Sokak kedvenc étele a pizza, aminek saját ünnepe is van, mégpedig február 9. Jóllehet azt senki sem tudja, miért éppen ezen a napon ünnepeljük a pizzát, de tény, hogy ilyenkor fogy a legtöbb pizza világszerte. Ahány ország, annyiféle pizza.
A modern pizza feltalálását a nápolyi Raffaele Espositónak tulajdonítják, aki az 1780-ban alapított és ma a Pizzeria Brandi néven még mindig működő Pietro… e basta così sütődében dolgozott, és 1889-ben I. Umberto király és Margit királyné látogatása alkalmából különleges pizzát készített. A pizza az olasz nemzeti színekben készült: zöld (bazsalikom), fehér (mozzarella) és piros (paradicsom), és készítője a királynéról nevezte el. Ebből alakult ki a mai pizza.
Körülbelül 1830-ig utcai árusok árulták a pizzát, majd Nápolyban megnyílt az első igazi pizzéria, az Antica Pizzeria, amely jelenleg is működik a Via Port'Alba 18. szám alatt. A 19. században az olasz bevándorlók magukkal vitték a pizzakészítés mesterségét Amerikába, ahonnan az 1950-es években indult világhódító útjára.

PETSCHACHER GUSZTÁV (Bécs, 1844. február 9. – Budapest, 1890. január 7.): osztrák származású építész, az Andrássy út építészeti kialakításának egyik megalkotója.
Bécsben Ferstel és F. Schmidt tanítványa volt, onnan került 1873-ban a Sugár úti építővállalat meghívására hazánkba, ahol haláláig működött. Szellemes és nagyvárosias neoreneszánsz stílusú bérházépületeivel a historizmus építészetének egyik jelentős képviselője volt: a MÁV-nyugdíjintézet négy bérháza a Köröndön, az egykori Hitelbank, ma Pénzügyminisztérium József nádor téri székháza, a volt Harkányi- és Pallavicini-paloták az Andrássy úton.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1989. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

Midőn Alexandriában Decius császár idejében rettenetes üldözés vette kezdetét Isten szolgái ellen, egy Divinus nevű nyomorult még az ördögök mesterkedésein is túltett, amikor a babonás csőcseléket Krisztus szolgái ellen uszította: az általa feltüzelt tömeg mást sem szomjúhozott, mint e jámborok vérét. Mindjárt elfogtak néhány hívőt, mindkét nemből; egyesek testét tagonként marcangolták szét husángjaikkal, szemüket kihegyezett náddal szúrták ki, s így örök éjt borítva rájuk, kilökték őket a városból. Másokat a bálványok elé vezettek, hogy ott imádásra kényszerítsék őket, s mivel ők ezt nemcsak hogy megtagadták, de imádás helyett átkot szórtak rájuk, bilincsbe vert lábakkal végigvonszolták őket a város utcáin, majd gyalázatos és irtózatos kínzással darabokra szaggatták őket.
Volt ezekben az időkben egy csodálatra méltó idős szűz, a neve Apollónia. A szeplőtelenség, a józanság és a tisztaság virágainak koszorúja ékesítette. Az Úr Lelke megerősítette, így lett a hit igen szilárd oszlopává. Hitének érdeméért és az Úrtól nyert erényességéért angyalok és emberek csodálták.

Jacobus de Voragine: Legenda Aurea (részlet)

A II. világháború egyik legnagyobb magyar katasztrófája volt a 2. magyar hadsereg pusztulása a Don-kanyarban. 1943 januárjában a szovjet hadsereg általános támadást indított. Ennek esett áldozatául a Voronyezs térségében harcoló 2. magyar hadsereg; 40 ezren vesztették életüket, 70 ezer katona került fogságba, akik közül szintén tízezrek pusztultak el.
A rendszerváltás előtt nemigen lehetett megemlékezni a katonákról, akik mint a németekkel szövetséges haderő tagjai a Szovjetunió ellen harcoltak. Tragikus sorsuk, „feláldozásuk története” a magyar történelem egyik legszomorúbb fejezete.

