1995 óta a FIFA e világnappal emlékezik meg az ENSZ fennállásának 50. évfordulójáról.

Az egyesület megalakítása Bedő Albert, Divald Adolf és Wagner Károly nevéhez fűződik, a szervezet a Magyar Erdészegylet helyébe lépett, a mintegy 40 alapító kezdeményezésére. Az egyesület az 1848-ban megalapított Magyarhoni Földtani Társulat után a második, jelenleg is működő műszaki-gazdasági jellegű szervezete.
Az alakuló ülésre az Országos Magyar Gazdasági Egyesület Üllői úti székházában, az ún. „Köztelken” került sor. Hamarosan, a kiegyezést követően az addig Magyarországon működő, osztrák szervezésű Ungarischer Forstverein jogosultságait megörökölve három-négy évtizedre a honi erdészetpolitika meghatározó szervezete lett. Az egyre gyarapodó egyesület 1886-ban székházat építtetett az Alkotmány utca - Honvéd utca sarkán, amely ma is áll. Az épületet 1950-ben államosították, az egyesületnek távoznia kellett. Az egyesületi lap is folyamatosan működött 1950-ig Erdészeti lapok címen, majd két éves betiltás után 1952-ben Az Erdő címen alakult újjá.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1991. /dr. Király Pál/ MTESZ)

1948. december 10-én az ENSZ közgyűlésén elfogadták az emberi jogokról szóló egyetemes nyilatkozatot. Ennek emlékére az ENSZ 1950. december 4-i közgyűlése december 10-ét az EMBERI JOGOK NAPJÁvá nyilvánította.

A mellkasi betegségek szakértője, a gyógyfürdők fejlesztésének szószólója, a tüdőbeteg-gondozó intézményrendszer kezdeményezője, KORÁNYI FRIGYES (Nagykálló, 1827. december 10. – Budapest, 1913. május 19.) medikusként 1848-ban a márciusi ifjak egyike volt. Orvos- és sebészdoktorrá a bécsi egyetemen avatták 1851-ben. 1852 és 1864 között szülőföldjére száműzték, ahol egy idő után Szabolcs vármegye főorvosa lett. 1864-től idegorvosi gyakorlatot folytatott a Rókus kórházban és idegkórtani magántanár lett. Érdeklődése a belgyógyászat felé fordult és 1889-től az I. számú Belklinika élére került. A kiegyezés után az Orvosi Kar egyik szervezője és irányítója lett. A belgyógyászat számos területével foglalkozott, de első sorban a fertőző betegségek és a mellkasi bajok szakértőjének tartották. Magyarországon ő egészítette ki elsőnek a fizikális diagnosztikát laboratóriumi, bakteriológiai és röntgenvizsgálatokkal. Felismerte a tbc népbetegség jellegét; ő volt a szanatóriumi elkülönítés és kezelés kezdeményezője. A balneológia fejlesztését is szorgalmazta, felismerte a gyógyvizek széles körű hasznosításának lehetőségét. Fő műve az 1894 és 1900 között megjelent hatkötetes belgyógyászati kézikönyv, melynek – Bókay Árpád és Kétly Károly mellett – egyik szerkesztője volt. Ő írta a hastífuszról, a bélben található élősködőkről, a májbetegségekről és a tüdő megbetegedéseiről szóló fejezeteket.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Magyar Tudománytörténeti Intézet)

Egy, az egész világon elterjedt sebészeti eszköz feltalálója, PETZ ALADÁR (Győr, 1888. december 10. – Győr, 1956. február 27.) a budapesti sebészeti klinika tanára, majd évtizedekig a győri kórház igazgatója volt. A hasi műtétekről írt tanulmányai külföldön is hírnevet szereztek számára. A Sebészeti Társaság 1921. évi nagygyűlésén mutatta be találmányát, a Hültl-féle gyomor-bélvarró gép továbbfejlesztésével kialakított eszközt. Az új műszer a gyomorcsonkolással járó veszélyeket jelentős mértékben csökkentette, a műtétek kivitelét gyorsabbá, biztonságosabbá tette. Találmánya az egész világon elterjedt, a német orvosi szaknyelvben nevéből képzett igével jelölik a varróműszerével végzett operálást („durchpetzen”). Más készülékeket is szerkesztett, például a törések kezelésére.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Dr Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók, Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1988, Magyar Életrajzi Lexikon)

A munkaegészségügyi kutatások magyarországi úttörője, PACSÉRY IMRE (Őrszállás, 1900. december 10. – Budapest, 1980. január 25.) Budapesten folytatta orvosi tanulmányait. 1928-1929-ben kutatásokat végzett a Harvard Egyetemen és iparegészségügyi képesítést szerzett. 1934-ben megszervezte az Országos Társadalombiztosítási Intézet Iparegészségügyi Osztályát, melyet 1949-ig vezetett. Egész pályafutása alatt a munkaegészségüggyel foglalkozott. A foglalkozási ártalmak – különösen az ólom, az aromás nitro- és amino-vegyületek hatásai, foglalkozási eredetű rákbetegségek, műanyagok okozta megbetegedések – kutatása terén ért el jelentős eredményeket.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 2000)

