interjú
„A múltat elemezve alkotnak valami jövőbe mutatót”
A felvidéki Rovás alkotócsoport évtizedes értékteremtő tevékenységével számtalan képzőművésznek adott már bemutatkozási lehetőséget határokon innen és túl. Idén sincs ez másként: a héten Debrődön nyílt, Értékes barangolás határokon át című kiállításon felvidéki, magyarországi és erdélyi alkotók munkáit mutatják be. A kiállítás kurátorát, Kovács Ágnest kérdeztük.
Kosztolányi regényalakjai: valóság és fikció
Kosztolányi valóban létező személyeket „írt szét” a regényeiben, különféle fiktív szereplőknek kölcsönözve egy-egy jellemző gesztusukat, szófordulatukat vagy külsejüket.
Lélek és humánum – Beszélgetés Szakács Györgyi jelmeztervezővel
Az édesanyja Váci utcai divatszalonjának miliője ragadta magával gyermekként, ám nem a divatot választotta, hanem a színházi tervezői munkát. Vagy a színház választotta őt. Dolgozott a miskolci és a kaposvári színház legendássá lett időszakának előadásain, harminc éve a Katona József Színház tagja, és mivel filmekben is rendszeresen dolgozik, Ralph Fiennes gardróbjában is lógnak ruhái. A Színházi Kritikusok Céhe idén életműdíjjal ismerte el a munkáját.
Pénteki kultúrrandi Bék Timur költővel
Bár lassúnak tartja magát, első, debütáló verseskötetével, az Aszteriónnal mégis nagyot ment, hiszen három szakmai díjjal is elismerték. Bék Timur mégsem esett bele a mind többet és többet csapdájába, és továbbra is sokkal inkább a minőség, mint a mennyiség érdekli. Inkább kevés dologgal foglalkozik, de azokra jobban és mélyebben odafigyel.
Igazság életre-halálra – Beszélgetés Árkosi Árpád rendezővel
Ma már máglya helyett a pislákoló mécses lángját is nagyra értékeli. Régóta „hátizsákos rendező”: megy, ahova hívják. Nem természetesen választotta a kőszínházi létet, ezért számos vonását őrzi az amatőr lelkületű színházcsinálásnak. Igazságkeresésről, bukásokról és kalandorlétről is beszélgettünk a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválján.
„Jólesik szeretni és szeretve lenni” – Medveczky Ádám nyolcvanéves
A jellegzetes hatalmas bőr aktatáska elmaradt: manapság könnyebb sportszatyor a mindennapi „kísérője” a Kossuth- és Prima Primissima díjas karmesternek, a Magyar Állami Operaház örökös tagjának, Mesterművészének, a Magyar Művészeti Akadémia kiválóságának és számos egyéb rangos elismerés birtokosának.
„Nincs mit elengedni, mert semmi sincs meg” – Interjú Kurta Niké színésznővel
„Ha egyszer butaságot mondasz, attól nem vagy buta, de ez abban a szituációban is érvényes, amikor okos vagy frappáns választ adsz valamire. Egyik sem határoz meg téged, tehát semmilyen sem vagy. Mindig csak a jelen pillanat van” – vallja Kurta Niké színésznő, akivel rongyszőnyegről, dajkaságról és sorsfordító irodalmi találkozásokról is beszélgettünk.
„Rejtő egy irodalmi lakmuszpapír”
Thuróczy Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum muzeológusa már kiskamaszként is rajongott Rejtő Jenő műveiért, de egy 2003-as Rejtő-kiállítás megszervezése kapcsán mélyedt el igazán az író életművében. Interjú.
„Eddig nem ismertem, de most ismerem” – interjú Visky Andrással
Visky András: Az apakérdés valahogy Isten-kérdés is számomra – az eltűnésük is.
„Ha alkotok, csak magamból indulhatok el” – Interjú Martin Henrikkel
Az individuum éppolyan tág és éppen annyira feltárásra méltó, mint maga a világmindenség. Martin Henrik a festményeiben és a szobraiban fizikai és szellemi dimenziókat nyit meg, melyeken keresztül a dolgok mélyére láthatunk és megismerésre törekedhetünk. Dimenzióváltásokról, a matematika és a természet viszonyáról, valamint festészeti megoldások kikísérletezéséről beszélgettünk.
„Vajon milyen lehet az a kép, amely ezeknek a gyerekeknek tetszik?” – Beszélgetés Krizbai Sándorral
Különös békesziget Krizbai Sándor szentendrei műterme: zene és festészet lakja be, és sok-sok morfondírozás. Alex nemcsak a végállomást engedi megismerni, nemcsak a befejezett műveket, hanem az odavezető lépéseket is. A kérdései éppoly értékesek, mint a válaszai. A kérdések igazsága ugyanúgy lényegi felismerés, mint a festett tájelemekből épülő sajátos univerzum gazdagsága.
Ohnody: „A természet és a csend inspirálnak engem”
Ohnody, azaz Hegyi Dóra nemcsak egy különleges hang a hazai zenei palettán, de izgalmas személyiség is. Ahol ilyen parádés az együttállás, ott nem kell sokat várni a csodára.
„A napfénnyel azonosítom magamban ezt a nevet” – beszélgetés Knyihár Amarilla festőművésszel
Víztükröződés című sorozata felkeltette Bärbel Jacks német filmrendezőnő figyelmét, így Knyihár Amarilla festőművész is szerepel abban a kétrészes német dokumentumfilmben, amelyet a Dunáról forgattak, és a forrástól a torkolatig bemutatták a folyó menti városok nevezetességeit, valamint elbeszélgettek olyan érdekes emberekkel, akik kötődnek a Dunához. A Szentendrén alkotó művész festményein ne Duna-idillt keressünk, hiszen az „amarillás képek” mindig a határokat láttatják, külső és belső nézőpontok találkozását, tükröződéseket. Amit a vásznon látunk, ismerős. Nemcsak látványként – érzésként, állapotként, vágyként, borzongásként találkoztunk már mindezzel.
Az absztrakció lehetőségei – beszélgetés Horváth Lóczi Judittal
Mielőtt Horváth Lóczi Judit a Szentendrei Régi Művésztelep műterembérlője lett, már több szálon kötődött a festők városához. Az absztrakció hagyományairól, lehetőségeiről, egyedi formanyelvéről, valamint az elmúlt év eredményeiről is beszélgettünk.
Pénteki kultúrrandi a Meristem zenekarral
Péntekenként megjelenő sorozatunkban izgalmas, sokszínű tehetségekkel beszélgetünk.
„A színház pokoli műfaj” – Beszélgetés Tapasztó Ernővel
Sorra nyeri a díjakat a Szegedi Pinceszínház és az Aradi Kamaraszínház koprodukciója, Az özvegy Karnyóné s két szeleburdiak. A kisvárdai fesztivál után az Atelier-n zsebeltek be két elismerést a különleges zenei és vizuális világú történetért.