Károly, azaz Borromei Szent Károly (1538 – 1584) milánói érsek, a Tridentinum nyomán bontakozó barokk jámborság sokoldalú úttörője volt. Ismeretes, hogy Manzoni híres regénye, a Jegyesek a milánói pestis leírásában megörökíti Károly önfeláldozó felebaráti szeretetét, a betegekért való odaadását is. Érthető tehát, hogy a sűrűn ismétlődő pestisjárványok idején Rozália, Sebestyén és Rókus mellett az ő tisztelete is föltűnik.

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium (részlet)

Ezen a napon a szovjet néphadsereg páncélosai Szolnokról Budapestre vonultak: segítségükkel megkezdődött a „rendteremtés”. Az új forradalmi munkás-paraszt kormány, melynek vezetője Kádár János volt, fegyveres erőszakkal számolta fel az október 23-án kitört, ellentmondásoktól sem mentes forradalmat. Az ekkori események tényszerű ismertetése csak a rendszerváltás idején, 1989/90 után valósult meg. Ez a nap a szabadságáért küzdő nemzet gyásznapja. A forradalom leverését követő véres megtorlás után az ország polgári fejlődése több évtizedre megtorpant. Magyarország több mint harminc évig a szovjet befolyási övezet „legvidámabb barakkja” volt.

LÓCZY LAJOS (Pozsony, 1849. november 4. – Balatonfüred, 1920. május 13.): geológus, egyetemi tanár, földrajztudós, Ázsia-kutató, és Balaton-szakértő. 1874-ben a zürichi műegyetemen mérnöki oklevelet szerzett. 1877–1880-ban részt vett gróf Széchenyi Béla kelet-ázsiai expedíciójában és beutazta Kína nagy részét. A közép-ázsiai sivatagok eredetéről kimutatta, hogy azok kő- és homokanyaga nem tengerfenék maradványa, hanem évmilliók sivatagi felhalmozódásának következménye. Hazatérése után még két évig a Nemzeti Múzeumban dolgozott, 1883-tól mint a Földtani Intézet osztálygeológusa a bánsági hegyvidék geológiai felvételezését végezte. 1886-ban hívták meg a műegyetemre. 1889-től 1908-ig a budapesti tudományegyetemen az egyetemes földrajz tanszékének tanára, 1902-től 1908-ig a Földrajzi Intézet igazgatója. 1908-tól a Földtani Intézet igazgatója volt. 1900-tól 1914-ig a Földrajzi Társaság elnöke. Teleki Pállal és Papp Károllyal szerkesztette Magyarország földtani térképét. 1891-ben vezetésével alakult meg a Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága, melynek célja a tó sokoldalú tudományos kutatása volt. A kutatások két évtizedes eredményét A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei c. műben (I – III. Bp., 1897 – 1918) tették közzé. Kezdeményezte az Erdélyi-medence rendszeres geológiai és geomorfológiai feltárását. Jelentős érdemei vannak az erdélyi kősó- és földgázkincs felfedezésében is, felmérése és tanulmányai alapján kezdték meg a nagysármási fúrásokat. Különféle szaklapokban több száz értekezést tett közzé.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1999. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

JAKAB DEZSŐ (Biharrév, 1864. november 4. – Budapest, 1932. augusztus 5.): építész, a szecessziós stílusú nemzeti építészet követője, továbbá az első magyar toronyházépület társtervezője. Tanulmányait a budapesti műegyetemen végezte. Egy ideig a földművelésügyi minisztériumban dolgozott; tervei szerint készültek a Millenniumi Kiállításnak az őstermelés ágait bemutató pavilonjai. 1897-ben Komor Marcellel együtt, díjnyertes pályázataik alapján a középületek sorát építette, így többek közt a marosvásárhelyi kultúrpalotát, városházát, a szabadkai városházát és zsinagógát, a pozsonyi és a nagyváradi vigadót, a dévai színházat, a budapesti Liget Szanatóriumot (Benczúr u. 47.), a volt Park Szanatóriumot (Dózsa György út 84.). 1918-tól Sós Aladárral dolgozott. Együtt tervezték az óbudai izraelita hitközség bérházát és templomát (Frankel Leó u. 49.), a Szabadsághegyi Szanatóriumot és több magánvillát. Társtervezője volt Komor Marcellel és Márkus Gézával a Népopera (utóbb Városi Színház, ma Erkel Színház) épületének. Komor Marcellel és Sós Aladárral együtt tervezték az Országos Társadalombiztosító Intézet Fiumei úti székházát, az első magyar toronyházat (1930).

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1989. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

A magyar szénhidrogén-kutatás első és eredményes képviselője PAPP KÁROLY (Tápióság, 1873. november 4. – Tápióság, 1963. június 30.) 1900-ban doktorált a budapesti Tudományegyetemen, majd a Műegyetem ásvány-földtani tanszékén Lóczy Lajos tanársegédje lett. 1898-ban geológusként részt vett Déchy Mór kaukázusi expedíciójában. A földtan mellett őslénytant is tanított a Tudományegyetemen. Főként Erdélyben végzett bányageológiai kutatómunkát. 1906-ban először kősó lelőhelyek után kutatott a Mezőségen, de mint a bányászkodás történetében oly gyakran megesett, 1909-ben valami egészen másra bukkant: váratlanul feltárta az Erdélyi-medence földgáz lelőhelyét, amely Európa akkor ismert legnagyobb földgázkincsének bizonyult. Ez volt a magyar szénhidrogén-kutatás első, 1918-ig tartó korszakának legnagyobb eredménye.

Papp Károly további kiemelkedő munkája A magyar birodalom vasérc- és kőszénkészlete című monográfia, amely 1915-ben jelent meg. Másik összefoglaló jellegű munkája a felesége, Balogh Márta által németből fordított, Schaffer bécsi geológus professzor Általános geológia című könyvének függelékeként jelent meg 1919-ben, és a magyarországi bányászat, geológia és hidrológia fontos fejezeteit tartalmazza. Papp Károly érdeme az is, hogy a Lóczy Lajos hagyatékában talált, a történelmi Magyarországot bemutató félig kész földtani térképet átdolgozta, kiegészítette és 1922-ben kiadta.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1998)