Az örmény népírtás emléknapját a Török Birodalom területén élt örmények elűzésének és meggyilkolásának emlékére kezdeményezték. A török kormány 1915. április 24-én rendelte el, hogy gyűjtsék össze és deportálják az Isztambulban élő örményeket. Még ezen a napon hozzávetőleg 250 örmény értelmiségit börtönöztek be, majd végeztek ki. Így indult el az örményekkel való leszámolás, amely kiterjedt a Török Birodalom egész területére, és amelynek során 1915–1923 között, több hullámban, körülbelül másfél millió ember vesztette életét. Nemcsak az emberek, hanem az örmény műemlékek is áldozatul estek a leszámolásnak. Az ENSZ emberi jogok bizottsága 1985-ben, az Európa Parlament 1987-ben, majd több mint húsz ország ismerte el az örmények terhére elkövetett népírtást. Örményországban nemzeti gyásznap ez a nap.

A sárkányölő
A légiónyi katonaszent legnevezetesebbje Kis-Ázsiában született a legenda szerint, és Palesztinában halt mártírhalált Diocletianus alatt. A IV. századból már tudunk kultuszáról, amely a keresztény légionáriusok révén terjedt el a birodalomban. Előbb a görög részeken, nyugati tisztelete csak a XIII. században vált általánossá. A keleti egyházban Demeterrel, Prokópiosszal és Theodorral a nagy katonaszentek közé tartozik. Közöttük is ő a „zászlótartó”, hiszen Konstantinápoly védőszentje volt, s az Athosz-hegyi Festőkönyv előírása szerint képének minden templomban ott a helye. A cári birodalom, Bizánc szellemi örököse, Györgyöt a címerébe emelte, s később a legmagasabb katonai rendjelet (györgykereszt) róla nevezte el. Rómában az V. században már temploma volt, a frank Meroving királyok (448?–751) ősatyjuknak vallották. Különös tekintélyre tett szert a Brit-szigeteken. Oroszlánszívű Richárd saját védszentjének választotta, 1222-től pedig Anglia hivatalos patrónusa lett. Jelvényét – fehér, illetve ezüst alapon vörös kereszt – a legelőkelőbb angol rend, a térdszalagrend viseli (alapítását 1345-re teszik), s a brit lobogó is a skót andrás- és az angol györgykereszt kombinációja. A lovagkorban tisztelete általánossá vált, más lovasszentekkel együtt:

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium (részlet)

A kormány határozata alapján 1992-től Szent György napján, április 24-én rendezik meg Magyarországon A RENDŐRSÉG NAPJÁt.

A világon évente mintegy 100 millió állaton végeznek kísérleteket, amelyek 63 százaléka hadászati célokat szolgál, 31 százalékukat kozmetikai szerek tesztelésére használják, és mindössze 6 százalékukat végzik gyógyászati célból. A KÍSÉRLETI ÁLLATOK VÉDELMÉNEK VILÁGNAPJÁn állatvédők arra figyelmeztetnek: a tudomány számára van más, állatbarát megoldás. Az állatvédők minden évben felhívják a figyelmet április 24-én a laborállatok védelmének fontosságára, illetve arra, hogy a tudomány lehetőség szerint alkalmazzon élőlénybarát alternatívát. A laboratóriumi állatok száma ugyanis a világon évente eléri a 100 milliót.

