Az egyik legismertebb Nobel-díjas magyar származású tudós, fizikus, a világ első reaktormérnöke, WIGNER JENŐ (Budapest, 1902. november 17. – Princeton. N.J., 1995. január 4.) édesapja kívánságára vegyészmérnöki tanulmányokat folytatott a berlini egyetemen. Mivel az 1920-as években Berlinben bontakozott ki a modern fizika, érdeklődése ebbe az irányba fordult és rendszeresen járt Albert Einstein, Max Planck és Max von Laue óráira. Még Berlinben készítette el doktori értekezését; Polányi Mihály volt a témavezetője és az elkészült munka a kvantumkémia úttörő alkotása volt. Egy egyszerű kémiai reakciónak – két hidrogénatom molekulává alakulásának – a leírását adta a modern fizika módszereivel. A berlini évek után vegyészmérnöki képzettségét édesapja újpesti bőrgyárában hasznosította. Közben rendszeresen olvasott a fizika fejlődésének legújabb eredményeiről a külföldi szakfolyóiratokban. Amikor tudomására jutott, hogy Heisenberg és Bohr megteremtette a kvantummechanika alapjait, visszasietett Berlinbe és Göttingába. A Vilmos Császár Intézetben azt a kutatási feladatot kapta, hogy állapítsa meg: miért helyezkednek el az atomok a kristályok szimmetriasíkjának szimmetriapontjaiban. Ezt a problémát a kvantummechanika - részben általa, részben Laue, Pauli és Schrödinger által felismert – törvényszerűségei alapján oldotta meg. (Csoportelméleti módszer a kvantummechanikában) című könyvében kimutatta: a szimmetriacsoportokon keresztül eljuthatunk a kvantummechanika minden lényeges egzakt eredményéhez. Az 1963-ban elnyert Nobel-díj indoklása a következőket tartalmazta: („Wigner Jenőnek az atommag és az elemi részecskék elméletéhez adott hozzájárulásáért, elsősorban az alapvető szimmetriaelvek fölfedezéséért és alkalmazásáért”.) A harmincas évek elejétől – politikai okokból történt emigrációja után – már az Egyesült Államok princetoni egyetemén folytatta kutató munkáját – egészen hat évtizeden át. 1939 januárjában Szilárd Leóval kidolgozta a maghasadás elméletét. Ugyanennek az évnek szeptemberében, miután Németország megtámadta Lengyelországot, Roosevelt elnök utasítást adott az atomenergia-program elindítására. 1941-ben indult meg Chicagóban az első atomreaktor építése. Az ötlet Szilárd Leótól származott, Fermi vezette a kivitelezési munkákat, Zinn végezte az urán-grafit máglya építését és a mérési eredmények alapján Wigner végezte a láncreakció megindulásának és önfenntartóvá válásának feltételeit megadó számításokat. 1942. december 6-án indult be a reaktor. Ő tervezte a további, az uránium után a plutóniumra alapuló reaktorokat. Ennek alapján nevezte egy munkatársa a világ első atomreaktor mérnökének. Wigner Jenő hosszú élete során végig magyarnak vallotta magát; nyelvtudását tökéletesen megőrizte. 1932-ben a neutron felfedezéséről magyarul írt cikket az Akadémia folyóiratának, 1976-ban itthon választékos magyar nyelven tartott előadásokat a kvantummechanika ismeretelméleti problémáiról és a szimmetriák szerepéről a fizikában. Televíziós interjúiban is élvezhették a nézők szép magyar beszédét. Magyarságáról így vallott: ( „Egyszerű magyar dalok és versek, amelyeket 1910 előtt tanultam, ma is önként megszólalnak bennem. Az Egyesült Államokban eltöltött 60 esztendő után még mindig inkább magyar vagyok, mint amerikai. Az amerikai kultúra sok vonása mindmáig idegen maradt számomra. Budapesten sokkal több elmélyült beszélgetést hallhat az ember a kultúráról, mint az Egyesült Államokban. A magyar költészet talán a legszebb Európában. A viccek látszólag egyetemesek, de azokat egy ország sem élvezi jobban, mint a magyarok. Sehol máshol nem tapasztaltam a viccek olyan erejét, amióta elhagytam Magyarországot. Ennivalóra és lakásra mindenütt szükség van, de nevetésre nem föltétlenül. Akkor miért találunk ki tréfákat és miért kacagunk rajtuk olyan boldogan?”)

