Az UNESCO és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1996-ban ezen a napon fogadta el a pedagógusjogokról szóló, 150 paragrafusból álló határozatot. A PEDAGÓGUSJOGOK VILÁGNAPJA az emlékezés napja azokra a tanárokra, akik meghatározó szerepet játszottak életünkben.

Raoul Wallenberg Svédország egyik leghíresebb családjában született 1912. augusztus 4-én, Stockholmban. Iskoláit Stockholmban végezte, érettségi után Amerikában folytatta tanulmányait, építészetet tanult. A diploma megszerzése után Dél-Afrikába ment, majd egy holland banknál dolgozott Haifában, Palesztinában. 1936-ban tért vissza Svédországba és egy élelmiszerüzletekkel foglalkozó cégnél helyezkedett el, amely közép-európai vöröskeresztes intézmények számára is szállított. Miután a németek bevonultak Magyarországra, a deportálással fenyegetett zsidók megpróbáltak semleges országoktól kérni útlevelet, a svéd nagykövetség ideiglenes útleveleket bocsátott ki azoknak, akiknek svéd kapcsolataik voltak. 1944-ben az Egyesült Államok kormánya kérte a svéd kormányt, járjon közben Magyarországon, ezért a svédek küldeni akartak valakit információszerzés és segítségnyújtás céljából. Wallenberg 1944. július 9-én érkezett Budapestre. Szabad kezet kapott a svéd külügyminisztériumtól: nem a hagyományos diplomáciai módszereket alkalmazta, hanem a vesztegetést, a zsarolást is. Wallenberg svéd védő-útlevelet tervezett, amely azt bizonyította, hogy tulajdonosa a svéd követség védelme alatt áll. Szálasi hatalomátvétele után megnövelte a svéd menedékházak számát, amelyekbe hamarosan 15000 lakó költözött be. A háború vége felé egy egyszerűsített védlevelet talált ki, amelyen már csak az ő aláírása szerepelt. Ezt követően azonban a kormány érvénytelenített minden menlevelet. 1945. január 17-én Wallenberg Debrecenbe indult, de nem érkezett meg oda. Feltételezések szerint erőszakkal a Szovjetunióba hurcolták. Szemtanúk szerint a lubjankai börtönbe került. Halálának körülményei tisztázatlanok.

1989-ben George Bush amerikai elnök jóváhagyta azt a határozatot, amely október 5-ét Wallenberg nappá nyilvánította. Wallenberg volt a második személy, akit tiszteletbeli amerikai állampolgársággal ajándékoztak meg (1981).

CZEKELIUS AURÉL (Csiklovabánya, 1844. október 5. – Budapest, 1927. november 14.): mérnök. Számos nevezetes magyarországi híd építésének aktív szereplője.
A budapesti műegyetemen végezte tanulmányait. 1869-ben a MÁV szolgálatába lépett. Számos hidat tervezett és építési munkáit vezette. 1881-ben az újonnan szervezett műszaki tanács tagjává nevezték ki; 1894-től a Dunahíd-osztály vezetője volt. A budapesti régi Erzsébet- és Ferenc József (ma Szabadság)-híd, a pozsonyi és komáromi Duna-hidak, a puchói Vág-híd, a tiszaújlaki Tisza-híd és a marosújvári Maros-híd építése is nevéhez fűződik.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1994. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon, MEK)

FUSS MIHÁLY (Nagyszeben, 1814. október 5. – Nagycsűr, 1883. április 17.): flórakutató; tanár, lelkész. Erdély flórájának püspöki megbízásból történő leírása tette nevét ismertté a magyar természettudományon belül. (Flora Transilvaniae, Nagyszeben, 1866).
Fiatal diákként a bécsi protestáns teológián tanult. Hazatérve Nagycsürben tanító, majd a nagyszebeni evangélikus gimnázium tanára, 1854-től conrectora volt. 1861-től Fenyőfalván, majd 1878-tól újból Nagycsürben lelkész. Nagyszebenben kezdett botanikával foglalkozni. Szorgos gyűjtőmunkája mellett néhány új fajt is leírt. Haynald Lajos erdélyi püspök bízta meg Erdély flórájának megírásával. Egyik alapító tagja volt a nagyszebeni Erdélyi Természettudományi Egyesületnek (Siebenbürger Verein für Naturwissenschaften).

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1989. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon MEK)

HEGEDŰS ÁRMIN (Szécsény, 1869. október 5. – Budapest, 1945. június 29.): építész, a Gellért Szálló és Fürdő épületének egyik tervezője.
Oklevelét a budapesti műegyetemen szerezte. Pályája kezdetén a főváros mérnöki hivatalában dolgozott. Ebből az időből származó munkái: a Kerepesi temető szabályozása és az árkádos sírboltok terve, továbbá a Károly Kaszárnyának központi városházzá való átalakítása. Később Böhm Henrikkel társulva köz- és magánépületeket tervezett és épített (újpesti városháza, a Szervita téri volt Török-bankház, több vidéki szálloda és fürdő stb.). Legismertebb alkotása a Sebestyén Artúrral és Sterk Izidorral együtt tervezett budapesti Gellért Fürdő és Szálló (1909–1918), melynek kivitelezésében is részt vett.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1994. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

XÁNTUS JÁNOST (Csokonya, 1825. október 5. – Budapest, 1894. december 13.), az Állatkert megalapítóját, utazót, néprajz- és földrajztudóst, az észak-amerikai kontinens és Ázsia növény- és állatgyűjtőjét tulajdonképpen a kényszer vitte a tudományos pályára. Eredetileg jogot tanult, majd önkéntes nemzetőrként vett részt az 1948/49-es szabadságharcban; annak bukása után Königgratz várában raboskodott. 1850-ben Angliába, majd Amerikába emigrált. Először a Mississippi közelében, a Pacific Vasút nyomvonalának kitűzésénél kapott munkát. 1854-ben az Iowa államban alapított New Buda környékén felkereste emigráns honfitársait, hogy hozzájuk hasonlóan földhöz jusson. Ez a próbálkozása nem sikerült, de a vidéket belovagolva a prérin kezdett el növényeket és állatokat gyűjteni, preparálni. Egyre szenvedélyesebben folytatta munkáját, egy idő után már Amerika leghíresebb tudományos intézete, a Smithsonian Institution számára, Iowa után Kaliforniában. A gyűjtött anyagból a Magyar Nemzeti Múzeumnak is juttatott. Később az intézet megbízásából a Coastal Survey keretében tengeráramlási megfigyeléseket végzett a Mexikóhoz tartozó Kalifornia félszigeten; így módja nyílt rá, hogy a tenger élővilágából is gyűjtsön. A hazaküldött beszámolók és múzeumi anyagok alapján egyre nagyobb elismerés övezte munkásságát. 1861-ben hazatért és a következő évben megtartotta székfoglalóját a Tudományos Akadémián Adatok a tenger természettani földrajzához címmel. 1862-ben visszautazott Amerikába: előbb a washingtoni tengerészeti minisztérium titkára, majd mexikói konzul lett. 1864-ben települt végleg haza, nagy értékű természettudományi gyűjteményével. Ő alapította az 1866. augusztus 6-án megnyílt budapesti Állatkertet, melynek első igazgatója lett. 1868-tól először egy osztrák-magyar expedíció tagjaként, majd magát önállósítva kelet-ázsiai gyűjtőexpedícióban vett részt Ceylonban, Sziámban, Borneón és Jáva szigetén. Hatalmas állattani anyagra tett szert vadászatai során, sőt, mintegy 2500 darabos etnológiai gyűjteményt is hozott magával, amely főleg a borneói dajakok tárgyaiból állt. Ezzel az Európában egyedülálló gyűjteménnyel vetette meg a Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának, a későbbi Néprajzi Múzeumnak az alapjait. 1870-ben tért haza, 1873-tól a Nemzeti Múzeum igazgatójává nevezték ki. 1872-ben részt vett a Magyar Földrajzi Társaság megalapításában, melynek 1892-ben elnöke lett. Két könyve és több, mint kétszáz egyéb írása tanúskodik kalandos életéről, értékes munkájáról.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Életrajzi Lexikon, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)

Szabó Magda (Debrecen, 1917. október 5. – Kerepes, 2007. november 19.)

Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas író, költő, műfordító. 1998-tól haláláig a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

*
Debrecenben születik 1917. október 5-én. Édesanyja, Jablonczay Lenke és édesapja, Szabó Elek mindvégig fontos szerepet játszik életében. A debreceni Dóczy leánynevelő intézet növendéke. „A Dóczynak könyörtelen stábja volt. […] utóbb magunk is megkívántuk az erős kezet, s lenéztük a gyengét […], panasz és megjegyzés nélkül elviseltük az igazságtalanságot […].Nálunk nem volt divat az idegcsillapító, sem az öngyilkosság. Felkészültünk az életre.”

Édesapja tanítja meg latinul, és tőle kapja az antikvitás ismeretét és szeretetét; édesanyja áradó fantáziája, napi történetei bűvkörében a legnagyobb természetességgel írnak át műveket és valóságot. Barátnőjével, Mikes Edit Agancsossal gyerekként házi színházat építenek. Kedves tanára, Szondy György olvasmányajánlásai és módszeres irodalmi képzése segíti íróvá formálódását.

1935-ben érettségizik, majd a debreceni egyetemi évek után (ahol 1940-ben magyar–latin szakon végez) két éven át tanít is az intézményben. Egyetemi éveiről Szabó ritkán nyilatkozott, kivéve a többször említett adalékot, hogy alkotóként alig talált irodalmár oktatói közt támogatásra, s hogy konzervatívnak, régimódinak tartotta az ottani irodalomtörténet-oktatást, és szakdolgozatát, amelyet átminősített doktori disszertációvá, a római kori szépségápolásról írta. 1943–44-ben a hódmezővásárhelyi református leánygimnáziumban tanít, majd a háború után Debrecenből a kormányvonattal Budapestre távozik. Második világháborús élményeiről az akkor keletkezett, de későn megjelent, megrázó verses regényből, a csak 1975-től ismert, először a Szilfán halat című gyűjteményes kötetében közölt Szüretből értesülünk. 1945-től a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium filmügyi, majd irodalmi referenseként dolgozik 1949-ben történő elbocsátásáig.

1947-ben köt házasságot Szobotka Tibor íróval, akivel annak 1982-es haláláig együtt élnek. Sokat tesz férje műveinek kiadatásáért, és annak halála után hagyatékát is gondozza.

Szabó Magda a biográfiai térben tett játékos megnyilvánulásaival alaposan megzavarja kritikusainak, pályatársainak, olvasóinak egy részét. Bakó Endre például sehol nem találja sokat hangoztatott harmadik, történelem szakos diplomáját, ám utánajár a hivatalnok apa, Szabó Elek sikkasztási ügyének, amelyet az önéletrajzi szövegekben mély csend fed. Az írói világépítkezés alapkonceptusa – miszerint szétírja, regényesíti, tucatnyi alakváltozatban elénk tárja családfáját, felmenőinek történetét és saját gyermekkorát – sokrétű autofikciós szövegvilágot hoz létre.

V. Gilbert Edit: Szabó Magda életrajza (részlet)