JÉKELY ZOLTÁN (Nagyenyed, 1913. április 24. – Budapest, 1982. március 19.): költő, író, műfordító. Áprily Lajos fia. 
Nagyenyeden, 1916-tól a kolozsvári református kollégiumban, 1929-től, családjának Budapestre költözése után a budapesti református gimnáziumban tanult, 1931-ben érettségizett.1931–35-ben az Eötvös-kollégium tagjaként a budapesti egyetemen magyar–francia–művészettörténet szakon végzett. 1935–41-ben az OSZK munkatársa. 1937-ben Olaszországba és Párizsba utazott, 1939–40-ben római ösztöndíjas volt. 1939-ben Baumgarten-díjat kapott. 1941 tavaszán Kolozsvárra költözött, az egyetemi könyvtár munkatársa lett. 1942-ben házasságot kötött Jancsó Adrienne-nel. 1942 nyarán részt vett a marosvécsi írótalálkozón, tagja lett a Termés szerkesztőségének. 1944–46-ban a Magyar Népi Szövetség hivatalos lapjának, a Világosságnak munkatársa. 1946 augusztusában Budapestre költözött, és 1954-ig az OSZK hírlaptárában dolgozott. 1948-ban a római Magyar Akadémia ösztöndíjasa volt. Már kiszedett Álom című verseskötetét betiltották. Az ötvenes években kizárták az írószövetségből, műfordításból élt. 1956-ban helyreállították írószövetségi tagságát, 1957-ben megjelenhettek válogatott versei. 1970-ben és 1979-ben József Attila-díjat kapott.
A Nyugat „harmadik” költői nemzedékéhez tartozott. Korai költészete az elmúlás félelméről, a mulandóság szorongató élményéről beszél (Csontjaimhoz), ezt a természet eleven világa és a szerelem ellensúlyozza; verseiben az életöröm is megjelenik (Szép nyári zenekar). Érzékletes képekben idézi föl a főváros, főként Buda: a Városmajor, Zugliget hangulatát (Éjfél Budán, Téli éjszakák), az erdélyi városok és tájak emlékét, élményvilágát (Nagyvakáció az enyedi kollégiumban, Kalotaszegi elégia). Lírája elégikus, Krúdy Gyula „ködlovagjainak” életérzését fejezi ki (Rezeda Kázmér búcsúja). Ihletője az emlék és az álom, de gondolati síkon is megküzd szorongató élményeivel: az erdélyi magyarság tragikus történetével (A marosszentimrei templomban) és azzal a nyugtalansággal, amelyet a törékeny emberi élet és a végtelen univerzum összehasonlítása okoz (Csillagtoronyban). A „nyugatos” líra és az erdélyi magyar költészet hagyományait követi, hat rá a modern francia költészet is, költői nyelvében a zenei hatásoknak van szerepe. Regényeiben nosztalgikus érzéssel idézi föl ifjúsága erdélyi és budai emlékeit. Kolozsvárra költözve költészete derűsebbé válik, mégis egyre inkább átéli a háború rettenetét (Seol ellen).
A 40-es évek végén bontakozik ki elmélkedő hajlama: archaikus, primitív mítoszokat idézve mutatja föl az emberi lét veszélyeztetettségét (Ehnaton álma, Az utolsó szó keresése, Múzeumlátogatás). Tragikus költeményekben fejezi ki kétségbeesését az emberi élet törékenysége miatt (Madár-apokalipszis). Sötét színekkel festi a történelmet (Középkori fametszet), nosztalgikus hangon idézi föl a múltat (A budai Kapisztrán-toronyhoz), elégiákban számol be külföldi élményeiről is (Egy prágai szoborhoz; Emléksorok a milánói dóm falán). Élete végén mind fájdalmasabban vet számot az erdélyi magyarság sorsával.
Kiváló műfordító, Dante, Racine, Shakespeare, valamint francia, olasz, német és román költők műveit tolmácsolja. Lefordította Goethe Faustjának első részét, szerepet vállalt Széchenyi István német nyelvű naplóinak fordításában.
Regényeiben kalandosan romantikus eseményeket beszél el (A halászok és a halál, 1947; Fekete vitorlás, 1958), ironikus történeteket ad elő (Felséges barátom, 1955; Bécsi bolondjárás, 1963).
Angalit és a remeték (1944) című színpadi játéka ironikus tündérkomédia, Fejedelmi vendég (1968) és A bíboros (1969) című drámái az erdélyi történelem eseményeit idézik föl. Esszéiben és tanulmányaiban erdélyi írókról és saját kortársairól rajzol költői színekben gazdag képet.