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Magyar Tudománytörténeti Intézet)

A fénytan jeles kutatója, a szelenografálási eljárás feltalálója, SELÉNYI PÁL (Dunaadony, 1884. november 17. – Budapest, 1954. március 21.) Eötvös Loránd tanársegédjeként kezdte pályáját. Első dolgozatai a fénnyel foglalkoztak. Híres kísérletével kimutatta, hogy a fényt kibocsátó atomok úgy működnek, mint egy Hertz-féle dipólus. Igazolta a nagy látószögben kibocsátott fénysugarak koherenciáját. Kutatását 1983-ban továbbfejlesztve bizonyította a fény egyidejűleg hullám- és fotonjellegét.

1921-től az Egyesült Izzó alkalmazottjaként folytatta kutatásait. Munkásságának nagy része a műszaki fizika területére esik. Száznál több közleménye jelent meg az optika, a vákuumtechnika, a fotocellák, a szelén egyenirányítók, a fényelemek, a fotometria, az elektrográfia köréből. Újfajta katódsugárcsövet talált fel, amely a regisztrálandó jelenséget a sugár negatív elektromos töltésével a sugár útjába helyezett szigetelő lapon rajzolja fel. Ezzel az eljárásal új elektrografikai módszert dolgozott ki. Másik fontos találmánya a szelenografálásra vonatkozik: ezzel az igen egyszerű eljárással a szelénen pusztán a fény hatása által képeket lehet létrehozni.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Dr Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók, Magyar Tudománytörténeti Intézet)

Eötvös Loránd munkatársa, a gravitációs és mágneses földtani kutatások széles körű alkalmazója, PEKÁR DEZSŐ (Arad, 1873. november 17. – Budapest, 1953. július 4.) fizikát, kémiát, matematikát és ásványtant tanult a budapesti tudományegyetemen. Először a folyadékok kapilláris jelenségeivel és az oldatok felületi feszültségével foglalkozik. A méréseket Eötvös módszerével végzi, aki felfigyel rá és 1895-ben meghívja tanársegédjének. Ekkor kapcsolódik be a híres Eötvös - ingával végzett gravitációs laboratóriumi, majd terepen végzett mérésekbe. Nagyon sok helyen megfordul ennek kapcsán Magyarországon majd külföldön is. Gravitációs és mágneses méréseket végez a Fruska Gora hegységben, a befagyott Balatonon, Dél-Magyarországon, Tirolban, az Erdélyi medencében. A Kiskárpátokban olajat, a Hortobágy környékén földgázt keresett munkatársaival. 1906-ban a göttingai egyetem filozófiai fakultásának pályázatán az Eötvös Loránd – Pekár Dezső – Fekete Jenő szerzőhármas nyerte el az első díjat, amelyben – a bíráló bizottság indoklása szerint – a Newton-féle törvény rendkívül messzemenő érvényességi tartományát mutatták ki, alapot szolgáltatva további elméleti következtetésekhez.

Eötvös Loránd halála után Pekár Dezső vette át a geofizikai mérések irányítását. Az általa vezetett intézet az I. világháború után külföldön is egyre nagyobb hírnévre tett szert, mérési módszereiket tanfolyamokon oktatták, műszereiket sok helyütt vásárolták. Pekár több ízben végzett méréseket Indiában, a francia kormány pedig a Limagne síkságon végzendő, torziós ingás olajkutatások irányítására kérte fel. A gyakran igen nehéz terepviszonyok között végzett kutatások során tervezte és valósította meg a jól szállítható, az eredetinél kisebb méretű Eötvös-Pekár ingát.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1998)

A Földön minden tizedik csecsemő koraszülöttként jön a világra, Magyarországon ez évente kb. 8000 (2023-as adat) újszülöttet érint. Ő azok az újszülöttek, akik a 37 hét előtt jönnek a világra, közülük csaknem 1500 kritikusan alacsony súllyal. A koraszülöttekhez hasonlóan veszélyeztetettek a 2500 grammnál kisebb súllyal világra jött csecsemők is. A világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a koraszülésre és a koraszülöttek és családjaik küzdelmére, valamint koraszülöttmentés nehézségeire: a szakorvoshiányra, a szülészetek bezárására, a finanszírozás elégtelenségére. Mivel a koraszülöttek színének a lilát választották, ezen a napon több középületet ezzel a színnel világítanak ki.

