Az Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozata értelmében minden év február 25-én tartják A KOMMUNIZMUS ÁLDOZATAINAK EMLÉKNAPJÁt. 1947. február 25-én Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a megszálló szovjet katonai hatóságok jogtalanul letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták, ahol nyolc évet töltött fogságban.

A Tisza-szabályozás egyik első, meghatározó egyénisége, KÉPESSY JÓZSEF (Orosháza, 1818. február 25. – Temesvár, 1876. október 25.) Budán és Bécsben végezte mérnöki tanulmányait. Publikációira figyelt fel Széchenyi István és ő kérte fel a Tisza-szabályozás munkálataiban való részvételre; a fiatal szakember már 1847-ben, 29 éves korában az egyik folyamosztály főmérnöke lett, Törökbecse székhellyel. A vízügyeken kívül sok más hasznos tevékenységet is folytatott: megalapította a városban a kaszinót, a takarékpénztárat, faiskolát létesített, búzafajtát nemesített, amellyel az 1867-es párizsi kiállításon díjat nyert. 1866-tól irányította a teljes bánáti határőrvidék vízmunkálatait. 1867-ben jelent meg A magyar Alföld hidrográfiája – vízműszaki nézetek és javallatok a vízöntözés érdekében című, máig aktuális gondolatokat, javaslatokat tartalmazó tanulmánya. Nagy érdeme, hogy a Bega és a Temes folyókat mellékfolyóikkal együtt egységes vízrendszerként kezelte, egységes terveket dolgozott ki a területre. Minderről 1873-ban egy újabb értékes tanulmányt jelentetett meg.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1993, Magyar Életrajzi Lexikon)

GRASTYÁN ENDRE (Őriszentpéter, 1924. február 25. – Pécs, 1988. június 17.): idegfiziológus, egyetemi tanár, különösen jelentősek a hippocampus működésével és a játék élettani és lélektani háttere foglalkozó kutatásai.
A Pécsi Orvostudományi Egyetemen (POTE) szerzett orvosi diplomát. Kutatói pályáját Lissák Kálmán intézetében kezdte. Az 1950-es években jelentős eredményeket ért el az elektrofiziológiai és magatartás-kutatási módszerek meghonosításában és továbbfejlesztésében. Részt vett 1959-ben New York-ban a Macy-alapítvány szimpóziumán, ahol a hippocampus és a magasabb idegtevékenység címen tartott előadást. Abban az évben Los Angelesben az UCLA agykutató-intézetben dolgozott, 1964-ben az Academia Leopoldina külföldi tagjai közé választotta. 1976-ban az MTA doktori fokozatát nyerte el Orientáció és megóvás című értekezésével. 1978-tól a POTE Élettani Intézetének igazgatója és az ott működő MTA Idegélettani Tanszéki Kutatócsoport irányítója volt. Mint az Akadémia levelező tagja A játék neurobiológiája címenen tartotta székfoglaló előadását. Elnöke volt az MTA Neurobiológiai Bizottságának, tagja az Acta Physiologica Hungarica című folyóirat szerkesztőbizottságának. 1963-ban akadémiai jutalommal, 1975-ben Schaffer-, 1978-ban Ranschburg-emlékéremmel tüntették ki.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1999. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

KELÉNYI B. OTTÓ (Budapest, 1897. február 25. – Ausztria, 1944): könyvtáros, bibliográfus, történész, a budapesti csillagvizsgálók történetének kutatója.
Bölcsészdoktori, középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1922-től a Fővárosi Könyvtárban működött, ahol utóbb a Budapest gyűjtemény osztályvezetője lett. A Budapest története című sorozat tervezetének kidolgozója és az I. kötet felelős szerkesztője volt. Konzervatív katolikus oldalról indult, 1944-ben azonban bekapcsolódott az illegális antifasiszta szervezkedésbe. A nyilasok letartóztatták és deportálták, Ausztriában, koncentrációs táborban halt meg. Főleg Pest-Buda történetéről írt tanulmányokat.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1997. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

SZALAY MIKLÓS (Budapest., 1924. február 25. – Budapest, 1978. június 12.): mérnök, egyetemi tanár, a műszaki tudományok kandidátusa (1972).
Oklevelét a budapesti műegyetemen szerezte (1946). 1947-51 között vízügyi szolgálatban Miskolcon, 1951-53-ban a budapesti földalatti vasút építésénél dolgozott, 1953-78-ban a budapesti műegyetem vízgazdálkodási és vízépítési tanszékein volt oktató. Közben 1962-67-ben a khartoumi (Szudán) műegyetem tanszékvezetője volt.
Hidrológiai, hidraulikai tárgykörökben oktatott. Az UNESCO nemzetközi hidrológus továbbképző tanfolyamának állandó oktatója, a Fluvial Hydraulic Committee tagja volt. Elméleti munkássága során foglalkozott a szivárgások hidraulikájával, az árvízi vésztározással, hő- és anyagtranszporttal. A Magyar Hidrológiai Társaság Hidraulikai és Műszaki Hidrológiai Szakosztálya elnöke volt 1974-78 között, Bogdánfy-emlékérmes (1977).

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1999. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)