ANGELI LAMBERT (Isztimér, 1916. december 10. – Budapest, 1971. május 9.): kertészmérnök, növénynemesítő, az étkezési paprika kutatója. 1937–40-ben a Kertészeti Tanintézetben, ill. a Kertészeti Akadémián folytatott tanulmányokat, 1944-től a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola tanársegédje, adjunktusa, majd docense. 1965-től a Kertészeti Kutató Intézetben tudományos főmunkatárs volt. Fő kutatási területe a zöldségtermesztés, főleg az étkezési paprika kutatása, agrotechnikai kísérlete és nemesítése volt. Csokrosítási programja alapot teremtett az étkezési és a fűszerpaprika további nemesítéséhez. Utolsó éveiben a vírusrezisztencia-nemesítés terén ért el eredményeket. Munkásságáért a Fleischmann Rudolf-emlékplakettet kapta (1971).

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1991. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

PATAI IMRE (Budapest, 1894. december 10. – Philadelphia, 1949. január 19.): gépészmérnök, vákuumtechnikai feltaláló, a magyar elektrotechnikai gyáripar egyik megteremtője. A budapesti műegyetem elvégzése után 1924-ben alapította a Vatea Részvénytársaságot, mely az általa kidolgozott eljárással telepes rádió-vevőcsöveket gyártott. 1930-tól a Magyar Philips Vállalat műszaki igazgatója volt. 1938-ban rövid ideig a Philips hollandiai anyavállalatoknál működött, majd visszatért Budapestre, ahol vákuumtechnikai gyárat alapított. 1946-ban Svédországba, majd 1947-ben az USA-ba költözött, ahol a George Washington egyetem tanára, utóbb a Franklin Institut Bartol Laboratory tanácsadó fizikusa volt. A rádiócsőtechnikában több irányban végzett kutatómunkát, többek között a katód anyagának (kolloid) kidolgozásában vett részt. Több jelentős szabadalma volt, egyebek között kolloid grafitot állított elő, melyet számos műszaki vonatkozásban értékesített.

A Magyar Szabadalmi Hivatal adatbázisában szereplő szabadalmi bejelentései (lajstromszám, cím):

139286 Eljárás ötvözött felületű izzókatód előállítására
121468 Villamos folyamatokat a negativ ködfény terjedelmével optikailag jelző kisütőcső
112593 Túlfeszültség ellen védő gáztöltésű készülék
112549 Eljárás kisülési csövek elektródjainak és egyéb alkatrészeinek, valamint sugárzó teteknek bevonására idegen anyagokkal
81961 Áramszedő lira

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1994. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

KONDÉR ISTVÁN, (Budapest, 1897. december 10. – Budapest, 1975. szeptember 8.): erdőmérnök, a kettős szögprizma megkonstruálója. Főiskolai tanulmányait Selmecbányán kezdte, majd 1919-ben Sopronban folytatta, ahol 1923-ban a Bányászati és Erdészeti Főiskolán erdőmérnöki karán szerzett oklevelet. Földmérő pályafutását 1926-ban a pápai földmérési felügyelőségen kezdte. 1930-tól a Háromszögelő Hivatalban, majd 1935-től a debreceni Földmérési Felügyelőségen, 1936-tól a budapesti Földmérési Felügyelőségeken dolgozott. 1950-től 1960. évi nyugdíjazásáig az Országos Földmérési Intézetnél, majd a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalatnál a háromszögelői munkákban vett részt. Földmérési műszerkonstrukciói közül a legismertebb a nevét is viselő „kettős szögprizma”.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1997. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

2009 óta minden év december 10-én ünneplik világszerte a Terra madre világnapot, melynek fókuszában a hagyományos termékeket előállító helyi közösségek, illetve az ilyen termékeket felhasználó Slow Food (nyugodt, egészséges főzés és étkezés) mozgalom áll.
Magyarországon 2014 óta szervez szakmai rendezvényeket a Földművelésügyi Minisztérium (FM) a Terra madre világnapja alkalmából. A magyar agrártárca célja, hogy a hagyományos termékeket, kiváló minőségű élelmiszereket előállító helyi gazdálkodókat támogassa, s ezen belül is hangsúlyt fektessen a termelői közösségek megerősítésére. A Slow Food Nemzetközi Szakmai Fórummal a hagyományos termékeket előállító közösségek tevékenységének szakmai támogatását, együttműködésüket és tapasztalatcseréjüket kívánja elősegíteni az FM. A tárca 2016-ban megalapította a „Közösségi Díj a Hagyományos Termékekért” díjat, amelyet a hagyományos terméket előállító közösségek ünnepén, a Terra madre világnapon adnak át.