Ányos (november 17.), azaz Anianus Orléans püspöke († 453). A hagyomány szerint székvárosa az ő imádságára szabadult meg Attila király ostromától. Amikor a francia királyok szerződést, szövetséget kötöttek, megtartására Ányos ereklyéi fölött tettek esküt. Már a Merovingok idejében az országnagyoknak itt a szent sírja fölött kellett esküvel tisztázniok magukat az ellenük emelt vádak alól. Nagy Károly is kiválóan tisztelte Ányost. Jámbor Róbert francia király a székesegyházat és benne a szent nyugvóhelyét fényesen megújította. Ányos Nyugaton a királyok mennyei pártfogója lett. Nem véletlen, hogy Cluny szellemében éppen Ányos a védőszentje a tihanyi bencés apátságnak, amelyet I. András alapított (1055), és temetkező helyének választott. Nyilván viszontagságos, tétovázó élete miatt esett Ányosra a választása. Ezzel az alapítással ajánlotta magát a királyok patrónusának mennyei oltalmába. Nem tudjuk, hogy a hiteleshellyé vált Tihanyban voltak-e olyan esküceremóniák, mint Orleans városában.

Ányost középkori misekönyveink a Pray-kódextól kezdve számontartják, a patrocinium azonban nem vált hazánkban általánossá. Őt tisztelte azonban Marcali (1404), de titulusa később elenyészett. Keresztnévként a középkorban kedvet lehetett, amint ezt a belőle képzett, leginkább Dunántúl élő családnevei igazolják: Ányos, Angyán. Lehetséges, hogy Ányás (Csongrád) tiszamenti falu szintén a tihanyi patrónus nevét őrzi.

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium (részlet)

1873-ban ezen a napon egyesült Pest, Buda és Óbuda. Budapest Főváros Közgyűlése 1991. március 21-i döntése értelmében ez a nap BUDAPEST ÜNNEPNAPJA.
1867-ben, a kiegyezés után, Pesten is hozzákezdtek a nagy urbanizációs feladatok végrehajtásához. 1872-ben az országgyűlés megszavazta az egyesített Budapestről szóló törvénycikkelyt. Az új városi választások után 1873. november 17-én, az ünnepi közgyűlést követően az új testületek átvették a város irányítását. A város első főpolgármestere Ráth Károly lett, polgármesterré pedig Kammermayer Károlyt választották. Ebben az időben került a város fejlesztését irányító Fővárosi Közmunkák Tanácsának élére báró Podmaniczky Frigyes. Vezetése alatt a tanács olyan programot hozott létre, amely felölelte a Duna budapesti szakaszának szabályozását, rakpartok, közraktárak, hidak, bulvárok, egy központi pályaudvar és egy vasúti híd építését, valamint a főbb útvonalak szabályozását. A városrendezésre 1870-ben írtak ki pályázatot, amit Lechner Lajos építész nyert meg. Ettől kezdve állandó építkezési területté vált a város. Nekifogtak a pesti utcák tömeges kiszélesítésének, meghosszabbításának, rendezésének. 1871-ben elkezdték építeni az Andrássy utat, és még ugyanebben az évben törvény született a Nagykörút építéséről. Elkészült a második Duna-híd, a Margit-híd is.
A kiegyezés után indult meg a tömegközlekedés kiépítése is. A Kálvin tér és Újpest, valamint a Lánchíd és Óbuda között sínen közlekedő kocsik szállították az utasokat. 1887-ben pedig forgalomba állították a mai villamos ősét a Nagykörúton. 1870-ben megindult a Várhegyre a Sikló, négy évvel később pedig a Szabadság-hegyre a Fogaskerekű. Az 1880-as évek második felében kiépült a Cinkota és Soroksár közötti, valamint szentendrei HÉV. A korszak másik két vívmánya a távirda és a telefon. 1874-ben nyílt meg a Központi Távirda, öt évvel később pedig megkezdődött a telefonhálózat kiépítése. A városban megjelent a sajtó mint intézmény. Felépült a József körút sarkán a Budapesti Hírlap újságpalotája, ami egy épületben egyesítette a szerkesztőséget, a kiadót és a nyomdát. Sorra nyíltak a polgári lét fontos helyszínei a kávéházak és mulatók: a New York kávéház, a Centrál, a Japán Kávéház, vagy a Somossy Orfeum, 1884-ben pedig elkészült az Ybl Miklós tervezte Operaház is.
A korszak csúcspontja a millennium éve, 1896 volt. Ebből az alkalomból országos kiállítást rendeztek. A budapesti kiállítás épületei a Városligetben kaptak helyet. Az itt megépült új épületekben mutatták be Magyarország mezőgazdaságát, iparát, kereskedelmét, kultúráját, tájait, városait. Erre az alkalomra kiépült a kontinens első földalatti vasútja, a Kisföldalatti is. A lipótvárosi Duna-parton ekkor már olyan előrehaladott állapotban volt az Országház építése, hogy ünnepi ülését már az új kupolacsarnokban tarthatta meg a Tisztelt Ház. A gótikát visszaálmodó épület felavatására 1902-ben került sor. A város belterülete ekkor már egészen a mai Szent István körútig terjedt, ott épült fel a pesti polgárság színháza, a Vígszínház. A körút másik végéhez közel pedig elkészült az Iparművészeti Múzeum szecessziós épülete.

CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY (Debrecen, 1773. november 17. – Debrecen, 1805. január 28.): költő, író, műfordító. 1785 körül Háló Kovács József fedezte fel Csokonai Vitéz Mihályt mint csodagyereket. A „magyaros iskola”, Dugonics András népiessége hatott rá, de már vonzotta a felvilágosodás. 1793-ban a pesti színjátszóknak felajánlotta színműveit, többek között A méla Tempefőit is, amelyben keserű torzképet rajzolt a hazai költősorsról, a vezető rétegek közönyéről, a független írói pálya kilátástalanságáról. Elsősorban Kazinczy ösztönözte: tőle értesülhetett a magyar jakobinus mozgalom terveiről is.

1794-ben születtek rousseau-i, voltaire-i bölcselő költeményei (Az estve, Konstancinápoly, Az álom). 1793 táján láttak napvilágot a Magyar Múzsában (névtelenül) első versközlései. Fölvilágosult, szabad szellemű oktatása miatt összeütközésbe került alma matere, a debreceni kollégium vezetőivel, az iskolai pereskedés kicsapatással zárult (Búcsúzó beszéde a debreceni kollégiumi ifjúsághoz). Valószínű, hogy ott volt Martinovicsék kivégzésén, a Vérmezőn. Rövid ideig a sárospataki főiskolán lett joghallgató, bár idegenkedett a feudális magyar jogtól (Búcsú a magyar múzsáktól). 1796-ban Pozsonyba ment az országgyűlésre, remélve, hogy verseinek kiadásához pártfogót talál, de csak a Diétai Magyar Múzsában, saját folytatásos „versújságjában” tudta kiadni egy részüket.

1797. márciusában megismerkedett Vajda Juliannával, Lillával, egy gazdag komáromi kereskedő leányával. A boldognak induló szerelem keserű fordulatából született meg a Lilla szerelmi ciklus. Komáromi csalódása után Csokonai Vitéz Mihály Somogyban időzött, baráti házaknál, különösen Sárközy Istvánnál Nagybajomban. Fájdalmából születtek preromantikus, szentimentális líránk kiemelkedő remekei: A tihanyi ekhóhoz, A magánossághoz. Ekkor fordult érdeklődése korábbi, debreceni népies versei s a Tempefői betétje (Szuszmir meséje) után, ismét a néphagyomány felé, a magyar irodalmi népiesség néhány úttörő mintadarabját alkotva meg (Parasztdal, Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz, Szegény Zsuzsi, a táborozáskor).

1798–99 telén írta Dorottya című vígeposzát, a korabeli vidéki élet hazai körképét.

1799 májusán a csurgói református gimnázium segédtanára lett (Csurgói prédikáció; Búcsúbeszéde csurgói tanítványaitól). Felvilágosult pedagógiájáért rajongó tanítványaival két színjátékát is előadatta; az idegenutánzást bíráló Culturát (feltehetőleg Patvarszki című [1793] vígjátéka anyagából) s Az özvegy Karnyóné című, politikai célzatosságtól sem mentes szerelmi bohózatát, vissza-visszatérő tárgyáról, az öregedő asszony szerelméről.