(Pomogáts Béla szócikke alapján: Új Magyar Irodalmi Lexikon, CD-ROM, 2000)

A jeles zoológus kutató, LOKSA IMRE (Budapest, 1923. április 24. – Budapest, 1992. június 21.) biológia-földrajz szakos tanári oklevelet szerzett, majd 46 éven át az ELTE Állatrendszertani és Állatökológiai Tanszékén tanított. Fő kutatási területe az alsóbbrendű rovarok és a pókok rendszertana valamint cönológiája (társulástana) volt. Az utolsó zoológiai polihisztornak tartották, mivel rendkívül gazdag faj- és formaismerettel rendelkezett. Kutatta a magyar barlangok, természetvédelmi területek és bioszféra rezervátumok állatvilágát; sok értékes terület éppen neki köszönhette a védetté nyilvánítást. Az MTA és az UNESCO szervezésében tropikus területek talajzoológiai kutatásában vett részt, ennek keretében expedíciók tagjaként járt Chilében, Argentínában, Paraguayban, Ausztráliában, Új-Guineában és Ceylonban. Legjelentősebb munkája az az 500 oldalas monográfia, amelyben a hazai és délkelet-európai karsztbokorerdőkben végzett kutatásainak eredményeit összegzi.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1998, Dózsa-Farkas Klára: Megemlékezés Loksa Imréről)

A magyarországi matematikaoktatás megreformálója, a nők egyetemi hallgatói jogainak szószólója, BEKE MANÓ (Pápa, 1862. április 24. – Budapest, 1946. június 27.) a budapesti tudományegyetemen és a műegyetemen végzett tanulmányait követően egy évet töltött ösztöndíjjal Göttingenben. Ottani tapasztalatai alapján lett egyik kezdeményezője és megvalósítója a hazai reformtörekvéseknek a matematika oktatásában. 1900-tól a matematika egyetemi tanáraként és az Országos Középiskolai Matematikai Reformbizottság elnökeként munkálkodott, akadémikus lett. 1919 után baloldali nézetei miatt megfosztották akadémiai tagságától és kényszernyugdíjba küldték. Az Athenaeum könyvkiadóban kezdett dolgozni nagy ambícióval; könyvsorozatokat szerkesztett és matematikai kutatásait is folytatta. 1945-ben rehabilitálták. A középiskolai matematika oktatás megreformálása mellett egyik kezdeményezője volt a matematika népszerűsítésének; számos cikket és tanulmányt írt ezzel a céllal. Tudományos munkásságát algebrai és geometriai problémák vizsgálata valamint a lineáris differenciálegyenletek terén fejtette ki. Differenciál- és integrálszámítás valamint Determinánsok című munkáit a matematikusok több nemzedéke forgatta haszonnal.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források:  Magyar Tudománytörténeti Intézet, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)

SPIEGEL FRIGYES, (Pest, 1866. április 24. – Budapest, 1933. február 26.): építész, iparművész, a szecesszió képviselője. Diplomáját a budapesti műegyetemen szerezte 1887-ben. Ettől kezdve önálló építészi tevékenységet folytatott. Az 1890-es években megjelent szecesszió irányzat, amely az egzotikus és szimbolikus elemek alkalmazásának formájában. Ennek az áramlatnak volt a legjelesebb képviselője, műveivel a tradicionális épülethomlokzatokat allegorikus figurákkal és jelenetekkel gazdagította, így válaszolva meg a századforduló építészetének alapkérdését, és megadva azt a fogalmi és formai forrást, amely a kor kihívásainak megfelelő, és mégis nemzeti építészeti stílus létrehozásának legalkalmasabb eszközének mutatkozott.
A Magyar Építőművészek Szövetsége első elnöke volt (1914–17). Maison Moderne címmel iparművészeti műhelyt nyitott, mely újszerű boltberendezéseket készített. Számos tervpályázaton vett részt (pl. Kossuth Lajos emlékmű), több önálló épülete van (Kereskedelmi és Iparkamara Debrecenben; szolnoki, békéscsabai színház stb.). Városi villaépületein különösen kedvelte a rusztikus kő alkalmazását. Néhány munkáját Márkus Gézával közösen tervezte (Szegedi Zenepalota; kolozsvári nyári színház stb.).

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1991. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)