csak úgy fejjel a falnak rohanni. Sanyi, jobb, ha én mutatlak be, még a végén összevissza beszélsz.
„Tudtam, hogy ez egy nagyon szerethető projekt lesz”− interjú Szepesi Mátyással
Szepesi Mátyást legtöbben a Konyha zenekar frontembereként ismerhetik, de zenekari menedzserként is tevékenykedik, mindezek mellett a közelmúltban a legfrissebb budapesti koncerthelyszín, a Monyo Land marketingszervezője lett. A sokrétűség szépségéről, a karantén alatti alkotásról és persze a Monyo Landről beszélgettünk vele.
„Az érzéseket nem lehet száraz tudományként átadni, csak művészetek által”
Három fenyőfa áll az udvaron, arról felismerik, hogy jó helyen járnak – mondja Andrásfalvy Bertalan Széchenyi-díjas néprajzkutató, amikor felhívom, hogy a megbeszéltek szerint elindultunk hozzá Hosszúheténybe. Naprakész, nagy tudású professzort faggathatok hamarosan. Köztudott, hogy édesanyja révén Petőfi Sándor rokona: ükanyja, Hrúz Judit a költő édesanyjának unokatestvére volt. Induláskor még csak reménykedem abban, hogy kézbe vehetem majd azokat az evőeszközöket, amelyeket egykor talán maga Petőfi is használt.