Magyarországon 2001 óta Raoul Wallenberg születésének napja, augusztus 4-e hagyományosan a humánum napja. A svéd diplomata és társai embermentő tevékenységére emlékezünk ezen a napon, mindazokra, akik a vészkorszak idején önzetlenül mentették embertársaikat.
Wallenberg emlékét ma hazájában és Budapesten is számos emlékhely, utca, dombormű, szobor és emlékpark, egyesület őrzi. 2003-ban posztumusz Budapest díszpolgári címet kapott, a VIII. kerületben humán szakképző iskola vette fel nevét. A 2012-es Wallenberg emlékévben világszerte mintegy száz helyszínen szerveztek megemlékezést és kulturális programokat a svéd filantróp születésének 100. évfordulója alkalmából.
2012-ben az Igaz Emberekért Társaságának elnöksége, a Holocaust Közalapítvánnyal együtt – Raoul Wallenberg születésének centenáriuma alkalmából – megalapította a Helytállásért magyar embermentő elismerést. Az elismerő oklevelet olyan személyek vagy leszármazottjaik kaphatják meg, akik esetében kétséget kizáróan bizonyított, hogy a II. világháború idején zsidó emberek életét mentették meg. Az embermentők ünnepélyes köszöntése minden évben augusztus 4-én, Raoul Wallenberg születésnapján, a humánum napján valósul meg.

A katolikus egyház 1969 óta a szenteket haláluk napján ünnepli, de Havas Boldogasszony ünnepe miatt Szent Domonkos augusztus 8-án szerepel a liturgikus naptárban.

SZTRÓKAY ISTVÁN, (Tolmács, 1869. augusztus 4. – Budapest, 1938. július 24.): mérnök, a budapesti városi közlekedés szakértője. Oklevelét a budapesti műegyetemen szerezte. Pályafutását a budapesti Városi Villamos Vasútnál kezdte. Részt vett a földalatti vasút tervezésében és építésében. A lóvasút villamosításakor, mint a budapesti Közúti Vaspályatársaság alkalmazottja irányította az átalakítási munkálatokat. Tervet készített a budapesti gyorsvasút-hálózat kiépítésére (1913, 1921). Az első világháború után, mint a Budapesti Egyesített Városi Vasutak vezérigazgató helyettese memorandumot dolgozott ki a fővárosi vasutak megváltására, ennek alapján alakították meg a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaságot (BSZKRT). A BSZKRT vezérigazgató-helyetteseként irányította az 1920-as években végrehajtott műszaki rekonstrukciót, többek között az áttérést az egységes felső vezetékes áramvezetési rendszerre. Egészségi állapota miatt 1929-ben nyugdíjba vonult. Német, francia és magyar nyelvű tanulmányokban foglalkozott a városi közlekedés kérdéseivel.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1994. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

A sokoldalú fegyvertervező, feltaláló, FROMMER RUDOLF (Pest, 1868. augusztus 4. – Budapest, 1936. szeptember 1.) nem készült műszaki pályára, a Kereskedelmi Akadémia elvégzése után a Tőzsdén, majd a Hitelbankban dolgozott, nyelveket tanult. 1896-ban lett a Fegyver- és Gépgyár Rt. cégvezetője – és itt is maradt nyugdíjazásáig. 1903-tól volt a gyár igazgatója. Ötleteinek, szabadalmainak köszönhetően lett a soroksári gyár világhírű – 1908-ban még Japánból is járt náluk kereskedelmi delegáció. Frommer megindította a kézi-, marok-, vadász- és gépfegyverek, valamint a sörétes puskák és az önműködő pisztolyok gyártását. Első szabadalma: Önműködően felhúzható és töltő, valamint biztonsági szerkezet lőfegyverek számára lett az alapja a róla elnevezett Frommer pisztolyoknak. 1914-18 között a hadiszállítások hatalmas fellendülést hoztak a gyárnak. Frommer a harmincas évek elejéig több, mint száz szabadalmat jelentett be, nagy részüket külföldön is. Az I. világháború után természetesen csökkent a kereslet a fegyverek iránt, de a profilváltáshoz is sok ötlettel járult hozzá a gyár vezetője. Háztartási mérleget, rajzeszközöket. esztergapadot, fúrógépeket kezdtek gyártani, a fegyverek közül pedig a légpuska és a vadászpuska maradt meg a termékskálán. A Frommer elgondolásai szerint gyártott lőfegyverek kiváló eredményeket hoztak használóiknak az Európa- és világbajnokságokon. Bár Frommer nem végzett műegyetemet, műszaki munkásságának elismeréséül a Mérnöki Kamara „tiszteletbeli mérnök” címmel tüntette ki.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1993 [Németh József])