Az illóolajgyártás és gyógynövénytermesztés külföldön is elismert szakembere, BITTERA GYULA (Nagyszalonta, 1893. február 9. – Budapest, 1970. október 21.) tanulmányait a budapesti tudományegyetemen folytatta, de közben hallgatta a Műegyetem kémiai és az Állatorvosi Főiskola anatómiai előadásait is. Egyetemi évei alatt az Ornitológiai Központban Herman Ottó irányítása alatt dolgozott, több szakcikket is írt madártani és barlangászati szakfolyóiratokba. Bölcsészdoktori oklevelének megszerzése után érdeklődése mindinkább a kémia és a növénytan felé fordult. Korán felismerte az illóolaj-tartalmú növények hazai termesztésének és feldolgozásának jelentőségét, a magyar klíma- és talajviszonyok alkalmasságát az ilyen fajta növények ipari méretű termesztésére. 1919-ben a Magyar Általános Hitelbank segítségével Kaposvárott illóolaj és vegyészeti gyárat létesített. Öt évvel később Budapesten létrehozta önálló illóolajgyárát. Nevéhez fűződik a híres tihanyi levendulás létesítése a francia levendula meghonosításával. Tanulmányai jelentek meg a levendula hibridekről és a levendula nemesítéséről. Foglalkozott illatos és gyógyászati célokat szolgáló növényi kivonatok készítésével; szappanillat-kompozíciók készítési módjait dolgozta ki. Gyárában állították elő a Cardiazol szívgyógyszer-specialitást és annak különböző módozatait a két világháború között. Nagy érdeme, hogy már a harmincas évek elején felismerte a paprikamalmokban keletkező, addig értéktelennek tartott őrlési hulladékok gyógyszerészeti jelentőségét. Paprikakivonata keresett cikk volt és még napjainkban is eredményesen használják reumás bántalmak enyhítésére.
1949-ben Bittera budapesti gyárát államosították; átmenetileg még csak nem is alkalmazták ott. 1952-től folytathatta kutatásait, majd a Növényolajipari Kutató Intézet, végül a Gyógynövénykutató Intézet munkatársa lett. Főképpen a borsosmenta, a francia levendula, a muskotályzsálya, az angelika és a lestyán nemesítésével és agrotechnikai kérdéseivel foglalkozott.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Életrajzi Lexikon, Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1993)

A magyar matematika kiemelkedő személyisége, a sokoldalú műszaki alkotó és drámaíró, BOLYAI FARKAS (Bolya, 1775. február 9. – Marosvásárhely, 1856. november 20.) már hat és fél évesen a nagyenyedi református kollégium diákja lett, ahol kitűnt nyelvtehetségével, rendkívüli fejszámoló képességével és zenei érzékével; tanárai csodagyerekként kezelték. 1787-ben báró Kemény Simon felfogadta fia mellé házitanítónak, mentornak: ez azzal is járt, hogy számára is megnyíltak azok a tanulási lehetőségek, amelyek tanítványa rendelkezésére álltak. Ekkor került a kolozsvári kollégiumba, ahol nagy hatással volt rá Méhes György, a filozófia és a matematika professzora. 1795-ben tanítványával külföldi tanulmányútra indult; bécsi és jénai tartózkodás után Göttingenbe utaztak. Az itt töltött három év meghatározó volt Bolyai Farkas életpályájára. Itt kötött barátságot Gauss-szal és itt határozta el, hogy életét a matematikának szenteli. 1799 végén érkezett haza Kolozsvárra. Megnősült és domáldi birtokán telepedett le, annak jövedelme azonban nem volt elegendő az 1802-ben már János fiával is gyarapodó család megélhetéséhez. A marosvásárhelyi református kollégium matematika, fizika és kémia tanáraként sem keresett sokat; mindenféle egyéb jövedelemforrás után kellett néznie: fordításokat készített, színdarabokat írt, saját találmányú kályhákat készített és próbált eladni; utóbbiak rendkívül jó hőhasznosítási hatásfokkal rendelkeztek és az utókor elismerését is kivívták. Mindezek mellett foglalkozott matematikai kutatásaival. Fő műve, a Tentamen 1832–33-ban jelent meg, amely összefoglaló mű önálló felfedezéseiről. Sorsának tragikuma, hogy elszigeteltsége miatt ezek a felfedezések nem kaptak megfelelő nyilvánosságot, így a tudományban más alkotók nevét viselik, még akkor is, ha bizonyítottan Bolyai Farkas jött rá azokra előbb. Kutatási területei a függvénytan, a másod- és többedfokú egyenletek közelítő megoldásai, a végtelen sorok konvergenciái voltak. Azonban talán legjelentősebb matematikusi tevékenységeként kell értékelnünk János fiának céltudatos, gondos, tehetségét korán felismerő nevelését, aki a párhuzamosokkal kapcsolatos problémakör megoldásával túlszárnyalta apja hasonló próbálkozásait, és amely megoldás a Tentamen egyik függelékeként („Appendix”) jelent meg.
Bolyai Farkas elméletei közül a végszerű téregyenlőség fogalmának megalapozását tekintik a legjelentősebbnek, amely később, a geometria fejlődése során meghatározó szerepet kapott.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig; Évfordulóink a műszaki és természettudományokban, 2000)

