Lénárd, másként Leonárd a koraközépkor egyik leghíresebb, legnépszerűbb szentje. Tisztelete a közép-európai, főleg alpesi katolikus néphagyomány legarchaikusabb rétegeiben gyökerezik. Élete elvész a jámbor legendák világában. Biztosan csak annyit tudunk róla, hogy remeteként a VI. században élt Limoges környékén.

Lénárd a bajor – osztrák szakrális tájnak kiváltképpen tisztelt szentje. Kultuszát Andree szerint különösen a ciszterciták terjesztették, akiknek e táj egykorú mezőgazdasági élete sokat köszönhet. Lénárdnak sokféle patronátusa volt: beteg emberek és állatok orvosa, rabok, kovácsok, pásztorok védőszentje. Legendája szerint azt a kegyet kérte a királytól, hogy minden rabot, akit a börtönében fölkeres, engedjen szabadon. Tiszteletére a vastárgyak felajánlása különösen jellemző. Bod Péter megjegyzése szerint olyan kegyelmére méltóztatta volt Isten Lénárdot, hogy ha a foglyok ő róla megemlékeztek, s néki könyörgöttek, elromolván a vas bilintsek, megszabadultak.

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium (részlet)

2001-ben az ENSZ közgyűlése november 6-át A KÖRNYEZET HÁBORÚ ÉS FEGYVERES KONFLIKTUS SORÁN TÖRTÉNŐ KIFOSZTÁSÁNAK MEGELŐZÉSÉÉRT VÍVOTT KÜZDELEM NEMZETKÖZI NAPJÁvá nyilvánította. Célja felhívni a figyelmet arra, hogy egy fegyveres konfliktus milyen mértékben károsítja az ökoszisztémát és a természeti erőforrásokat – gyakran átnyúlva országhatárokon és generációkon. Szintén ekkor hívták életre az Egyesült Nemzetek Millenniumi Nyilatkozatát, mely hangsúlyozza közös környezetünk megvédésének szükségességét.

Az öntőinasból lett gyáros, többszörös feltaláló, GANZ ÁBRAHÁM (Unter-Embrach, 1814. november 6. – Pest, 1867. december 15.) sokgyermekes tanító családban született Svájcban. Először az ácsmesterséget tanulta ki, majd Zürichben öntőinas lett. Húszéves korában vándorútra indult és Németország, Franciaország, Olaszország, Ausztria különböző gyáraiban dolgozott. 1841-ben érkezett Pestre, ahol a Széchenyi által kezdeményezett József Hengermalom Társulat gőzmalmának szerelésében vett részt, majd a vállalat öntödéjében kezdett dolgozni, ahol később első öntőmester lett. 1844-ben önálló öntödét alapított. 1848-ban hadiüzemmé alakult a gyár és ágyúgolyókat öntött a honvédség részére. A szabadságharc leverése után Ganz haditörvényszék elé került és börtönbüntetésre ítélték.

Legnagyobb szakmai sikerét a kéregöntésű – mai szóhasználattal kokillaöntésű – vasúti kocsi kerekek gyártásával érte el, amelynek technológiáját ő dolgozta ki. Az ilyen módszerrel előállított kerekek futófelülete keményebb, kopásállóbb lett az addig ismerteknél. A gyártást 1853-ban kezdték meg, és Ganz 1856-ban már a továbbfejlesztett eljárásra kapott szabadalmi oltalmat. Az eljárás lényege az volt, hogy az öntőforma falát antimon tartalmú masszával kenték be és ezáltal az öntés során az öntöttvas felületen 2–4 mm vastagságú, üvegkeménységű kérget hoztak létre. Ganz az öntési technológiát állandóan javította, tökéletesítette és újabb szabadalmakkal védte. 1853 és 1866 között 59 vasúttársaságnak több mint 86 000 darab kéregöntésű kereket adtak el. Ezenkívül más termékeik is voltak, például készítettek öntöttvas hídszerkezeteket és malomipari hengereket is. A százezredik kéregöntésű vasúti kerék 1867. november 23-án készült el; ennek megünneplésére Ganz Ábrahám vacsorát adott összes alkalmazottja és családtagjaik részére és minden dolgozóját az ünnepi alkalomra veretett ezüst emlékéremmel ajándékozta meg.

Senki sem sejtette, hogy alig néhány hét múlva, sikerei csúcsán – talán az évtizedek óta tartó megfeszített munka következményeképpen - 1867. december 15-én maga vet véget életének.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Dr Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók)