magazin
„A virág a fény felé hajlik” – Böjte Csaba küzdésről, családról, nemzedéki villongásokról
Rutinos nyilatkozó, és vérében van a tanítás. Mégsem kioktató. Szívesen beszélget, színes példákkal él, az optimizmus élő szobra. Energiát kap tőle az ember.
„Akinek születésnapja van, az ad a másiknak húsz forintot” – Beszélgetés a Gryllus fivérekkel
Egy csendes budai utcába érkezünk a Gryllus fivérekhez beszélgetni. A kaputelefon névtábláin Gryllusok és családtagjaik nevei sorakoznak – hiába tudtam, hogy ugyanazon a telken él szinte a teljes família, mégis meglepő így együtt látni ezt.
Igaz mesék Kapolcsikumból
Fehérarany csend ül a bodzatányéron. Templom tornyában harangzúgás ébred, nyárillatpermetből könnyű takaró terül a fákra. Barna kutyák futnak a fűben, édesanya ölelésében két apró gyermek szuszog.
„Eddig nem ismertem, de most ismerem” – interjú Visky Andrással
Visky András: Az apakérdés valahogy Isten-kérdés is számomra – az eltűnésük is.
„Ha alkotok, csak magamból indulhatok el” – Interjú Martin Henrikkel
Az individuum éppolyan tág és éppen annyira feltárásra méltó, mint maga a világmindenség. Martin Henrik a festményeiben és a szobraiban fizikai és szellemi dimenziókat nyit meg, melyeken keresztül a dolgok mélyére láthatunk és megismerésre törekedhetünk. Dimenzióváltásokról, a matematika és a természet viszonyáról, valamint festészeti megoldások kikísérletezéséről beszélgettünk.
„Vajon milyen lehet az a kép, amely ezeknek a gyerekeknek tetszik?” – Beszélgetés Krizbai Sándorral
Különös békesziget Krizbai Sándor szentendrei műterme: zene és festészet lakja be, és sok-sok morfondírozás. Alex nemcsak a végállomást engedi megismerni, nemcsak a befejezett műveket, hanem az odavezető lépéseket is. A kérdései éppoly értékesek, mint a válaszai. A kérdések igazsága ugyanúgy lényegi felismerés, mint a festett tájelemekből épülő sajátos univerzum gazdagsága.
Ohnody: „A természet és a csend inspirálnak engem”
Ohnody, azaz Hegyi Dóra nemcsak egy különleges hang a hazai zenei palettán, de izgalmas személyiség is. Ahol ilyen parádés az együttállás, ott nem kell sokat várni a csodára.
„A napfénnyel azonosítom magamban ezt a nevet” – beszélgetés Knyihár Amarilla festőművésszel
Víztükröződés című sorozata felkeltette Bärbel Jacks német filmrendezőnő figyelmét, így Knyihár Amarilla festőművész is szerepel abban a kétrészes német dokumentumfilmben, amelyet a Dunáról forgattak, és a forrástól a torkolatig bemutatták a folyó menti városok nevezetességeit, valamint elbeszélgettek olyan érdekes emberekkel, akik kötődnek a Dunához. A Szentendrén alkotó művész festményein ne Duna-idillt keressünk, hiszen az „amarillás képek” mindig a határokat láttatják, külső és belső nézőpontok találkozását, tükröződéseket. Amit a vásznon látunk, ismerős. Nemcsak látványként – érzésként, állapotként, vágyként, borzongásként találkoztunk már mindezzel.
Az absztrakció lehetőségei – beszélgetés Horváth Lóczi Judittal
Mielőtt Horváth Lóczi Judit a Szentendrei Régi Művésztelep műterembérlője lett, már több szálon kötődött a festők városához. Az absztrakció hagyományairól, lehetőségeiről, egyedi formanyelvéről, valamint az elmúlt év eredményeiről is beszélgettünk.
