Hogyan szólal meg magyarul A nagy Gatsby? – A FORDÍTVA első epizódja Fitzgerald klasszikusát járja körül
Fényűző partik, pezsgő, jazz és egy titokzatos milliomos, aki mindent megtenne azért, hogy visszaszerezze a szerelmet, amelyet egyszer már elveszített. F. Scott Fitzgerald A nagy Gatsby című regénye a húszas évek Amerikájának csillogó felszíne mögött a társadalmi különbségek, az önáltatás és az elérhetetlen álmok történetét meséli el. De hogyan szólal meg ez a világ magyarul, és mi változik, amikor a regény lapjairól a filmvászonra kerül? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a Kultúrapont FORDÍTVA című minisorozatának első epizódja.
Az 1925-ben megjelent regény főhőse Jay Gatsby, a rejtélyes milliomos, aki fényűző Long Island-i partijainak vendégseregétől övezve próbálja újrateremteni a múltat. Valójában egyetlen cél vezérli: visszahódítani Daisy Buchanant, a nőt, akit még a háború előtt szeretett meg, ám akit időközben elsodort tőle az élet. Gatsby történetén keresztül Fitzgerald az amerikai álom ellentmondásait is megmutatja: a gazdagság és a társadalmi felemelkedés ígérete mögött magány, kiábrándultság és beteljesületlen vágyak húzódnak meg.
A regény időtállóságának egyik titka Fitzgerald sajátos prózája. Az elegáns, sokszor lírai nyelv, a finom irónia és a történetet átszövő szimbólumok – köztük a Gatsby számára reményt jelentő zöld fény – olyan jelentésrétegeket teremtenek, amelyek a fordítótól különleges nyelvi érzékenységet kívánnak. Hogyan lehet magyarul visszaadni egy másik kor és kultúra hangulatát, a mondatok ritmusát, a szereplők beszédmódját és az eredeti szöveg rejtett utalásait? Egy klasszikus újrafordítása nem pusztán a szavak átültetését jelenti: a fordítónak arról is döntenie kell, miként válhat egy idegen nyelvű mű a magyar olvasó számára elevenné és hitelessé.
A FORDÍTVA első epizódjában Wertheimer Gábor műfordító arról beszél, hogy egy klasszikus mű magyarra ültetésekor egyszerre kell megőrizni az eredeti szöveg sajátosságait és megtalálni a helyét a magyar kultúrában. Mint fogalmaz, a fordításnak az idegenséget is érzékeltetnie kell, miközben az évről évre beszűrődő modernitás újabb szempontok elé állítja a műfordítókat. Dr. Nagy Nóra fordítástudományi kutató a A nagy Gatsby különböző magyar fordításait összehasonlítva mutatja meg, miként rajzolódnak ki a szövegváltozatokból az egyes korszakok fordítói szemléletei. Szerinte akkor jó egy fordítás, ha természetesnek hat, felidézi az eredeti mű hangulatát, mégsem olvasható úgy, mintha magyar szerző írta volna. Hevér Gábor színművész a szinkronizálás kulisszatitkaiba avat be: elárulja, miért kell a színésznek minden rezdülést, levegővételt és mimikát követnie, és miért múlik a hiteles alakítás a jó fordításon is. „Ha jól szinkronizálsz, nem vagy se több, se kevesebb, mint az eredeti szereplő” – fogalmaz.