Verstanulmányba is fogott (A magyar prozodiáról, másként A magyar verscsinálásról közönségesen), tanulmányai, előszavai (a Dorottyához, A Tavaszhoz) szellemességükkel, ismeretanyagukkal a műfaj legkiválóbb teljesítményei. Az epopoeáról közönségesen már Árpád vagy a magyarok megtelepedése címmel tervezett honfoglalási eposzának előtanulmánya; ez a 90-es évek közepétől foglalkoztatta, s élete fő művének szánta, de csak 51 hexameteres sor s a vázlat készült el. 1800 márciusában letelvén tanári megbízása, visszatért szülővárosába; műveinek kiadására előfizetőket gyűjtött, 1802 januárjában pedig Komáromban járt kinyomtatni tervezett életműsorozatának első kötetét. Ez év nyarán debreceni hajlékát tűzvész pusztította el. Felépítésén s az Árpád megírásán fáradozott; kiújuló tüdőbajával küzdött.

1803-ban Bécsben jelentek meg Anakreoni versei, a kor divatos antikizáló, jambikus dalai a szerelemről, a borról, az életörömről, tanulmányával s jegyzeteivel. Fazekas Mihállyal meghitt barátságot tartott: ő enyhítette keserűségét, hogy Kazinczy félreértette költészetét: csupán népies életképírót látott benne, természetes realizmusát póriasságnak bélyegezve (ezért marasztalta el még a Dorottyát is). Időmértékes bölcselő ódái (Dr. Földi sírhalma felett, Az ember, a poézis első tárgya, A szélhez, A hadi oskoláról) kiemelkedő gondolati költemények. Felkérésre írta A lélek halhatatlansága címmel ismert nagy bölcselő versét, melyet Rhédey Lajosné Kácsándy Terézt búcsúztatásán fel is olvasott. A Rhédeyné temetésén szerzett tüdőgyulladásban halt meg.

Csokonai Vitéz Mihály szinte teljesen újjáteremtette a magyar költészetet, egyaránt merítve a magyar hagyományból és a nyugat-európai, a keleti irodalmak formai és stiláris vívmányaiból. Érdeklődése azonban ennél is szélesebb körű: nemcsak az európai, hanem az egész világkultúráról átfogó képet alkotott, s ennek élményét éppúgy beépítette költészetébe, mint a természettudományos felfedezésekét (pl. Dr. Földiről egy töredék). A felvilágosodás filozófiájával megismerkedve alkotta meg személyes átéléssel hitelesített gondolati líráját, a teológiai világkép természettudományosba fordulását (Konstancinápoly, Az álom), nem riadva vissza a végső kérdések költői feszegetésétől sem (Újesztendei gondolatok, A lélek halhatatlansága). Filozófiailag élte át a kor társadalmi válságát (Az estve). Rousseau-izmusa érzéki gazdagságú, érzelmi sodrású, világirodalmi mértékkel is jelentős lírát teremtett. A magyar társadalom válságát a kultúra válságaként élte meg. Állandóan foglalkoztatta az európai „magas” műveltség és a keleti hagyományokat is őrző „mély”, népi kultúra összehangolása. Komikus eposza a nemesi kultúrának jóval szelídebb bírálata, mint az ifjúkori Tempefői.

Változatos rím- és sorfajú magyaros versei mellett kitűnően kezelte a klasszikus időmértékes formákat, valamint a szimultán („nyugat-európai”) verselést. Műveltsége, olvasottsága, szintetizáló hajlama, tehetsége révén költészetébe hasonította a különféle irányzatokat, stílusárnyalatokat (rokokó, barokk, manierizmus, klasszicizmus, szentimentalizmus, preromantika), megteremtve egyéni stílusát. A nyelvújításban is az egyeztetés híve volt: elsősorban a régi és a népi nyelvtől várva „nyelvünk természete szerint” az irodalmi nyelv megújulását. Kazinczy és Kölcsey csupán népies dalait értékelte, ítéletüket Toldy Ferenc örökítette tovább. Félreismertségét nem kis részben az okozta, hogy jelentős művészi értékű, világnézeti tartalmú műveinek nagy része csak századunkban jelent meg. A népies vándorköltő anekdotikus alakját Petőfi Csokonai-verse is segített meggyökereztetni, bár Jókai igyekezett ezt Csokonai Vitéz Mihály kiadatlan vagy a cenzúra által megcsonkított nagy gondolati verseinek közreadásával helyesbíteni. Ady s a Nyugat írói, költői (Móricz, Tóth Árpád) fedezték fel Csokonai Vitéz Mihály igazi nagyságát. Németh László több tanulmányban foglalkozott Csokonai Vitéz Mihály műveltségformáló, irodalomalakító nagyságával.

  (Szilágyi Ferenc szócikke alapján: Új Magyar Irodalmi Lexikon, CD-ROM, 2000)