„A dolgok fonákja sokkal jobban érdekel, mint a színe” – Interjú Csáki Róberttel
Sanyi, hagyjál már békén, mondtam, hogy beszélhetsz vele, csak várd ki a sorodat! Persze, tudom, hogy izgatott vagy, hiszen ő festett meg, de attól még át kell gondolni, mit kérdezünk tőle, nem lehet csak úgy fejjel a falnak rohanni. Sanyi, jobb, ha én mutatlak be, még a végén összevissza beszélsz.
Inspirációk – beszélgetés Buhály Józseffel
Azt szokták mondani, meglepődnénk, ha látnánk, miféle indulatok munkálnak mások lelkében. Nos, anélkül, hogy valami csodás léleklátónak hazudnám magam, elmondom: én bizony gyakran megdöbbenek, mikor egy-egy akaratlan megjegyzés nyomán bele-belepillanthatok, milyen hajtóerők, félelmek, remények, szándékok mozgatják ismerőseimet. Művészemberek ihletforrásáról azonban semmit nem tudok. Így aztán kétszeresen is meglepődtem, amikor Buhály József azokról az inspirációkról mesélt, amelyek a festményei megszületéséhez sugallatot adnak.
„Az érzéseket nem lehet száraz tudományként átadni, csak művészetek által”
Három fenyőfa áll az udvaron, arról felismerik, hogy jó helyen járnak – mondja Andrásfalvy Bertalan Széchenyi-díjas néprajzkutató, amikor felhívom, hogy a megbeszéltek szerint elindultunk hozzá Hosszúheténybe. Naprakész, nagy tudású professzort faggathatok hamarosan. Köztudott, hogy édesanyja révén Petőfi Sándor rokona: ükanyja, Hrúz Judit a költő édesanyjának unokatestvére volt. Induláskor még csak reménykedem abban, hogy kézbe vehetem majd azokat az evőeszközöket, amelyeket egykor talán maga Petőfi is használt.
A lélek kvantumállapota – Beszélgetés Bánföldi Zoltánnal
Véletlenül sem jutott volna eszembe, hogy egy festőművész képes lehet kvantumugrást előidézni, de lássuk be, ők mindenre képesek. Ha akarnak, elrepítenek bennünket az ókori Pompejibe vagy elmesélik, merre kalandozott Giovanni Risi, az ismeretlen 18. századi szerencselovag, de ha nagyon akarjuk, azt is megmutatják, milyen a kvantum-szuperpozíció. Minderről Bánföldi Zoltán műtermében győződhettem meg, aki a Szentendrei Régi Művésztelep megunhatatlan csodavilágában ringatózva alkotja különleges műveit, fűzi-szövi még különlegesebb gondolatait.
A zseniális kompozíció él és üt – Interjú Baksai József festőművésszel
„Szülővárosomban, Budapesten olyan helyen laktunk, amelynek közelében működött a Munkácsy Mihály Képzőművészeti Szakkör. Ma már a Liget Galéria található helyén. A pikánsabb, aktmodellekről készített rajzok miatt csak szülői engedéllyel járhattak oda a gyerekek, de engem már akkor is nagyon vonzott az, hogy összekenhessek mindent festékekkel” – meséli Baksai József Munkácsy Mihály-díjas festőművész. A művészeti szakma világáról és a különleges alkotói attitűdjéről is beszélgettünk.
„Ha valaki erősen hisz valamiben, azt érezni az alkotásain” – Interjú Aknay Jánossal
Aknay János ötven éve állította ki először a munkáit egy betiltott szentendrei tárlaton, ám már sokkal korábban tudta: festőművész lesz. Bár rögös volt az út, a nehézségek nem tántorították el. „Tudtuk, hogy mit akarunk, és abból nem engedtünk” – mondja a Vajda Lajos Stúdió közösségét említve. A Kossuth-díjas festőművésszel – a rajzból kapott hármas osztályzattól kezdve – gondolatban sorra vettük az út örömeit, küzdelmeit, amelyekről ma már a képeket szemlélő is bizton érzi: megérte.