Kiváló matematikusunk, FEJÉR LIPÓT (Pécs, 1880. február 9. – Budapest, 1959. október 15.) rövid ideig a Műegyetem gépészmérnöki karán, majd a budapesti Tudományegyetem matematika szakán tanult, közben egy tanévet Berlinben töltött, ahol a kor neves professzoraival került kapcsolatba. Itt irányult figyelme a Fourier-sorokra; ezen a területen már egyetemistaként jelentős eredményeket ért el. A róla elnevezett tételt, amely a Fourier-sorok új összegzési eljárására vonatkozott, 1900-ban – mindössze 20 éves korában – közölte a francia tudományos akadémia folyóirata. Ezt a tételt fejlesztette tovább 1902-es doktori disszertációjában, amellyel megteremtette a trigonometrikus sorok elméletének modern alapjait. Rövid párizsi és göttingeni tartózkodás után a kolozsvári, majd – Eötvös Loránd ajánlatára – a budapesti egyetem tanára lett. A későbbiekben számos külföldi egyetem ajánlott neki katedrát, de ő nem hagyta el hazáját, még akkor sem, amikor üldözöttként élete állandó veszélyben forgott. Középiskolai tanárok több nemzedékét nevelte fel, ezzel jelentős mértékben hozzájárult a magyarországi matematika fejlődéséhez.
Fő kutatási területe az analízis volt. Publikációiban mindig az egyszerűségre, érthetőségre törekedett. A Fourier-sorok elméletén kívül foglalkozott függvényelmélettel, interpoláció elmélettel, a divergens sorokkal és a konstruktív függvényekkel. Riesz Frigyessel együtt dolgozta ki a konform leképezések alaptételének bizonyítását.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Magyar Tudománytörténeti Intézet)

JÁRMAY GUSZTÁV (Kassa, 1816. február 9. – Budapest, 1896. augusztus 7.): gyógyszerész, az Országos Gyógyszerész Egylet első elnöke. Eredeti családneve Ochs volt. 1830-ban Koblitz Dániel nyíregyházai gyógyszertárába lépett munkába. Az 1835-37. években több hazai gyógyszertárban működött, majd a fővárosba jött, ahol beiratkozott az egyetemre. A tanfolyam alatt Wagner Dániel fővárosi gyógyszerész kémiai laboratóriumában töltött hasznos éveket, fejlesztette gyakorlati ismereteit. 1839-ben oklevelet nyert, majd 1843-ban Bécsbe ment segédnek; 1845-ben ismét visszatért Pestre, ahol megvásárolta Jurenák Józseftől az Oroszlán gyógyszertárat. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1863. gyűlésén a gyógyszerészi szakosztály másodelnöke volt; őt és Müller Bernátot bízta meg a budapesti gyógyszerész kamara, hogy a megalakítandó országos egylet alapszabályait megalkossák. Az 1872-ben megalakult országos egylet 1873-ban elnökének választotta, mely tisztét 1886-ig töltötte be. 1889-ben még részt vett a magyar gyógyszerészkönyv második kiadásának szerkesztésében is.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1991. MTESZ; Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái; MEK)

KABDEBO GYULA (Budapest, 1874. február 9. – Budapest, 1926. november 8.): építész, művészeti szakíró, a századfordulós Budapest egyik várospolitikai szakértője. Tanulmányait a budapesti műegyetemen végezte. A főváros szolgálatába lépett, ahol az 1910–1912. évi iskola- és kislakásépítési terv vezetője volt (Budapest székesfőváros kislakás- és iskolaépítkezései (Bp., 1913). Czigler Győzővel együtt szerkesztette Az építészet története (Bp., 1903-tól) című háromkötetes művét. További számos építészettörténeti tanulmány szerzője, Helyreállított műemlékeink (1–4. sorozat, Bp., 1909–1911) című kiadványsorozata a nagyobb restaurálásokat ismerteti.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1999. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

2018 óta február a görög parlament a görög nyelv világnapjának nyilvánította február 9-ét. 1857-ben ezen a napon hunyt el ugyanis a neves görög költő, Dionísziosz Szolomósz, Görögország nemzeti himnuszának szerzője, így ez a nap Szolomósz munkásságára is felhívja a figyelmet. A neves dátum alkalmából világszerte számos helyen irodalmi fesztivállal és különféle kulturális rendezvényekkel várják a görög nyelv és kultúra iránt érdeklődőket.